A rájátszás első mérkőzésén, a Bukaresti Rapid ellen vesztette el idei veretlenségét Elitliga U16-os csapatunk. Hogy miképpen látszott a találkozó a kispadról, arról Ubrankovics Zoltán vezetőedző referál olvasóinknak.
A rájátszás első mérkőzésén, a Bukaresti Rapid ellen vesztette el idei veretlenségét Elitliga U16-os csapatunk. Hogy miképpen látszott a találkozó a kispadról, arról Ubrankovics Zoltán vezetőedző referál olvasóinknak.
„Az első félidőben a labdákat saját védekező zónáinkban fel tudtuk venni, főként a jobb oldalon, ahonnan próbáltunk támadást építeni. Azonban ezek a támadások a középső vagy a támadó zónákban gyakran pontatlanság miatt elakadtak, így nem tudtunk komoly veszélyt teremteni az ellenfél kapuja előtt. Ennek ellenére volt két nagyobb lehetőségünk gólszerzésre. A középpályán nem tudtunk elég ellenállást kifejteni, ezért többször is az ellenfél birtokolta a labdát a mi térfelünkön. A két belső védőnk kiemelkedően játszott, de így is kétszer álltak szemben egy az egyben a kapusunkkal. Szerencsére mindkét helyzetet elhibázták.
A második félidő nagyon jól indult, elsősorban a cseréinknek köszönhetően. Aktívak voltunk, főként a jobb oldalon, ahol kombinációs játék révén sikerült támadásokat építeni. Rövid időn belül két olyan helyzetet is kialakítottunk, amelyekből gólt szerezhettünk volna. Az ebből kialakuló támadó szöglet utáni átmenetnél azonban nem megfelelő módon támadtuk a labdást, így az ellenfél egy kettő az egy elleni kontrát tudott vezetni középen, de szerencsére a kapusunk bravúrral léc fölé tolta a lövést. Az ebből következő szögletnél azonban az ellenfél kihasználta többszörös magassági és fizikai fölényét, és fejjel megszerezte a vezetést.
Ez megtörte a félidő eleji lendületünket, de így is kiegyensúlyozott mérkőzés alakult ki. A mérkőzés végéhez közeledve átszerveztük a csapatot annak reményében, hogy esetleg döntetlent érhetünk el, vagy akár győzhetünk. Tudtuk azonban, hogy benne van a kockázat, hogy az ellenfél esetleg tovább növeli a gólok számát. Sajnos a második lehetőség valósult meg.
Ebben az idényben tétmérkőzésen először veszítettük el a veretlenségünket. Bár a látottak és a mért adatok alapján is az összes lejátszott mérkőzés közül ezen a meccsen futottunk a legtöbb minőségi futást, az alkati és fizikai különbséget nem tudtuk teljes mértékben kompenzálni egyéni taktikai, technikai és versenyzői erényekkel.
Egy kiemelkedő iramú találkozón, minőségi válogatott játékosokkal felálló ellenfél ellen egyenes gerinccel és emelt fővel »haltunk meg«, de mint egy főnixmadár, újra meg kell újulnunk, és fel kell vennünk azt a kesztyűt, amelyet mostantól ránk szabtak. Ez a szint, és ennek kell megfelelnünk, még akkor is, ha tudásunk fölött kell teljesíteni a siker érdekében. A jövő héten a javítás és a visszarendeződés reményében vágunk neki a hazai, Bákó elleni bajnoki mérkőzésnek.”
R. A.
