Palackposta rovatunkban az elmúlt 120 év egy-egy emlékezetes villanására tekintünk vissza. Ezúttal, György Istvántól, Csíkszereda társadalmi és sportéletének oszlopos tagjától, a helyi Bányász csapatkapitányától búcsúzunk.
Palackposta rovatunkban az elmúlt 120 év egy-egy emlékezetes villanására tekintünk vissza. Ezúttal, György Istvántól, Csíkszereda társadalmi és sportéletének oszlopos tagjától, a helyi Bányász csapatkapitányától búcsúzunk.
Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Minden emlékév, múltba révedés. Minden emlékév gondos visszatekintés, pontos számbavétel, hálás tiszteletadás. Minden emlékév, szembesülés és ösztönzés is egyben. Szembesülünk azzal, hogy a világ nem velünk kezdődött, ugyanakkor ösztönzés arra, hogy ne velünk érjen véget.
A 120 éves csíkszeredai labdarúgás egyik fontos ereklyéje, a Csíkszeredai Bányász 1960-ban készült tablója. A tabló, amely a sportbarátságot hirdetve, valamikor az egyesületet fenntartó vállalat egyik irodájának falán lógott. A tabló, amelyen többek között együtt látható Rusz Pál, az idős és a fiatal Vákár Lajos, Varga Dezső, Mózes Pál, Tasnádi György, Ferencz János, Jónás Béla, Ladó Dénes, Császár Károly, Deáky Tibor, Nagy P. Zoltán és György István. Igen, a székely és az univerzális sportvilág megannyi korszakos szereplője 1960-ban egy csapatban focizott! Igen, a Magyar Autonóm Tartomány bajnokságában Csíkszereda történetének jónéhány meghatározó személyisége együtt rúgta a bőrt. A tablón a sportághonosító Vákár Lajos mellett, leendő hokiolimpikonok, későbbi korszakos edzők, játék- és sportvezetők, az élet megannyi területén kiválóan helytálló sportbarátok szerepelnek.
Közülük a 120 éves emlékév kezdetét csak Varga Dezső, Császár Károly, Deáky Tibor és György István élték meg. A tegnaptól, a régi bányászok, már csak hárman vannak. György István, mindannyiunk Piki bácsija, már odafönn rúgja a labdát.
György Piki, ahogy társai szólították a hatvanas évek meghatározó játékosa volt. Az a fajta zsukás, aki képes volt eldugni a labdát. Az a fajta személyiség, aki a rossz helyzetben is gondoskodott a jó hangulatról. Miután a Bányásszal megyei bajnokságot nyert, 1970-ben hagyott fel a versenyszerű játékkal. Csapatkapitányként távozott. Távozott, de cipőjét sosem akasztotta szögre. Baráti társaságában még évtizedekig kergette a labdát. Közben pedig családfőként és tanítómesterként is példát mutatott. Akárcsak a focilabdát, szakterületét is magabiztosan uralta. Sokak, nagyon sokak támaszkodtak rá. Sokak, nagyon sokak tanultak tőle. Azok is, akik Pikinek, azok is, akik később születve Piki bácsinak szólították. Azt ugyanis, hogy bárki urazza, kikérte magának.
Piki bátyánk kiváló humora, nemcsak nekünk, földi halandóknak, hanem az Úrnak is kedvére való volt, hiszen április elsején szólította magához. Jellegzetes mély hangján, már odafenn meséli az adomákat. Isten Önnel, Piki bácsi! Isten Önnel, kapitány!
Csíkszereda, 2024. április 2.
