Egyetlen góllal kapott ki U16-os együttesünk kedden a Bukaresti Steaua otthonában, Ubrankovics Zoltán vezetőedző elemzi ki a Ghenceában történteket.

Egyetlen góllal kapott ki U16-os együttesünk kedden a Bukaresti Steaua otthonában, Ubrankovics Zoltán vezetőedző elemzi ki a Ghenceában történteket.

Ahogy mondani szokták, a szegény embert még az ág is húzza: a szállás és a pálya közötti, normál esetben 30 perces utat az útépítkezés és kétszeri eltévedés miatt végül egy óra negyven perc alatt tettük meg, így nem maradt sok időnk a bemelegítésre. Ennek ellenére motiváltan, harcosan kezdtük a mérkőzést, amely gyors helyzetváltásokkal indult.

A harmadik percben egy szöglet után szabad emberünk aláfutott a labdának, amit az ellenfél ki is használt, és fejjel megszerezték a vezetést. Továbbra is a mi térfelünkön folyt a játék. 15 perc után kicsit kiszabadultunk, a 20. percben pedig egy kecsegtető kontrát vezettünk. Az ellenfél a középpályát átrúgva, mélységi indításokkal próbált gólhelyzeteket teremteni, míg mi inkább játékból próbáltuk felépíteni támadásainkat.

A 30. perctől egyre kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés. Ettől az időszaktól kezdve jól helyeztünk nyomást a labdás játékosra, így nem is tudtak kibontakozni, köszönhetően a sikeresebb labdaszerzéseinknek. Az ellenfél védekező zónájában történő jó letámadásunk után kontrapasszból, majd egy második labdánk megszerzését követően kapura lövéssel, illetve egy szabadrúgásból is veszélyeztettünk.

A félidőben végrehajtott személycserék után a „fogaskerekek” a helyükre kerültek: a labdakihozatalaik és támadásépítéseink jobban működtek, a középpályán pedig több párharcot nyertünk meg. Annak ellenére, hogy kiegyensúlyozottabbá vált, sőt talán már jobban is kontrolláltuk a mérkőzést, ha eljutottak a kapunkig, az ellenfélnek voltak veszélyesebb lövései.

Az eredmény nem változott, annak ellenére, hogy nagy erőfeszítéseket tettünk az egyenlítésért. Egy nagy iramú mérkőzésen nekünk sajnos 30 perc kellett ahhoz, hogy teljes mértékben belemelegedjünk.

A vereség ellenére pozitívumként értékelhető, hogy a második félidőben már visszaköszönt az a fajta védekezési felfogás és mechanizmus, amely ősszel leginkább jellemezte a csapatot, és támadásépítésben is lényegesen folyamatosabbá vált a játék. Ez ugyan segítette a mérkőzés kontrollálását, de a végjáték sikeressége egyelőre még várat magára. Sajnos csak olcsó vigasz, hogy ismét emelt fővel „haltunk meg”.

R. A.