Legutóbb Dusinszki Zoltánt mutattuk be önöknek, ezúttal viszont egy partiumi születésű, de Magyarországon nevelkedett edzőt, Vég Csongort. A fiatal és energikus edző 2016 nyarán került Csíkszeredába a Székelyföld Labdarúgó Akadémiára. Játékosként az NB2-ig jutott, de játszott Ausztriában is, és megfordult a magyar korosztályos válogatottban is. Jelenleg az FK Csíkszereda U17-es csapatának vezetőedzője, az ide vezető útról és játékos valamint edzői múltjáról faggattuk:

Hol születtél és mikor?

1984. szeptember 1-én születtem Szatmárnémetiben és 4 éves voltam, mikor a család átköltözött Fehérgyarmatra, Magyarországra. A történethez hozzátartozik az, hogy a dédnagyapám Trianon előtt a magyar oldalon szolgált csendőrként és gyakorlatilag teljesen hivatalosan kerültünk át és akkor lett egyesítve a család.

Mit sportoltál gyermekkorodban?

Eleve sporttagozatos általános iskolába jártam, akkoriban még magasabb nívója volt az iskolai testnevelésnek, mint manapság Magyarországon. Nagyon sok mindent csináltam egyszerre a labdarúgás mellett, tehát atletizáltam, tornásztam, különböző diákolimpiai versenyek, aztán nyílván amikor sűrűsödtek az edzések, valami mellett le kellett tenni a voksot és akkor maradt a labdarúgás.

A többi sportágban nem voltál annyira sikeres, vagy miért éppen a foci?

Tornából például megyei bajnok voltam gyűrűben, tehát nem arról volt szó, hogy nem ment, hanem annyira szétdarabolodtak a napjaim, hogy valami mellett dönteni kellett, és talán labdarúgásban jobb voltam, mint a többiben. De a hosszútávfutások is jól mentek, a távolugrás is egész jól ment, de futballozni jobban szerettem.

Mi volt az, ami megfogott a fociban?

Akkoriban nem voltak még számítógépek, tabletek és gyakorlatilag reggeltől estig fociztunk. De, biztos sokat nyomott a latban az is, hogy nagyon jó testnevelő tanáraim voltak és ezek mind tereltek a labdarúgás felé.

Volt a családodban sportoló, aki miatt elkezdtél focizni? 

Érdekes, mert nem volt ilyen, teljesen magamtól mentem a sport irányába. Kiemelném azért az első edzőmet, testnevelő tanáromat, aki foglalkozott velem Máthé Tibor személyében. Ő nagyon-nagyon sokat foglalkozott pedagógiailag, szakmailag az emberrel, hogy sport mellett maradjak. A következő állomás az Nyíregyháza volt, a Gimnázium első osztályát ott jártam, szintén sporttagozatos Gimnáziumba, utána 15 évesen kerültem fel Budapestre a Vasashoz.

19213036_1511850312191803_173086135_o

A Vasasnál értél be?

A Vasast szinte nevelőklubomnak is tekinthetem, hisz ifistaként elég sok évet töltöttem ott. Sajnos abba a rendszerbe, ott akkor elég kaotikus volt a Fáy utcába az élet, hol megszűnt a felnőtt csapat, hol visszasorolták NB1-ből, NB2-be. Ebben az időszakban elég jól ment nekem a játék, U17-es koromban korosztályos válogatott is voltam.

19243938_1511850182191816_816408497_o

Nyilván a kamaszkornak a hátránya az, hogy az embert kell fogni, talán én is sokat tettem azért, hogy nem úgy alakult a pályafutásom, hogy megragadjak NB1-ben. Onnan lekerültem Zalaegerszegre és onnantól kezdve stabil másodosztályú játékos voltam, tehát kölcsönadtak Hévízre, utána jött Balatonlelle, az is szintén NB2, majd Tököl és BKV Előre, ahol már játékosként elkezdtem edzősködni is. Persze azért maradt az alacsonyabb osztályú futball, például Ausztriában is játszottam egy évet, utána visszajöttem Magyarországra és ami az edzősködés mellett belefért azt játékosként beletettem még, de ekkor már inkább az edzősködésre figyeltem. Ebben voltak sérülések is, egyéb dolgok is, de én akkor már tudatosan építettem az edzői karrieremet, mind az iskolával kapcsolatosan, mind a különböző edzői licenszekkel.

62906_142887149088133_6472298_n

Van kedvenc klubod?

Aki ismer az tudja, hogy óriási Barcelona drukker vagyok, még a Stoichkov, Romário időszak óta. De szeretem még az Athletic Bilbaót is az elképzelésük miatt.

Kedvenc játékos?

Soha nem az igazi kirobbanó sztárok álltak hozzám közel, hanem azok a játékosok, akik a csapatban vezérek voltak, gondolok például Guardiolára, vagy Luis Enriquére, Iniesta, Xavi.

Milyen poszton játszottál?

Védekező középpályásként játszottam illetve szélső védőként számítottak rám az edzők. Viszonylag jó futómennyiséget tudtam produkálni, inkább egy ilyen támadószellemű szélső védő voltam. Aztán ezt nem minden edző szerette, főleg aki stabil védekezésre helyezte a hangsúlyt, annak nem feltétlen voltam a kedvence.

A8

Említetted, hogy NB2-es karriered alatt már építetted az edzői karriered. Hol kezdted a tanulmányaidat?

Akkor még MLSZ D licensznek hívták, amit most már átvett az MLSZ C, aztán utána egyből megcsináltam az UEFA B tanfolyamot, majd amikor a BKV Előrétől átkerültem a Budapest Honvédnak az utánpótlásaihoz, ott már beiratkoztam az A licenszre, tehát jelenleg UEFA A licenszes edző vagyok. Testnevelési Egyetemen elvégeztem a Sportmenedzser szakot, mellette pedig egy csomó olyan edzői papírt is megcsináltam, ami gyakorlatilag a társtudományokkal kapcsolatos: funkcionális tréning, Dbands futball trainer, TRX edző végzettségem van, illetve a Polar Team 2 edzői képesítését is megcsináltam, tehát igyekeztem olyan irányba is elmenni ami társítható a labdarúgáshoz és ebből lehet sokat profitálni.

Úgy tűnik, hogy nagyon az erőnléti oldalon képzed magad.

Ezt meg kell cáfolnom. Egyrészt ezt a részét szeretem, Magyarországon is néha átesünk a ló egyik oldalára, másik oldalára. Elkezdtünk a túlzott fizikai részekre elmenni, utána már abba mentünk, hogy minden csak játékkal, tehát valahol a kettő között van az egyensúly. Én a foci mellett nagyon sokat dolgoztam egyéni játékosokkal, én készítettem fel sportolókat, női labdarúgókat, a Honvéd mellett volt nekem egy ilyen munkám is, tehát szeretem ezt a részét is, de én labdarúgó edzőnek vallom magamat. Tény viszont, hogy jó erőnlét és jó fizikai állapot nélkül ez nem megy, ezért meg kell tudni alapozni a játékosokat. Egyébként terveim között szerepel az összes edzői licensz megszerzése: az UEFA Elite Youth és a PRO licensz is.

Hol ültél le először kispadra edzőként?

Az első állomás az azért mindig fontos az ember életében, ugye a BKV Előre ez egy tradícionális magyar klub másodosztály szinten, ott kezdtem az edzői karrieremet.

22811493_1641159759260857_848825448_n

A ranglétrán ugyan nem mentem végig, mert kiskorosztályokkal keveset foglalkoztam, de az ifi korú csapatok közül U17, U19, U21 ezekkel felnőtt korig dolgoztam. Mindenféleképpen azt mondom, hogy az volt az első olyan állomás, ami ott tartott a pálya mellett, lehetett jól dolgozni és viszonylag jó körülmények voltak. Az áttörés nyilván a Honvédnál történt, amely egy első osztályú klub, ugye ha az utánpótlás csapatokat nézem akkor a Honvéd is az Elit kategóriában van. Ezek mind fontos lépcsőfokok voltak és most itt vagyok!

Edzők között van akire felnézel?

Marcelo Bielsa, Unai Emery vagy Jorge Sampaoli munkájával tudok azonosulni, őket követem.

Hogy kerültél Csíkszeredába?

Lengyel Rolanddal a felnőtt csapat volt vezetőedzőjével végeztem együtt az A licenszet, vele ugye baráti kapcsolatom is van, és nyilván Varga Károly szakmai igazgató, aki egyébként dolgozott a Honvéd Akadémiáján is, nekik köszönhetően kerültem Csíkszeredába. A Honvédnál U13 és U14-es korosztályokat vittem, illetve az azalatti korosztályoknak voltam koordinációs edzője, nagyon-nagyon szerettem ott lenni, sőt mai napig szívemhez közel áll a klub, de láttam potenciált a székelyföldi munkában és van egy felépített gondolatmenet azzal kapcsolatosan, hogy hogyan képzelem el az edzői pályámat, milyen állomásokra van szükség és ebből a szempontból a Honvédnál elfogyott körülöttem a levegő.

13119029_1126477410729097_2977082613959052870_n

Több időt kellett volna várni, hogy akadémiai korosztályokat kaphassak és úgy éreztem nem tudok várni, Csíkszeredában pedig adva volt egy olyan lehetőség, ahol napról napra lehet fejlődni, és lehet alkotni. Nem mellékes az sem, hogy egy ideig felnőttek mellett is dolgoztam és nem titkolom azt sem, hogy szeretek nagyobb korosztályokkal dolgozni, mert úgy érzem ott tudom kibontakoztatni igazán a tehetségemet. Nem volt egy könnyű döntés, hogy otthagyjam Budapestet, a családot, de eddig jó a helyzet. Szeretek sokat dolgozni, mindenhol lehet tanulni és a felnőttek melletti pár hónap hónap, amikor három vezetőedző mellett is dolgozhattam, az felért egy több éves tanfolyammal is, de az U16-os korosztály is akikkel dolgoztam, illetve az U17 amelyet most a nyáron kovácsoltunk össze mind-mind sok energia. De, én foglalkozom a felmérésekkel is az akadémiai korosztályoknál.

Sikerült beilleszkedni Székelyföldön?

Ismerve a személyiségemet én is kíváncsi voltam, de nyilván segítettek a beilleszkedésben a már ittlévő magyarországi kollégák. Nagyon sokat tudtak segíteni, tapasztalataikat megosztották velem, de azt gondolom, hogy a helyi kollégák is látták a hozzáállásomat a munka iránt és azt, hogy nem turistáskodni jöttem hanem bármikor számíthattak rám, akárcsak én rájuk. Úgyhogy azt kell mondjam zökkenőmentesen ment a beilleszkedés.

TNK_3804_m

Hogy látod a székelyföldi futball jövőjét?

A Székelyföld Labdarúgó Akadémia európai viszonylatban is megállja a helyét. Az infrastruktúra is folyamatosan fejlődik, de úgy gondolom, hogy adott az intézményi háttér és napról napra fejlődik a klub és ez hosszútávon is biztosítva van, mert az alközpontokból rengeteg gyermek tud bekerülni. Én azt mondom minden adott, ahhoz, hogy itt Székelyföldön lehessen csinálni egy székely Athletic Bilbaót, amit később csak magyar ajkú és székely gyerekek alkossanak és reményeink szerint a lehető legmagasabb osztályba is el fog tudni jutni.

TNK_2687_m

Ha összehasonlítod a székelyföldi gyerekeket a magyarországiakkal, milyen különségeket vettél észre?

Nagyon sokszor beszélgetünk otthoni kollégákkal is, de itteni kollégákkal is erről. A Honvédnál például rengeteg időt elvitt a gyerekek motiválása és az, hogy állandóan pörgetni, hajtani kell őket. A legszembetűnöbb különbség az ottani és az itteni munkám között az, hogy itt ezzel kevesebbet kell foglalkozni, mert valahogy mindenkibe bele van kódolva ez az úgymond „délszláv mentalitás”, ehhez tudnám hasonlítani, meg van a kellő makacsságuk, meg konokságuk, amit tudni kell kezelni. De az itteni helyi sajátosságokat nem szabad kiölni belőlük, viszont kell finomítani. Nyilván van negatívum is, taktikai részekbe látszik azért bizonyos képzettségbeli deficit, amit reményeink szerint a kisebb korosztályok már megfognak kapni és úgy kerülnek fel az ifi csapatokba, hogy ezzel talán majd nem kell annyit foglalkozni, de én úgy gondolom, hogy nagyon értékes játékosokat tudunk majd nevelni.