1000 év Erdélyben, 100 év Romániában
2021. március 5-én a Bukaresti Rapidhoz látogatunk. Az igazi hatpontos párharcra, nem a vasutas klub sokat látott és még többet megélt hagyományos fészkében, azaz a Dzsulesti városrészben, hanem a szakszövetség, főváros melletti egyik edzőbázisán kerül sor. Ez jó alkalom, hogy elmerengjünk a régmúlt ködbe burkolózott eseményei fölött és az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” jegyében, képzeletbeli időgépünk kijelzőjét 1935. július 6-ra állítva, egy nagyváros központja felé vegyük az irányt. Tisztelt olvasó, kérjük az öveket bekapcsolni, indulunk!
A CFR akárcsak ma, 1935-ben is az országos vasúttársaság betűneve volt. A „csefere, csefere” rigmust skandáló atyafiak, természetesen nem az ország legnagyobb munkaadóját, hanem a Román Vasutak Kulturális és Sport Egyesülete (Asociația Culturală și Sportivă CFR) néven, 1923. június 25-én a grivicai vasutasok által létrehozott sportszervezet futballcsapatát éltették. Kupadöntőre hangolódtak, akárcsak kedvenceik az ONEF stadion öltözőjében. Az egyesület 12 éves fennállása óta első alkalommal jutott el a siker küszöbére. A bukaresti vasutasok futballistái a 32 között a Piski CFR, a nyolcaddöntőben a Nagyszebeni Torna Egylet, a negyeddöntőben a Nagybányai Phöenix, az elődöntőben pedig a Temesvári Lenipar RT csapatát búcsúztatták. Mondhatni a Fortuna kegyes volt velük, hiszen mind a négy ellenfelük a bajnokságban egy szinttel az élvonalban pallérozódó Bukaresti CFR alatt játszott.
A Ripensia döntő felé vezető útját, jóval keményebb összecsapások jellemezték. A negyedöntőben például, a Nagyváradi Atlétikai Club csapatán hosszabbítást követően jutott túl. „A sorsolás érdekessége az, hogy a két legerősebb csapatot állította szembe egymással a „sors szeszélye”. A véletlenből azonban már kezd sok lenni. Úgy látszik a bucurestiek minden áron kiviszik, hogy a döntőbe legalább egy fővárosi csapat kerüljön.” – írta, a vidéki embert ma is olykor hatalmába kerítő felindultságtól vezérelve az Erdélyi Lapok, az 1935. április 18-i számában. Nyolcvanöt év távlatából hadd jegyezzük meg, hogy a viszonyulást kikényszerítő bucurestiek utalás, nem elírás, hanem törvényes kényszer. Ugyanis a múlt század harmincas éveinek derekán, a romániai kisebbségi sajtóban románul kellett leírni a helységneveket. A történetünkhöz és az Erdélyi Lapok újságírójának felindultságához visszakanyarodva, a Ripensia Nagyváradon harcolta ki a továbbjutást, miközben a Bukaresti CFR a B osztályos Nagybányát hazai pályán fogadta és győzte le könnyedén. A változatosság kedvéért, a temesvári sztárcsapat az elődöntőbe a Bukaresti Venus gárdájával került össze, amely 1935 tavaszán a legjobb formában lévő fővárosi együttes volt.
A tíz gólt hozó 90 percet követően, a döntés a hosszabbításra maradt. A 95. percben Deheleanu megrúgja Ströcköt és Xifando szabadrúgást ítél. Barbu jól helyezett labdája a felső sarokban akad meg. A sérülése után visszatérő Zombory hatodszor is tehetetlen. Nem esik több gól, így 1935-ben a Románia Kupa győztese a Bukaresti CFR csapata lett. A serleget, tetszetős ünnepély keretében, Mihály vajda adta át.
Az 1934/35-ös idény végén, a Ripensia a bajnoki címmel vigasztalódott. Mi pedig hálával gondolunk azokra az időkre, amikor a többnemzetiségű felállítás természetesnek számított Romániában. Különösen, hogy mindössze 85 év telt el, de az első két osztályban az FK Csíkszereda az egyetlen együttes, amelynek az összetétele emlékeztet a Bukaresti CFR vagy a Temesvári Ripensia 1935. június 6-i csapatára. Nálunk székelyeknél még mindig jól megfér az erdélyi magyar, szász és román. Még akkor is, ha egy ideje úgy vagyunk, mint az egyszeri gépkocsivezető a klasszikus viccben.
Vigyázat, egy őrült a rossz irányba hajt az autópályán, figyelmeztet a rádió, adását megszakítva. Mit egy, tíz, meg tíz, meg száz - méltatlankodik az érintett, a veszélyről tájékoztató hullámhosszat hallgatva.
Ráduly Róbert Kálmán
Csíkszereda, 2021. március 2-4.
