Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek

“Közben megnősültem. Közeledtem a harminchoz, sok volt a fiatal tehetség akkoriban, a mérce is magasra volt  állítva, kezdtem kikopni a csapatból. Eszembe jutott a szebeni mesteriskolában hozott elhatározásom, és elkezdtem a játékvezetés szabályait és furfangjait tanulni. Jó tanítómesteremnek bizonyult Prizibislawsky Vilmos bácsi, aki akkoriban a Hargita megye egyetlen “divíziós” bírója volt. Ő ott dolgozott és lakott Szentsimonban a gyár és a futballpálya közelében. Haton kezdtük el a bírói tanfolyamot, de vizsgára már csak hárman álltunk, Bartók Sanyi, Véber Anti és jómagam. Meg is kaptuk a megyétől a gyakornok (stagiar) minősítést.

Az első meccs

Most is jól emlékszem első mérkőzésemre, amit vezettem. Mégpedig Csíkszeredában az edzőpályán a helyi Ipari Építkezési Vállalat ad hoc csapata játszott a Kovászna megyei hasonló vállalat csapatával. Mind a kettő szedett-vedett társaság volt, barátságos “sörmeccsnek” tűnt, de én komolyan vettem, ők meg azt gondolták, hogy gyakorlott bíróval van dolguk. Minden simán ment, mindenki meg volt elégedve, csak Vili bácsi mutatott rá a mérkőzés után egy pár jelentéktelenebb hibámra. Azt mondta, az ilyen bajnoki mérkőzésen nem megengedhető, mert baj is lehet belőle. Hogy melyik volt a következő általam vezetett mérkőzés, már nem emlékszem, de azt tudom, hogy már abban az évben a megyei bajnokságban is vezettem mérkőzést, 1971-et írtak.

Egyszer  megszorítottak Ditróban is. A vendég szárhegyi csapat jobb volt és egy döntetlent ért el. Majdnem megverődtem, de egy poffal, és egy nézőtől kapott seggberúgással végül megúsztam. Le is tiltattam a ditrói pályát a megyei komissziónál. Meg kell jegyeznem –  lehet, hogy ez csak az én véleményem-,  hogy az egész megyében olyan elfogult emberekkel, szurkolókkal, mint Ditróban, nem találkoztam, pedig a megye minden futballpályáján legalább tízszer megfordultam. Másoktól is hallottam, hogy a ditróiakat elfogultaknak és öntelteknek tartják.

Emlékeim szerint, ebben ludas volt Domokos Jóska partbíró is, aki szárhegyi apósán keresztül kapcsolatban volt a szárhegyiekkel és az első félidőben elengedett egy lest, amiből a szárhegyiek gólt is rúgtak. Igaz, hogy hazafelé a szárhegyi kocsmában 5 pohár kitöltött konyak várta…”

Részlet Csőregi János: Lesállástól vigyázzállásig. Avagy: a futballbírók is emberek című emlékeiből.