A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Anventi Naptárral köszönti. Karáncsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Numero venti (II)
Az 1982-es spanyolországi világbajnokság nyitómérkőzésén Kempes a tizenegyes számú mezben lépett pályára. A tízest, a hat évvel fiatalabb Diego Armando Maradona viselte. A négy évvel korábban világbajnoki címet szerzett csapat döntőbeli kezdőtizenegye mindössze két helyen változott. Ramon Diaz volt a másik vb újonc. Ezzel együtt a belgák legyűrték a címvédőt, az argentinek a második fordulóban a port a magyarokon verték el. Bár Nyilasiék visszavágásra készültek, sima vereség lett a vége. Világbajnokságon, Maradona ekkor talált be először és másodszor is.
A kék-fehér csíkos alakulat a csoportból ezzel ugyan kijutott, de a középdöntők során számukra már nem sok babér termett. Argentinával együtt Maradona is eltünt. Az olaszok ellen Claudio Gentille semlegesítette, a brazilok megkülönböztető figyelme pedig kiállításba kergette. Az új tízes piros lapot követően, sértődötten vonult le a pályáról. Öt mérkőzés, két gól, egy piros lap volt a mérlege.
A torna játékosa a rendkívül jól időzítő Paolo Rossi lett. Csapata első négy mérkőzésén alig volt észrevehető, emiatt a csizmaország sportújságírói a cserepadra követelték. Különösen, hogy Paolo éppen visszatért a Totonero néven elhíresült fogadási csalás miatti két éves eltiltásából, melynek során börtönben is „ült”. Enzo Bearzot, „a pipázó” szövetségi kapitány kitartott mellette és neki lett igaza.
Az olasz-brazil rangadóra a középdöntő csoportkörének zárásaként került sor. A dél amerikaiak három (1958, 1962, 1970) a taljánok kétszeres (1934, 1938) világbajnokok voltak ekkor. Az olaszok győzelmi kényszerrel léptek pályára és Rossi mesterhármasával meg is nyerték a mérkőzést.
A lengyelek elleni elődöntőben, a szurkolók által Pablitoként becézett gólember szerezte csapata mindkét gólját. A döntőben, a franciákat emlékezetes mérkőzésen búcsúztató nyugatnémet gárda volt az ellenfél. „Legyen ő a gólkirály, én a világbajnok” – mondta a mérkőzés előtt a torna során Rossihoz hasonlóan öt találatig jutó Karl Heinz Rümenigge. Rossi a kapu előterébe berobbanva szerezte meg csapatának a vezetést és ezzel ő lett a gólkirály és a világbajnok is. A 20-as mezben ontotta a gólokat. Nem a szám teszi az embert alapon.
Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
