Ismerjék meg edzőinket rovatunk Incze Tiborral folytatódik. Ő nem más, mint az FK Csíkszereda felnőtt csapatának kapusedzője, az U17 másodedzője és az U9 vezetőedzője. Incze Tiborral a kapuséletről, az edzői munkáról és természetesen pályafutásáról is beszélgettünk.
Hol született és mikor?
Csíkszeredában, 1964. Április 28.
Mit sportolt gyerekkorában?
Mint minden szeredai gyermek, a jégkorong és a foci bűvöletében nőttem fel. 14 éves koromig folyamatosan jégkorongoztam, még nemzetközi mérkőzésen is jégre léptem. Ezzel párhuzamosan fociztam is, a volt 10-es iskola csapatában kezdtem védeni. Télen hokizni jártam, nyáron pedig fociedzésekre Major Guszti bácsihoz és Jónás Béla bácsihoz, akik a sportiskolás edzők voltak. Többnyire kapusként szerepeltem. De, ugyanakkor kosárlabdáztam is, tehát sportoltunk.
Miért lett kapus?
Igazából nem tudnám megmondani, hogy honnan jött, de lehet volt egy kis különcködés benne, hogy más legyél, mint a többi. Jégkorongban is megpróbáltam a kapuskodást, de egyáltalán nem jött be.
Azt szokták mondani, hogy a kapus egy kicsit „bolond” kell legyen, mert épeszű ember, ha repül feléje valami, akkor összehúzza magát, megpróbálja elkerülni az összeütközést, míg ezzel szemben a kapus direkt a labda elé veti magát,odaugrik.
Ez így van! Én még ráadásul áprilisban is születtem, tehát ez érvényes (felnevet)! Mint, érdekesség elmondom, hogy iskolák közötti városi bajnokságban kapusként lettem gólkirály! Én rúgtam a büntetőt, a szabadrúgást és ha nem hagyták, hogy én rúgjam akkor mondtam, hogy jó akkor más fog majd védeni. Tehát, kell egy adag bátorság, kell egy adag vakmerőség, mert egy egészen különleges státusz a kapusé. A hetvenes években amikor a Csíkszeredai Traktor a C osztályban kezdett szerepelni, kötelező volt ifjúsági ligát indítani és én akkor a C osztályos Traktor ifjúsági csapatának kapusa voltam. Akkor azt mondom eljuthattam volna fennebb is, mert 17 évesen bekerültem az akkori Regionális Kiválósági Központba, ahol beválasztottak a legjobb négy kapus közé. Mind olyan kapusokkal voltam együtt, akikből aztán végül mind A osztályos kapusok lettek, csak sajnos a termetem miatt, tehát 175 cm magassággal esélyem se volt magasabb szintre jutni. Vonalkapus voltam, jó reflexeim voltak és én akkor el is döntöttem, hogy kapus leszek, de mikor látták, hogy 17-18 évesen megálltam ennél a magasságnál, akkor kikerültem a látókörből. Úgyhogy, középszerű kapuspályafutást futottam be, a Traktorban többek között a volt első ligás, Dinamo játékos Băcuți László volt az edzőm, de védtem a megyei bajnokságban is Csíkszeredának, aztán volt egy időszak amikor kicsit eltávolodtam a focitól. Természetesen követtem a fociéletet, de bizonyos szinten hobby maradt. Elvégeztem a sportegyetemet és a nyolcvanas években testnevelést tanítottam. Majd, a turizmusban tevékenykedtem és a 2000-es években ismét kezdtem besegíteni a fociedzésekbe.
Kivel dolgozott akkor együtt a labdarúgásban?
A 2000-es évek közepén Isten nyugtassa Burus Csaba, majd Tamás Attila kért fel, hogy segítsek be a munkába. Végül, pedig tiszta véletlenül a fiam is focizni kezdett, pedig országos bajnok volt Taekwondo-ban. Eljött egy edzésre, szaladt két kört és azt mondta én kapus leszek, így lett belőle is kapus. Innentől kezdve én is folyamatosan a kapusokkal kezdtem dolgozni és besegítettem más korosztályokba is. De, akkor még nem tudatosult bennem, hogy fociedző leszek, hanem köszönhetem annak is, hogy van Magyarországon egy NB 1 es kapus ismerős és én mindig mikor kimentem hozzájuk akkor eljártam edzésekre és faltam a kapus könyveket.
Hol tanult és milyen képzésben részesült?
A sportegyetem mellett elvégeztem egy két éves edzőit is Bukarestben, B licenszem van, de folyamatosan képeztem és képzem magam.
Miért lett edző?
Imádok gyerekekkel foglalkozni, talán még jobban, mint kapusokkal. De, most ha véletlenül kellene választanom, akkor azt úgy élném meg, hogy jobb kezemről vagy balkezemről kell lemondjak, annyira hozzám nőtt. A gyerekekkel imádok foglalkozni, mert meg kell szerettetni egy sportágat velük, rengeteg türelem kell, van akinek még az orrát meg kell törülni, a fűzöjét bekötni, olyan is van, hogy óvonéninek szólít a kisgyerek, tehát egészen érdekes munka. Én azt is mondom, főleg pedagógus kell lenni és csak utána edző. Sajnos már kiskorban van egy eredmény koncentráltság, hogy győzzük le a másik csapatot, de fontosabb szerintem, hogy vedd le a labdát, adj egy jó passzt, mosolyogjon az a gyermek, én ezt tartom igazán fontosnak.
A gyerekek mellett a felnőtt csapat kapusaival is foglalkozik. Mennyiben más a munka?
Szerencsém van, mert két nagyon jó kapussal dolgozok, akik kimagasló módon segítik a csapat munkáját. Nem azt mondom, hogy az én érdemem miatt, hanem mert tényleg tehetségesek. Itt egy teljesen más munkáról van szó, mint a kisgyerekeknél, hisz az alapképzettségük megvan és már csak kondiban kell tartani őket, folyamatosan arra kell figyelj, hogy olyan edzést végezz velük, amire nekik nap mint nap szükségük van. Mindketten nagyon komolyak és ügyesek, azt kell mondjam, hogy fáj a szivem, hogy egyikük a padon kell üljön, mert mindketten jók. Sőt, még emellett nagy segítségemre vannak, mert hetente egyszer besegítenek a gyerekek kapusedzéseibe is. Tudni kell viszont, hogy nagyon hálátlan szerep a kapusé, hisz tizet kivéd, egyet bevesz, szidják. Ha, a csatár tizet fölé lő, majd egyet berúg, ő a hős!
Érdekes, hogy sok kapusból később nagyon jó edző lesz. Miért van ez?
Igen, ez így van! Legtöbb edző más szemmel nézi a kapusokat, pedig szerintem középszerű kapusból azért lehet jó edző, mert rengeteg edző mellett ül évekig a padon. Én négy évig a C osztályban harmadik számú kapus voltam, mert mindkettő jobb volt nálam és én ezt elismertem, de ültem a padon és szívtam magamba az információt, mert hallottam az edző mit mond és ebből rengeteget lehet tanulni. Egyszer beszéltem Răzvan Lucescuval és ő is azt mondta, mint pótkapus fájdalmas, hogy a padon ülsz, de rengeteg ragadhat rád a szakmából.
Kiből lesz jó kapus?
Első és legfontosabb, hogy ne féljen a labdától. Az a kisgyerek aki hátat fordít a labdának vagy ijedtebb képet vág, azt ki lehet szúrni egyből. Érdekes egyébként, hogy 6-8 éves korban szinte minden kisgyerek kapuskesztyűt húz és kapus szeretne lenni, megpróbálja. Másrészt most már számít az alkat is, tehát 185 alatt nem igazán lehetsz kapus, a technikát lehet fejleszteni, de nagy hangsúlyt kap a genetika. Bármilyen szinten a világon azt keresik, hogy a kapus impozáns, nagytermetű legyen.
Van kedvenc csapata?
Gyerekkorom óta a Liverpool a kedvencem és ez olyannyira a kedvencem volt, hogy még az iskolában és a füzetboritón is rajta volt a kezdőcsapat. Valamiért egyébként az angol kapusok voltak a kedvenceim, mert ők voltak azok, akik a lábjátékot kezdték tökéletesíteni.
Kedvenc játékosa?
Steven Gerrard.
Kedvenc edző?
Nincs egy kimondottan kedvenc edzőm, mert úgy gondolom mindenkitől tanulhatunk. De, erről egy Valeriy Lobanovskyi kijelentés jut eszembe, aki egy Bajnokok Ligája mérkőzés után azt mondta, hogy: „Uraim aki egész héten dolgozik, az a mérkőzés alatt nyugodtan ül.” És, én ezzel egyetértek, nem kell a gyereket stresszelni a meccs alatt, felugrani s gesztikulálni, hanem kell hagyni, hogy végezze a dolgát. Ha, nem tanítottad meg egész héten, hogy kell azt a bedobást elvégezni, akkor meccsen hiába üvöltesz rá.
Távlati céljai?
Annak ellenére, hogy a felnőtt csapat kapusedzője vagyok és az U17-nél Dusinszki Zoltánnak besegítek másodedzőként, én a kisgyerekekkel való munkát szeretem a legjobban. Megtehetném, hogy A licenszre vizsgázzak, de a gyerekekhez ez elég, hisz folyamatosan képzem magam. Mai napig az európai topcsapatok havi edzésanyagát megkapom és kizárom azt ami az itteni gyereknek nem jó, mert minden nem alkalmazható. De, amíg az egészségem engedi addig a gyerekekkel és a kapusokkal szeretnék foglalkozni, mert mindkettőt szívesen csinálom.
Ön szerint jó irányba halad a székelyföldi foci?
Erre azt tudom mondani, hogy ha néhány évvel ezelőtt örültek, hogy velünk játszanak a bajnokságokban, ma már ez nem így van. Ma már sokan félnek tőlünk, mert nehéz és kemény ellenfél vagyunk. Volt már korosztályos csapatunk, amely megverte a Dinamo Kijevet, vagy a Hagi Akadémiát, tehát versenyképesek vagyunk bárkivel.
