Szondy Zoltán, az FK Csíkszereda labdarúgóklub elnöke és egyben a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia vezetője honlapunknak adott interjújában kifejti, hogy az elmúlt pár hónapban honnan hová jutott a csíki labdarúgás, és melyek a következő nagy tervek.

– Melyek a pozitív és negatív hozadékai az akadémiának?

– Pozitív hozadéka az, hogy felálltak az alközpontok. Rengeteg gyermekről van szó. Az akadémia alközpontjainak jó részében azelőtt is folyt munka. Ők az ügyesek, mint például Székelyudvarhely, ahol jó szakmai munka folyik. Vannak viszont olyan alközpontok, ahol az akadémiának köszönhetően kezdtek focizni. És itt több száz gyermekről beszélünk. Másik pozitívum, hogy van már a gyermekek előtt jövőkép. Aki eddig gyermekként focizott Székelyföldön, voltak álmai, vágyai, hátha valaki felfigyel rá. Ezek vágyak voltak, és ezen a szinten is maradtak, hiszen rengeteg tehetséges gyermek elveszett és elkallódott. Többre érdemes játékosok végezték C osztályos együttesekben vagy még rosszabb helyeken. Nagyon kevés azok száma, akik valóban meg tudták valósítani önmagukat. Ha most nagyon komolyan, tárgyilagosan akarok fogalmazni, akkor egy sincs az elmúlt tíz évből. Most viszont ez a lehetőség megvan. Aki ügyes, nagyon hamar megkaphatja a lehetőséget a magyarországi partnerektől. Ráadásul nem csapják be. Ismerve a romániai erkölcsöket, nem kicsi dolog.
A kérdés második felére rátérve, nagyon sok negatívumról beszélhetünk, de ezek sajnos már az akadémia létrehozása előtt megvoltak. Sajnos Székelyföldön, főleg infrastrukturálisan úgy le van maradva, hogy ez nem tud nem akadály lenni. Az utánpótlásképzéssel is el vagyunk maradva. Mást ne mondjak, a korosztályos ifjúsági országos bajnokságba csak Csíkszereda tud csapatokat kiállítani. Ez mindent elárul a megye utánpótlás-állapotáról. Ezek olyan dolgok, amelyeket igyek­szünk megoldani. Infrastrukturálisan
Csík­sze­reda kapott egy pályát, ami sokat jelent. Nem azért kértük, hogy legyen, amivel dicsekedni, hanem azért, mert kellett. Ha sikerül, akkor Szé­kely­udvarhely is kap egy pályát.

– Milyen volt a fogadtatása az akadémiának?

– Pozitív. Akit meghívtunk a pályaavatóra, az eljött. Az alközpontjaink, akikkel hivatalos munkaviszonyban vagyunk, dolgoznak. Amit hiányolok – anélkül, hogy megsértenék valakit –, se Hargita, se Kovászna megye labdarúgó-szövetségei meg sem kerestek ebben az ügyben. Nem hiúsági kérdés, csak kicsit furcsállottam. Ezt csak úgy halkan mondom. Nem elefántcsonttoronyként akarunk létezni. Érdekes, hogy pártállástól függetlenül, a magyar önkormányzatok hozzáállása egytől egyig teljesen pozitív. Ha az érintett szakmát és önkormányzatokat hasonlítanám össze, akkor elmondhatom, hogy az önkormányzatok tízest, míg az érintett fociszakma hetest kapna.

– Ezen lehet változtatni?

– Ezen nem mi kell változtassunk. Az akadémia nem fogja megváltani a világot. Magyarországon sem tudta megváltoztatni a magyar labdarúgás egészét. Egy gyerekeket képző központ erre képtelen, nem ez a feladata. A mi feladatunk, hogy gyerekeket toborozzunk, és belőlük, ha lehet, focistát neveljünk. Hogy ezt ilyen közegben kell csinálni, nem a mi hibánk. Ha most a székelyföldi akadémiáknál dolgozók közül valaki azt gondolja, hogy meg fogja váltani a világot, nagyot téved. Itt a megyei önkormányzatok kellene szétnézzenek, mi a helyzet a falusi infrastruktúrával, a megyei labdarúgó-szövetség szét kellene nézzen, hogy miért van annyi gyerek- és ifjúsági csapat, mint amennyi, és hogyan lehetne ezen változtatni, segíteni. Az akadémiának nem az a feladata, hogy az önkormányzatok és a megyei szövetség feladatait átvegye.

– Van előrelépés a tavalyi évhez képest?

– Persze hogy van. Mást ne mondjak, az ifjúsági országos bajnokságban – amely gyakorlatilag első osztályt jelent – tavaly azért harcoltunk, hogy ne essünk ki onnan, míg idén azért harcolunk, hogy jussunk be a rájátszásba. Ez azért előrelépés. Tavaly alig tudtuk összeszedni a játékosokat, hogy elinduljunk, míg az idén Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról és Besztercéről érkeztek játékosok. Mondhatni egy kis közép-erdélyi válogatottról van szó. Ez feltétlenül előrelépés.

– A klubok hogyan viszonyultak, hogy az akadémia elviszi a játékosokat?

– Nem tetszett senkinek… A kolozsváriak pozitívan álltak hozzá, pedig több játékost hoztunk el tőlük. Megértették. Volt, aki teljesen etnikai kérdést csinált az ügyből, és azt mondta, ezt a magyar játékost elengedi, mert látja, hogy a magyarokhoz húz, de ha van tehetséges román játékosunk, küldjük hozzá. Volt, aki ilyen egyszerűen fogta fel. De mi soha nem csináltunk a román–magyar kérdésből problémát. Ugyanúgy meg akarjuk tartani a tehetséges román játékost, mint a magyart.

– Melyek az idei esztendő legfontosabb tervei?

– Legfontosabb az, hogy idén Csíkszereda jusson fel a C osztályba. Ha a felnőttcsapatunk nincs legalább C osztályos szinten, akkor valamit nagyon rosszul csinálunk, mert ez így kell működjön. Másképp túl nagy lesz az ugrás. Akármilyen szintű utánpótlás van nálunk, az nem lehet, hogy vasárnaponként nézzük, milyenek a megyei meccsek, majd kimész Felcsútra, és az NB1-ben akarsz megméretkezni. Ami pozitívum, Szeredának megvannak a lehetőségei, hogy újra feljusson a C osztályba. Úgy néz ki, Sepsiszentgyörgynek is megvannak a lehetőségei. Azért tartom jó hírnek, mert a szakma zsongja, hogy a zágoni csoda megszűnőben van. Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy pedig egy más anyagi bázissal és nagyobb vonzáserővel rendelkezik. Ha hosszú távon fenn tudna maradni, és ha fel tudnak egy osztállyal még lépni, akkor van előrelépés. Amíg ennek a két megyének a megyeszékhelyén nincs felnőtt labdarúgócsapata – a megyei bajnokságot hadd ne tartsuk profi bajnokságnak –, addig nem lehet fejlődésről beszélni.

– … és az akadémián belül?

– Nekünk a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia a szakmai partnerünk. A költségvetésünket Magyarországról kapjuk kétharmad részben, pályázatok útján, míg a fennmaradó részt Csíkszereda önkormányzata biztosítja. Idén azt szeretnénk, hogy Székelyudvarhelyen felépüljön egy ugyanolyan pálya, mint Csíkszeredában. Viccesen szoktam mondani az udvarhelyi kollégáknak, arra ügyelek, hogy 5 százalékkal rosszabb legyen, mint a csíkszeredai. Ezt mi nagyon szeretnénk, hogy idén meglegyen. Továbbá a kollégium kivitelezési tervét az idén elkészítjük. Ennek a finanszírozására a komoly ígéretek megvannak. Előttünk vannak a papírmunkák. Remélem, az idei beruházási tervünk megvalósul. Főleg az udvarhelyiekben bízok, hiszen Udvarhelyen évek óta kispénzből nagyon nagy értékű utánpótlás folyik, és azok a fanatikusan dolgozó emberek megérdemlik, hogy a munkájuknak valami eredménye is legyen.

– Mikor fognak kiértékelőt tartani?

– Folyamatosan tartunk kiértékelőket. Az irány, amely felé elindultunk, jó, hiszen gyerekeket toborzunk és nevelünk. A szakmai képzés állandó. Fociban lehet 20 éves terveket elképzelni, viszont 20 éves szakmai programot nehéz, hiszen ez a sport is folyamatosan változik. Mi a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia szakmai koordinációjával teljesen elégedettek vagyunk, és amit ők mondanak, azt hitelesként fogadjuk el. Célunk, hogy gyerekeket neveljünk, és akik arra érdemesek lesznek, továbblépjenek profi csapatok felé, akik meg nem, azok a székelyföldi labdarúgást erősítsék. Ne feledjük, aki éppen nem fér be egy első ligás csapatba, az egy székely C osztályos csapatba befér.

– Az akadémia csapataiban játszó új gyerekek mennyire illeszkedtek be?

– Hamar beilleszkedtek, hiszen ezeknél a gyerekeknél a focitudás a fontos. Volt egy-két gyerek, aki nem tudott jól focizni, és elment. Hangsúlyozom, egyet sem küldtünk el. Volt annyi önértékelés ezekben a gyerekekben, illetve szüleikben, hogy látták, nem fog működni, és elmentek. Akik úgy jöttek, hogy tudnak is, és nem is hoztak sérülést magukkal, azok itt vannak.

– Tervben van-e a környékbeli falvak bekapcsolása a rendszerbe?

– Tavasszal lesz két toborzó Alcsíkon és Felcsíkon. Ezeket állandósítani fogjuk. Most tavasszal a 2003-as korosztály lesz fontos, akik mennek ötödik osztályba. Ezt az adatbázist a tehetséges falusi gyermekekkel elkezdjük építeni, amit folyamatosan frissítünk. Megpróbálunk erre nagyobb hangsúlyt fektetni. Erre ki is van már nevezve egy ember, aki február egytől ezzel fog foglalkozni. Ez volt az a pont, amit tavaly más elfoglaltságok miatt nem tudtunk elkezdeni, jól csinálni. Tavasszal ez lesz a főprioritás, továbbá négy nagyobb toborzótornát fogunk szervezni.

Fotó: Kristó Róbert / Csíki Hírlap