Lassan három hónapja már, hogy Somogyi Krisztián lett a Székelyföld Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója.

A 44 éves szakember játékosként megfordult a magyar NB1-ben (Újpest és Vác) illetve az NB2-ben (Kecskemét, Csepel, Érd), majd kipróbálta magát a futsal világában is (RFC Csömör, Külker).

Edzői karrierjét viszonylag fiatalon 23 évesen kezdte a Goldball 94′ FC U7 és U11-es gyerekcsapatainál, majd 2002-ben az Újpest FC U19-es csapatát edzette, ezután következett az MTK azonbelül is a Sándor Károly Akadémia U19 és U17-es együttese, a Soroksár U16-os csapata, majd tíz évet a Budapest Honvédnál és a Magyar Futball Akadémián töltött el, ahol az utánpótlás csapatok mellett a felnőtt NB1-es csapat másodedzőjeként is tevékenykedett.

Legutóbb a Csákvár NB2-es csapatának másodedzője volt, onnan érkezett Csíkszeredába. Somogyi Krisztiánnal az elmúlt hónapok székelyföldi tapasztalatairól beszélgettünk.

Olvastam valahol, hogy UEFA kupa mérkőzésed is van az Újpest színeiben, a Strasbourg ellen játszottál. Ez igaz?

Nagyon komoly kutató munkát kellett végezned, ha ilyen mélyre tudtál ásni és ilyen információt találtál velem kapcsolatban. Valóban igaz, de hát ahogy szokták mondani akkor még szögletes volt a labda. Örülök, hogy ilyen szép emlékeim is vannak, valóban volt ilyen is a karrieremben, de hát ez most már egy más történet, ma már az oldalvonalon kivülről kell nagyot alkotni.

Milyen elvárásokkal érkeztél Székelyföldre és mit találtál itt az Akadémián?

Alapvetően megfordítanám a dolgot, hogy szerencsés vagyok, mert nem egy újonnan induló Akadémia életébe csöppentem bele, hanem itt az évek során már elég komoly mérföldköveket sikerült elérnie a Székelyföldi Labdarúgó Akadémiának. Épp ezért elvárás is velem szemben, hogy az itt megkezdett munkát próbáljuk tovább építeni és még magasabbra pozicionálni az eddigi eredményeket.

Hogy érzed idegen környezetbe kerültél?

Furcsa kettőség ez, mert abszolút azt érzem, hogy Magyarországon vagyok: a környezet, a nyelv, a klub, minden olyan mintha Budapesttől egy távoli vidéki városban lennék, ami egyben egy érdekes dolog is, hiszen a határvonalak szerint Romániában vagyunk, annak is a közepén. De, a román futball ismeretlen számomra, ezt nekem is meg kell ismernem.

Legutóbb Csákváron az NB2-ben edzősködtél, most viszont szakmai igazgatóként dolgozol, ez miben más vagy mennyivel másabb?

Én az edzői pályafutásom nagyrészét utánpótlásban illetve Akadémián töltöttem, ahol többször megbízott igazgatóként is dolgoztam. A Csákvári munkám is egy kettős megbizatás volt, hogy a csapat melletti feladatokon kívül a Puskás Akadémián egyéni képzésekért felelős vezetőként is dolgoztam. A Csákvári munkám lényege az volt, hogy az Akadémiáról ki kerülő tehetséges játékosokat be tudjuk építeni a felnőtt csapatba, tehát nem egy hétköznapi másodosztályú csapatnál dolgoztam másodedzőként, hanem egy komoly rendszernek a részeként.

Ha, nem tévedek akkor dolgoztál már együtt olyan labdarúgóval, aki a Székelyföld Labdarúgó Akadémiáról került ki.

Kovács Danival az egyéni képzések során találkoztam, illetve Tamás Nándinak a Csákvári szerepvállalása félig-meddig ennek volt tulajdonítható, hisz kerestük azokat a játékosokat, akik úgy teljesítettek a Puskás Akadémia ifi csapataiban, hogy az NB2-es együttesben tudtuk őket foglalkoztatni. Tamás Nándival pontosan ezt a periódust együtt töltöttük Csákváron és talán a munkánk sikerességét visszaigazolja, hogy egy év után a Puskás Akadémia felnőtt csapatának akkori vezetőedzője úgy ítélte meg, érett arra, hogy bemutatkozzon az NB1-ben és ez meg is történt a tavasszal.

Milyen különbséget látsz a magyarországi és az itteni futball között?

Az itteni játékosok hozzáállásában látok egy olyan dolgot, hogy az esetleges hiányosságokat, komoly elszántsággal tudják kompenzálni az itteni legények. Ezt még nem tudtam megfejteni, de valószínűleg az lehet az oka, hogy itt magyarokként kisebbségben vannak a román futballban és nekik még többet kell tenniük azért, hogy elfogadottabbá váljanak, de lehet, hogy székely dac is van ebben. Mindenképp pozitívumként élem meg, hogy az elszántságuk néha hegyeket tud megmozgatni.

Hogy érzed magad Csíkszeredában?

Az időjárás eddig kegyes volt hozzám, pedig a kollégák figyelmeztetnek folyamatosan, hogy ez a nyár volt, a tél hosszabb és cudarabb lesz. Szerencsére nem vagyok egy fázós típus, tehát ezt a részét el fogom tudni viselni. Abszolút jól érzem magam, mert egy alkotni vágyó közösségbe csöppentem és én ennek szeretek a része lenni. Kollegáimnak is elmondtam, hogy nem főnököt szeretnék játszani, hanem én mindig csapatban gondolkodtam és csapatjátékosnak tartottam magam, a sikereket csakis közös erővel tudjuk elérni.

Sok sikert!

Köszönöm szépen.