Az elmúlt év júliusában érkezett férfi csapatunkhoz kölcsönben Sepsiszentgyörgyről Kovács Lóránt, a kölcsön lejártával idén nyáron pedig sikerült leigazolnunk a lelkes középpályást.
Házi góllövőlistánk éllovasa a bajnoki szünetben nyilatkozott honlapunknak. A marosvásárhelyi születésű játékos Kolozsváron ismerkedett meg a futball rejtelmeivel. Pályafutása során megfordult a honi és a magyar élvonalban is. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan érzi magát Csíkszeredában?
A játékos elmondta: nagyon jól érzik magukat a városban családjával együtt.
„A kisfiam itt jár óvodába, a feleségemmel együtt megtaláltuk a helyünket Csíkszeredában, jól beilleszkedtünk. Közel van Marosvásárhely, szabadnapon bármikor könnyen haza tudunk menni. Minden rendben van, mindenféle szempontból és remélem, még sok-sok időre itt fogok maradni!” – fogalmazta meg a középpályás, aki hat találatával vezeti a csapat házi góllövő-listáját. Adta magát a kérdés, hogy vajon úgy érzi, most van élete legjobb formájában?
Nem az a fontos, ki rúgja a gólt
„Igazából nem fontos, hogy ki rúgja a gólt. Persze, nagyon örülök annak, ha sikeres vagyok a pályán és segítek a csapaton. Amióta Csíkszeredába jöttem, a játékpercek, a gólok szempontjából is jól kivettem a részemet a csapat szerepléséből. Remélem, még szerezhetek fontos gólokat és jó játékkal hozzá tudok járulni az FK sikereihez!” – mondta el lelkesen Kovács Lóránt.
A játékos ősszel magabiztosan értékesítette a csapat javára megítélt büntetőket, szám szerint négy alkalommal állhatott a büntetőpontra és egyszer sem hibázott. De vajon hogyan alakult ki, hogy ő lesz az idei szezonban az ítéletvégrehajtó?
Fejben dől el
„A büntetőrúgás szerintem igazából pszichés feladat. Nem az a lényeg, hogyan rúgja valaki, inkább fejben dől el. A mester úgy döntött, hogy rám bízza a 11-eseket, a törökországi edzőmeccsen is értékesítettem büntetőt és azóta is az én feladatom. Ameddig nem hibázok, szerintem nem fognak leváltani, de ha igen, az sem gond. Igazából mindegy, ki rúgja, csak rúgja be”. Ezzel a szimpatikus mondattal pedig természetesen egyet kell értenünk.
A büntetőkön kívül a legutóbbi találkozókon két alkalommal akcióból is betalált. Legutóbb a Konstancai Unirea ellen a hajrában szerzett győztes találatot.
„Nagyon örülök annak a gólnak, hiszen nagyon fontos pillanatban sikerült betalálnom, a meccs végén. Három pontot sikerült begyűjteni egy olyan meccsen, ahol mi uraltuk a játékot, de veszélyes helyzeteik inkább nekik voltak. Minden jó, ha a vége jó, három pontot el tudtunk hozni idegenből és remélem, hogy a következő két fordulóban is nyerni tudunk!” – emelte ki Lóránt.
Magyarországi tapasztalatok
A játékos pályafutása során több poszton is megfordult. Rákérdeztünk arra is, melyik szerepben érzi magad a leginkább otthon?
„A középpályán érzem magam a legjobban, támadóbb szellemű szerepkörben. Jól fel tudok érni a kapu elé és így eredményes tudok lenni, ahol a mester számít rám, ott próbálom a maximumot nyújtani” – árulta el a jobblábas játékos, aki a Szombathelyi Haladás és az Újpest színeiben a magyar élvonalban is megmutathatta tudását. Erre az időszakra is kitértünk beszélgetésünk során.
„Magyarországon is nagyon jól éreztem magam. Főleg Szombathelyen az első két és fél évben, amikor szinte minden meccsen játszani tudtam, gólokat szereztem. Jól beilleszkedtem, Szombathely remek város, nagyon szeretik a focit. A családommal együtt jó időszakot töltöttünk ott. Az Újpestnél töltött idő nem sikerült a legjobban, de azon kívül jó emlékként gondolok vissza Magyarországra” – idézte fel a légiós éveket Lóránt.
És hogy hány találattal lenne elégedett a szezon végén?
„A tavalyi szezonban tíz gólt sikerült elérnem. Most, az idény elején egy ismerősömmel beszélgettem, aki azt mondta, azt a rekordomat nem fogom megdönteni. Már ezért is úgy vagyok vele, hogy ha elérem a 11 találatot, akkor sikeres lesz a szezonom. Véleményem szerint a góllövés olyan, hogy ha sikerül, jó, de a csapat érdeke és a győzelem, a három pont mindennél fontosabb” – hangsúlyozta Lóránt.
Két kupadöntő
Természetesen rákérdeztünk arra is, hogy eddigi pályafutásából mire emlékszik vissza a legszívesebben?
„Két román kupadöntőn is pályára léphettem. Először 2015-ben a Kolozsvári U színeiben a Steaua ellen. Igaz, hogy 3–0-ra veszítettünk, de nekem az nagyon nagy élmény volt, kezdőként léphettem pályára, telt ház előtt. A Sepsi színeiben szintén volt egy kupadöntő, amit elveszítettünk 2020-ban. Azt gondolom, nem sokan mondhatják el magukról, hogy két döntőben is játszhattak.
Az is emlékezetes dolog, amikor Magyarországon egy hónap alatt sikerült három gólt szereznem. Persze, vannak negatív pillanatok is, többek között a tavalyi, Brassó elleni utolsó mérkőzés. Azon elég nehezen tudtam túltenni magamat” – mondta el a középpályás, és azt is elárulta, hogy egy kevésbé sikerült mérkőzés után aludni sem tud, rágja magát a történteken, de másnap már igyekszik túltenni magát az eseményeken.
„Ott a család, a kisfiam. Ő még kicsi, nem érti meg az ilyen dolgokat. Neki a játék a fontos, így vele nekem is könnyebb a kikapcsolódás” – zárta beszélgetésünket Kovács Lóránt.
Farkas Endre
