A felnőtt csapat szakmai stábja után folytatjuk az FK Csíkszereda edzőinek a bemutatását.
Ezen a héten az U19-es együttes vezetőedzőjét Széchenyi Mártont ismerhetik meg. Az anyaországból érkezett szakember január óta edzősködik Csíkszeredában, eddigi tapasztalatairól, tanulmányairól és pályafutásáról is faggattuk.
Hol születtél és mikor?
Cegléden születtem, 1987. Június 25.
Mit sportoltál gyerekkorodban?
Elég sok mindent kipróbáltam, tornásztam és cselgáncsoztam, aztán 8 évesen a focinál kötöttem ki.
Ebben voltál sikeres, vagy más sportágban nem találtad meg azt amire vágytál?
Nem feltétlenül, de amikor beléptem a focis öltözőbe emlékszem az első pillanatra, azonnal megfertőződtem és éreztem, hogy nekem itt a helyem. Az mind a mai napig egy olyan pillanat, amit bármikor feltudok idézni.
A cselgáncs és a torna nem igazán csapatsport, ez is számított a döntésben, hogy a focit választottad?
Biztos, hogy ennek is volt szerepe, mert a barátok, a csapatszellem, mint kiderült sokkal közelebb áll hozzám, mint az egyénieskedés.
Milyen poszton játszottál?
Támadóként számítottak rám az edzőim.
Gólzsák voltál?
Sok gólt szereztem igen, de akkor még gyors is voltam. Ugyanehhez a magassághoz tartozott 77 kiló, nem voltam a technika ördöge, de jól beverekedtem magam a védők közé és könyörtelenül bevágtam a labdát, ha adódott egy esély.
[caption id="attachment_7618" align="aligncenter" width="576"] Álló sor, balról a harmadik Széchenyi Márton[/caption]
Mesélj egy kicsit játékos pályafutásodról, hogy alakultak a focis éveid?
19 éves koromig én végig Cegléden játszottam. Persze voltam próbajátékon máshol is, szerettem volna feljebb lépni és még a szüleim támogattak is ebben, de végül első osztályú klubba nem sikerült elhelyezkednem. Gyakorlatilag amikor én elkezdtem a Cegléd Megye 1-ben szerepelt és szépen lassan lépegetett felfelé. 16 éves koromban bekerültem a felnőtt keretbe és akkor 2-3 évig edzettem a csapattal, aztán NB3-ban is pályára léptem és a következő szezonban számítottak is volna rám, de közben felvettek a főiskolára és akkor döntenem kellett! Ez volt az a pillanat, amikor mindent mérlegre tettem: meddig juthatok el a fociban és mi vár rám a későbbiekben? A mostani eszemmel azt mondom, hogy jól döntöttem, mert lehettem volna egy középszerű NB3-as játékos, de nekem nem ez volt az álmom, hogy megragadjak ezen a szinten. Ezért inkább a tanulást választottam és ha jól belegondolok én már 16 éves korom óta tudom, hogy edző akarok lenni. Persze itt sok minden közrejátszott, egyrészt ifi játékosként voltak sérüléseim, amikből nehezen jöttem ki, főképp a bokámmal volt sok gond és láttam, hogy nem igazán tudom már úgy terhelni, mint korábban.
[caption id="attachment_7619" align="aligncenter" width="576"]
Első sorban, balról a hatodik, Széchenyi Márton.[/caption]
16 évesen eldöntötted, hogy edző leszel. Miért?
Olyan modellek voltak előttem, akik remek példát mutattak és itt akkor említhetném a Ványi Zsolt, Varga Károly kettőst. Ugye Zsolt volt a nevelőedzőm, Varga Károly pedig a megyeválogatottban volt az edzőm. 11 éves koromtól, ilyen negyedéves rendszerességgel mindig behívtak a megyeválogatottba összetartásokra, tornákra. Valószínű Ványi Zsolt és Varga Károly az a két ember, akik miatt ezt a pályát választottam.
Mikor úgy döntöttél, hogy továbbtanulsz, nem hiányzott a foci?
Dehogynem! De egyszerűen beláttam, hogy vannak korlátaim.
Kielemezted magad edzői szemmel?
Igen és sajnos rájöttem, hogy vannak olyan hiányosságaim, amiket akaraterővel nem tudok ellensúlyozni.
Van kedvenc edződ, van olyan szakember akire felnézel?
Pontosan ebből kifolyólag olyan edzőket választottam, akik hátuk mögött nem feltétlenül van profi játékos pályafutás. Ványi Zsolt, aki sérülés miatt hagyta abba, de edzőként szép karriert tudhat magáénak, ugyanakkor említhetném Varga Károlyt is. A top ligás edzők közül Unai Emery, Jose Mourinho remek példák lehetnek, de szimpatikus a Hoffenheim 29 éves edzője Julian Nagelsmann is. Akit szintén nagyra tartok az Varga Attila, aki közelebb engedett a ceglédi csapathoz és ott betekintést nyertem az NB3-as bajnok csapat munkájába. Ő az a karakter, amit egyszer, majd sok hasonlósággal szeretnék képviselni, ő ha belépett az öltözőbe, akkor ott megállt a levegő, „hoppá, bejött a vezetőedző!”
Hol tanultál és milyen képzésben részesültél?
Ez egy életen át tartó tanulás! Ezt már most látom, hisz 19 évesen elmentem főiskolára Nyíregyházára, ahol testnevelő tanárit végeztem, utána átkerültem Budapestre a TF-re, ott a mesterképzést csináltam egy évig, de közben elvégeztem a legelső licenszet a D-t, ami most már megszűnt mondjuk, de utána egyből elvégeztem a C-t és egyből felvételiztem a B-re, így jelen pillanatban B licenszem van. Emellett elvégeztem még kiegészítésként játékosmegfigyelői képzést, de segítettem már játékos ügynökségnek tehetségkutatásban és azt képviselem, hogy mindig van hova fejlődni, még mindig itt vannak az iskolák előttem, ezért szeretnék A licenszre felvételizni például. Ez a legelső célom, de most megyek majd játékosmegfigyelő PRO képzésre is, tehát ott is szeretnék szintet lépni. Én azt mondom, hogy mindig tanulni kell és ebben a szakmában mindig újítani kell. Jelenleg is Nyíregyházán folytatom a mesterképzést, szóval nincs megállás!
Az iskolában jó tanuló voltál?
A családi hátterem ilyen téren nagyon jó volt, mindig támogattak a tanulásban és a sportban. A gimiben is olyan osztályba jártam, ahol a 3-as jegy miatt már kinézték az embert, szóval teljesíteni kellett.
Idegen nyelvekkel hogy állsz?
Angollal nincs baj, egész jól megy. Némettel és olasszal ismerkedtem már, szóval, ha bármelyikre szükségem lenne, úgy érzem három hónap alatt megtudnék beszélni bármit bárkivel, ha arról lenne szó.
Mikor kezdtél edzősködni és milyen csapatoknál dolgoztál?
2011-ben kezdtem az utánpótlással az egész picikkel az U6-al, aztán következett U11, U14, U15, majd mielőtt kijöttem volna Csíkszeredába, fél évig az Albertirsai felnőtt csapatot irányítottam.
Mielőtt Csíkba jöttél volna, mit tudtál a városról?
Decemberben már kijöttem szétnézni és ugye Varga Károlyt ismertem régebbről, így ő felkészített, legfőképpen a hidegre. Én azt mondom, hogy panasznak semmi helye, mert mindent megkapunk és csak a futballal kell foglalkoznunk. Ez nagyon jó dolog és ez is volt a vágyam. Székelyföldről azt tudtam, hogy az emberek kedvesek, magyarul beszélnek és vallásosak. Ezt tapasztaltam is, hisz az emberek lelkileg tisztábbak és erkölcsösebbek, mint Magyarországon, nagyon vendégszeretőek.
Mi az ami hiányzik az anyaországból?
A családom, őket azért szeretném gyakrabban látni, de úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.
Csíkszeredában az U19-es csapatot bízták rád.
Igen, így van és felkészítettek, hogy lesznek nehézségek, de amikor találkoztam velük és megismertem őket, rájöttem, hogy ebben a csapatban sokkal több van! Gál Ervinnel már az első perctől talált a szó, megvan az összhang, mondhatom, hogy már barátságról beszélhetünk. Ha visszatekintek, honnan indultunk akkor az eredmények minket igazolnak, de ez egy örök harc. Edzésen is rengeteget dolgozunk és a fejekben is próbálom elárasztani a győzni akarást és a pozitív hozzáállást, amiben én felnőttem! Mikor ránéztem a tabellára a télen, azt mondtam, hogy a tavaszi szezont meg kell nyerni és most a három meccs alapján azt mondom, hogy sanszunk van rá. Tízpontos hátrányból kezdtünk és szerdán, ha győzni tudunk, akkor két pontra faraghatjuk a hátrányt!
Mi a különbség az anyaországi gyermekek és a székelyföldiek között?
A kényelmesség. Abból adódóan, hogy az átlag életszínvonal egy picit talán magasabb Magyarországon, pont emiatt a gyermekek ezt a hátrányukra tapasztalják, mert az itteni srácok sokkal motiváltabbak, nincsenek elkényeztetve. Ha, -15 fok van, akkor itt rövidnadrágban edzenek a srácok és azt mondják, hogy bírjuk és menjünk, csináljuk. Otthon meg 5 fokban nyivákolnak, hogy hideg van.
Hogy érzed befogadott téged a csapat?
Rengeteg harc jellemezte az elmúlt heteket, de most azt mondom, hogy ilyen együtt még soha nem volt a csapat, mint három győzelem után, illetve a harmadik győzelem után! Ott azért látszott, hogy a második gólnál ki is szaladtak hozzám, összeugráltunk, tehát ott együtt volt a brigád. Az nagyon jó volt!
Van kedvenc csapatod?
Igen, a Juventus.
Kedvenc játékosod?
Alessandro Del Piero.
Példaképed van?
Egy konkrét ember nincs, viszont szeretném, hogy szakmailag olyan felkészült legyek, mint Ványi Zsolt, olyan alapos, mint Varga Károly, olyan karizmatikus, mint Varga Attila és olyan ember, mint a Szüleim.
Távlati célod? (amit megszeretnél valósítani edzőként)
Természetesen minél magasabb szinten edzősködni. Szeretném elérni, hogy egy olyan csapatnál lehessek edző, ahol én magam választhatom ki az edzői team-et, a stábtagokat és akkor azt hiszem, jó helyen leszek.
