Az FK Csíkszereda erőnléti edzőjével az olasz Michele Bonnal beszélgettünk, aki az Udinese ifjúsági csapatánál kezdte edzői pályafutását, majd 2004-ben került Romániába, előbb a Sportul Studentesc, majd az Unirea Urziceni, a Temesvári Poli, a Steaua, a Marosvásárhelyi FCM, a Petrolul, a Máramarossziget és a Voluntari csapatánál is megfordult, közben pedig egy-egy szezont töltött el a lengyel Wisla Krakkó, az emirátusokbeli Al-Nasr, a bahreini Muharraq, a hongkongi South China, és a magyarországi Balmazújváros együttesénél is.

Ez volt az első idénye Csíkszeredában, hogy értékelné ezt a furcsa szezont?

“Jól mondta, furcsa volt, azért volt furcsa, mert nem játszhattuk végig, szinte a fele elmaradt. Az idény elején kicsit nehezen kezdtünk, de aztán úgy tűnt, hogy egy kicsit jobb irányt vettünk, azonban idén úgy érzem nem volt szerencsés a kezdésünk. Éppen ezért most lett volna itt az idő, hogy revansot vegyünk és be bizonyítsuk, hogy igenis jó irányba tartottunk, de egy olyan ellenfél állított meg mindenkit, aki mindenkinél erősebb volt, viszont a kieséstől megmenekültünk.”

Hogy érezte magát Csíkszeredában ez az egy év alatt?

“Emberileg jól éreztem magam, olyan személyek vettek körbe akik megértőek voltak velem, hisz mégiscsak külföldi vagyok. Mondhatnám azt is, hogy majdnem olyan volt mint otthon.”

Több éve él és dolgozik Romániában, megfordult az első ligában is, összehasonlításképp más volt Csíkszeredában, mint amit eddig tapasztalt?

“Itt a futball még egy fejlődő szakaszban van, ahol én eddig dolgoztam, úgy külföldön, mint itt Romániában, ott a klubok már magasabb szinten voltak. Amikor egy fejlődésben lévő klubnál vagy, akkor egy kicsit nehezebb, mert az emberek mentalitását is meg kell változtatni. De, én azt hiszem, hogy az itt dolgozók akaratereje segít abban, hogy egyre professzionálisabb szintre érjenek el.”

Erőnléti edzőként, könnyen tudta érvényesíteni a saját gondolkodásmódját és tapasztalatát?

“Voltak játékosok akiknél könnyen ment, de volt akinél kevésbé. Amikor meg vagy szokva egy bizonyos szintű teljesítménnyel, akkor nehezebb a váltás és sokszor megelégednek a kevesebbel is, de mindenki tudja, hogy így nem lehet fejlődni. Én korábban dolgoztam olyanokkal is, akik a nemzetközi porondon is aktívak voltak, ha realisták vagyunk, akkor be kell lássuk, hogy ez nem az a szint, mert itt a játékosoknak nem mindig van profi hozzáállása.”

Csíkszeredában élnek még olaszok, mennyire sikerült megismerkedni velük?

“Őszintén, nem nagyon volt időm erre, igazából olaszt csak egy személyt ismerek itt Csíkban, de lehet, hogy többen vannak. Nekem csak egy olasszal sikerült megismerkednem, akivel többször is találkoztam. Talán, ha a koronavírus nem vág közbe, akkor most tavasszal lehet, hogy egy kicsit jobban megismertem volna a környéket.”

Hogy viselte a járvány helyzetet, a bezártságot?

“Nekem nehéz volt, mert egyedül voltam itt, nem volt könnyű.”

Hiányzik Olaszország?

“Igen, mindjárt hat hónapja nem voltam otthon és úgy érzem itt az ideje, hogy lássam a hazámat.”

Az ön családjában vagy rokonságában volt fertőzött, mert mindannyian láttuk, hogy Olaszországot nagyon megviselte a koronavírus.

“Nem, az én családomat szerencsére nem érintette, mert az én városom elég jó helyzetben volt, nem volt annyi eset, de a megszorítások őket is ugyanúgy érintették, mint mindenki mást Olaszországban. Szerencsére minden rendben volt.”

Várja már, hogy hazamehessen?

“Igen, nagyon várom. Otthon töltöm a szabadságomat, mert én a tenger mellett élek és kihajózok egyet valamerre a családdal. Most nem is tervezek többet, egyelőre szeretnék hazaérni és pihenni.”