Jó kezekben van az FK Csíkszereda legkisebb korosztálya, amely Kurucsai Milán vezetésével tanulja a labdarúgás ábécéjét.
A 38 éves kecskeméti szakember tavaly nyáron érkezett Csíkszeredába és amellett, hogy a gyerekkorosztályok szekcióvezetője, az U7-es csapatunk vezetőedzője és az U16-os akadémiai csapat másodedzője is. Kurucsai Milánnal beszélgettünk:
Mozgalmas játékos karrier áll mögötted, hol kezdted a pályafutásodat?
"Elég későn, 12 évesen lettem leigazolt játékos az akkor alakult KLC csapatában, majd egy év múlva már a KTE együttesének voltam a tagja és ott vált belőlem felnőtt játékos. 17 évesen már a felnőtt bajnokságban játszottam, aztán nagyon sok helyen megfordultam Magyarországon, de a legtöbb időt másodosztályú csapatoknál töltöttem, majd következett a harmadosztály, negyedosztály, ötödosztály, sőt az utolsó évemet a hatodosztályban töltöttem."
Az NB1 nem jött össze?
"Bajnoki meccset nem játszottam NB1-ben, de 18 évesen tagja voltam a Gázszer FC csapatának, mely első osztályú klub volt, bajnoki mérkőzésen azonban nem tudtam szerepelni. Később Kecskeméten mikor feljutottunk az első osztályba, akkor nekem el kellett jönnöm a klubtól, úgyhogy ott se volt lehetőségem bemutatkozni az NB1-ben, pedig akkor már talán elég érett voltam rá."
Milyen poszton játszottál?
"Másodosztályban legtöbbször belső védőt játszottam, de belső középpályásként is szerepeltem, alacsonyabb osztályokban viszont sokat voltam támadó, amit nagyon szerettem, sőt viszonylag sok gólt rúgtam, negyed osztályban talán még gólkirály is voltam. Talán kicsit sajnálom is, hogy a másodosztályban nem adódott meg a lehetőség, hogy kipróbáljam magam támadóként. "
Mennyire vagy elégedett azzal, amit játékosként elértél?
"Ezen igazából nem is nagyon gondolkodtam soha. Szerintem ennek pont így kellett lennie. Megadatott egy bizonyos fokú tehetség, ami sok hiányossággal is párosult és ez éppen ennyire volt elég. Most, hogy edzőként dolgozom másképp látok mindent és sokat tanultam abból, ahogyan játékosként intéztem a dolgaimat, úgyhogy talán még hálás is lehetek azért, ahogy alakultak a dolgok."
Milyen hatás ért téged, hogy az edzői munka mellett döntöttél?
"Ez egy jó kérdés, mert emlékszem egy meghatározó pillanatára az életemnek ezzel kapcsolatban. Cegléden játszottam még a másodosztályban és edzések után néha kint maradtam megfigyelni a gyerekeket edzés közben, amikor odajött hozzám az egyik ottani klubvezető és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem foglalkozni egy gyerekcsapattal? Akkor egy U11-es csapat mellett dolgozhattam, nem sokkal később pedig egy U17-es csapatot edzhettem, úgyhogy elég gyorsan belecsöppentem a közepébe. Ezek mellett óvodai foglalkozásokat is kellett tartanom, szóval volt lehetőségem megbizonyosodni arról, hogy nekem való-e ez a szakma."
Hogy sikerült az aktív pályafutást összeegyeztetni mindezzel?
"Eleinte nehezebben, például én az UEFA C licensszel másfél évet töltöttem el, hogy felvegyenek és egyszer még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a próbálkozást. A B licenszes képzést már gyorsabban elvégeztem és tervezem, hogy jelentkezem az A tanfolyamra is. Én úgy látom, hogy Magyarországon egyébként nehezebb bekerülni és elvégezni a tanfolyamokat, mint itt Romániában és az itteni edzők tapasztalatai is ezt támasztják alá."
Miért épp a kisebb korosztályok vonzanak téged?
"Jól érzem magam a gyerekek között, szerintem nagyon sokat adnak az embernek, emiatt én nagyon felszabadultnak érzem magam. Nagyon fontos nekem, hogy köztük lehetek és valahogy úgy érzem épít engem. Jelenleg utolsó éves hallgatóként levelezőn végzem a tanítóképzőt is Kecskeméten, hasonló okok miatt."
Miért döntöttél a Székelyföld Labdarúgó Akadémia mellett?
"Elsősorban megérzés alapján döntöttem így, ezen kívül otthon B licenszel kevesebb lehetőség adódik akadémián dolgozni, ilyen jellegű feladatokat ellátni és én ezt mindenképp előrelépésnek tartottam. Másrészt nagyon kíváncsi voltam Erdélyre és az itteni emberekre, gyerekekre, hogyan nevelkednek és mi a különbség Magyarországhoz képest."
Van különbség?
"Igen, az itteni gyerekek nekem éhesebbnek, motiváltabbnak tűnnek van valamiféle belső mozgatójuk, jobban küzdenek és valahogy ezt kevesebbet kell sulykolni a foglalkozások során. Otthon nekem egy kicsit kényelmesebbnek tűnnek a gyerekek."
Nemrég betekintést nyertél a katalán futball berkeibe, néhány itteni kollégával Barcelonában voltatok szakmai továbbképzőn. Milyen különbségeket fedeztél fel?
"Alapvetően nagyon sok gyermekkel dolgoznak, nagyon sokan sportolnak. Megdöbbentő volt a városban sétálgatni és pár száz méterenként belebotlani egy műfüves pályába, ahol szinte kivétel nélkül edzés vagy mérkőzés zajlott. Rengetegen űzik ezt a sportágat és nagyon népszerű, ezáltal a kiválasztási lehetőségeik sokkal jobbak, mint ahol kisebb létszámmal kell ezt megtenni. Én azt láttam, hogy az emberek felszabadultabbak, lazábbak és ebből adódóan a gyerekekben semmiféle görcsösség vagy feszültség sem tapasztalható, láthatóan élvezik a játékot. Hihetetlenül egységesek és olyan praktikusan egyszerűnek tűnt minden, nincs kétely és bizonytalanság, egy irányba ment mindenki. Azt mondani sem kell, hogy valami hihetetlen magas szintű dolgot láthattunk már az egészen kicsi gyerekektől is. A gyerekek szabadnak, kreatívnak és mentálisan egészségesnek tűntek nekem és minden szituációban tudták, hogy mit kell csinálniuk. Mostanában sokat foglalkozom ezzel, hogy ez pontosan honnan ered és hogy lehetne átültetni ezeket a dolgokat. Sokat lehetne még erről mesélni, megérne egy külön beszélgetést."
Másodedző vagy az U16-os csapatnál, milyennek látod ezt a korosztályt?
"Az U16-os korosztály az egy jónak számító alapanyag, van néhány tehetséges játékos, akinek lehetősége van akár jó karriert is befutni."
2017. Július óta élsz Csíkszeredában, hogy érzed magad itt?
"Teljesen jól érzem magam itt és bármennyire furcsa is, de én nem érzek semmilyen változást. Ugyanúgy szeretek itt is dolgozni, mint otthon, sok embert megismertem. Hála Istennek itt is jól érzem magam!"
