A franciaországi visszavágón a körítés meseszerű volt. A stadion, a gyepszőnyeg, a teltházas főlelátó, a hangulat, az élmény. Akárcsak Csíkszeredában három héttel korábban. Az igazán fontos mesékre, történetekre ugyanis az jellemző, hogy a nyelv és a részletek különbözőek, de a tanításuk hasonló.

Hófehérke, egy európai népmese főszereplője. A központi alak neve és a történet ugyan másképp hangzik – angolul Snow White, franciául Blanche Neige, németül Schneewittchen –, a részletek különböző kultúrák keblén különböző módon alakultak, de lényeg, azaz a szájról szájra járó bölcsesség révén való okítás, ugyanaz. A nem német változatokban a törpék helyett többnyire rablók szerepelnek, az albán szájhagyományban pedig a kislány negyven sárkánnyal él. A ma általánosan elterjedt történetforma a Grimm testvérek gyűjtéséből maradt fenn, a beszélő varázstükör elsősorban az ő munkálkodásuknak hála szorította ki a köztudatból a nem germán változatokban szereplő nappal és holddal folytatott párbeszédet.

Bő kétszáz év távlatából berzenkedhetünk azon, hogy Jacob és Wilhelm Grimm mellőzte a „székely szimbólumokat”, de azt még a mindenkit és mindent megkérdőjelező percvilágunkban is kevesen tudják elvitatni, hogy a tükör olyannak láttat, amilyenek vagyunk. Függetlenül attól, hogy beszél vagy hallgat.

Természetesen a görbe tükör is a világ tartozéka. Tárgyi mivoltában különösen a vidám parkok tükörtermeiben volt a látogatók felvidító terméke. Kövérebbnek, soványabbnak, magasabbnak, alacsonyabbnak vagy éppenséggel fejjel lefele állónak mutatták, mutatják az embert. Már ahol túlélték az új idők szellemét.

Az új időkét, amelyekben a régi anyagi valóságukban létező tükrök helyét egyre inkább a szociális háló vette át. Minduntalan és egyre inkább görbülő, merően torz és megannyi kísértéssel telített, párhuzamos valóságot mutató tükörként. Olyan tükörként, amelynek az önfényezés és az anonim gonoszkodás a két meghatározó dimenziója.

Az FK Csíkszereda Youth League kalandja, szőrőstől-bőröstől, tükör volt számunkra. Az idegenbeli mérkőzés közvetítését is beleértve. A valósággal klubként, közösségként és egyenként is szembesítő beszédes, illetve – a bevezető tanmese szellemiségét átvevő – beszélő tükör. Magyarul beszélő, francia tükör.

Az igazi tükör feladata az önmagunkkal való szembesítés. Gyártmánytól, országtól, mérettől és változattól függetlenül. Ha nem tetszik, amit látunk, nem a tükörrel van a baj. Amennyiben önmagunk helyett másokat okolunk, ha önhibáinkat és saját hiányosságainkat minduntalan újabb és újabb kifogásokkal próbáljuk palástolni, akkor nem vagyunk többek gonosz mostohánál. Akkor pedig hiábavaló minden mese.

Ráduly Róbert Kálmán

Angers, 2021. október 22.