… figyelmeztettek az időjósók, de a tavaszias február után kevesen hitték, hogy ismét itt a tél.
Csíkszereda érkezik, hirdette a Bukaresti Rapid szurkolói oldala és követőit a vendégfogadás jegyében eredményjóslásra sarkallta, a mérkőzés végkimenetelét pontosan megjelölők között tárgyi jutalmat helyezve kilátásba. Az önbizalomtól duzzadó, kedvenceikben vakon bízó „fehér-meggy” szurkolótábor nem fogta vissza magát. 4-0, 3-0, 4-1, csak úgy sorjázták egymás után az elsöprő siker számszerű lenyomatát. Vakon bíztak, pedig kedvenceik a tavaszi rajt óta kettőből kettőnél, azaz két mérkőzésből két pontnál jártak. Ráadásul, csapatuk játéka finoman fogalmazva sem volt meggyőző, a gárda teljesítménye jelentősen elmaradt a keret minőségétől. Végül is, a holnap csak egy újabb nap, legközelebb nyerünk és onnantól egyfolytában győztesen hagyjuk el a pályát, biztatták játékosaikat és egymást. Mondhatni tették a dolguk, hiszen a szurkoló nem tehet mást: biztat és bízva bízik.
Szombaton hűvös, szeles napra ébredtünk. A légmozgáshoz hasonlóan, a hőmérő is barátságtalan arcát mutatta. Nyolc órakor négy fok volt az alapszint. Tíz órára a hőmérő lefele kúszó higanyszála közepette, a szél beleerősített. Amolyan, ne hagyd kimenni a kutyát a házból, idő tombolt. Tizenegyre a pilinkélés is beindult, délre már havazgatott, egy órára a hótakaró is meg-megállt a földön.
A Rapid-FK Csíkszereda javában zajlott. A felek negyvenöt percig tetszetős, sokpasszos és sokmozgásos játékkal keresték egymáson a fogást. Itt Bălan (10. perc), ott Mészáros (27. perc) járt legközelebb az áhított célhoz. Az első játékrészben az FK Csíkszereda egy árnyalattal jobban játszott ugyan, de csapatunk összeszokottságát ismerve, nem volt különösebben meglepő.
Szünetben aztán birtokba vette a pályát a tél és a zord körülményekhez szokott székely legények segítségére sietett. Távol áll tőlünk, hogy a második félidő tetszetős, látványos, fordulatos és eredményes játékáért az időjárást tegyük felelőssé, de Palmeș csúszva bemutatott gólvonali mentésének, talán a téli sportok nagy pillanatainak összefoglalójában is helye van. A 76. percben egyszerre láthattuk a Rapid támadóinak zseniális villanását és az FK Csíkszereda védőinek önfeláldozó összjátékát. Ez az önfeláldozás és eme összjáték volt a találkozó kulcsa, az a többlet, amely sikerre vezette a székely alakulatot. Ma a fiúk mindannyian és kivétel nélkül, legjobb arcukat mutatták.
Vannak napok, amikor a küszködés diadalba fordul, amikor a kemény munka sikerré nemesül, amikor a lehetetlen lehetségessé válik, amikor minden kétséget kizáróan érezzük, hogy ezért élni, játszani, dolgozni érdemes…
2021. március 6. egy ilyen nap volt számunkra. Köszönet ezért mindenkinek, aki hitt benne, aki megdolgozott érte, aki velünk tartott és értünk szorított a földkerekség bármely pontján. Játékosnak és stábtagnak, szurkolónak és vezetőnek, bátorítónak és kritikusnak, botlasztónak és támogatónak egyaránt.
A mai diadal lassan emlékké nemesül. Kérdés, hogy mit hoz a holnap. Az élete regényén tíz évig dolgozó Margarett Mitchell a közismert és méltóan megbecsült „Elfújta a szél” című korszakos regénye záró jelenetébe, Scarlet O’Hara szájába adta az azóta szállóigévé vált szavakat: Végül is, a holnap csak egy újabb nap.
Valóban, a holnap csak egy újabb nap. Rajtunk múlik, hogy miként alakul…
Ráduly Róbert Kálmán
Buftea-Csíkszereda, 2021. március 6.
