A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Adventi Naptárral köszönti. Karácsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Futballdráma (V)
A legnagyobb futballdrámát 1985-ben éltem át. Tizenegyedikes fejjel jó néhány osztálytársammal úgy döntöttünk, hogy a Bajnokok Európai Kupájának döntőjét élőben nézzük meg. Temészetesen nem a helyszínen, azaz a brüsszeli Heysel stadionban, hanem Szentegyháza határában, a Vlahica Gyöngye névre keresztelt mezotermál fürdő szomszédságában lévő mogyoróbokros oldal, bolgár televízió befogására alkalmas magaslatán.
Alkalmi csoportunk, miután biciklivel átkígyózott a Hargita vízválasztóján, a jelenlegi keresztény tábor közelében ma is meglévő parkolóval szemben, a nyeregből leszállva a drótszamarak bokrok közötti kinoszogatásába fogott. A kinoszogatás pedig abból állt, hogy a szarvát két kézzel markolva toltuk kerékpárjainkat a meglehetősen meredek odalt borító térdig érő havasi fűben. A májusi kövér idő illatának kíséretében, kisvártatva a meccsre készülő felnőttekbe botlottunk. Voltak akik az antenna elhelyezésével és a lehető legjobb minőségű vétel biztosításával tüsténkedtek, mások pedig a „nézőteret” rendezték, tették lakájossá. Az összecsapás későbbre volt kiírva, mi pedig a kiruccanásunkat ottalvósra tervezvén, alkalmas hálóhely után néztünk. Nem tartott soká és birtokba vettük a közelben üresen talált kaszálókunyhót. Gyorsan faltunk egyet az otthoniból, majd a szürkület beálltával az egyik kistévé előtt „jó pozíciót fogtunk”. Telt múlt az idő, mint a mesében, de a közvetítés nem akart sehogyan sem kezdődni. Az eseményre összeverődött társaságban a kétely ütötte fel fejét: a beavatott intézők talán téves adót fogtak be?! Lassan elvánszorgott az öreg este és a fiatal éjszaka lépett örökébe, amikor jött a hír: közvetlenül a mérkőzés kezdete előtt a stadionban tragédia történt. Nem sokkal később jöttek a részletek: a csapatok már melegítettek, amikor emberi mivoltukból kivetkőzött angol fanatikusok az olasz szurkolókra támadtak, utóbbiak pánikszerű menekülése során egy fal is leomlott. A fejetlenség számos áldozattal járt. „Sok a halott, még több a sérült. Az sem biztos, hogy lesz mérkőzés.” – mondták.
Elborzadtunk, de nem adtuk fel. Reménykedtünk, hogy a józan ész, ha nehezen is, de felülkerekedik. Voltak akik hazamentek, de nekünk nem volt sűrgös, hiszen a visszautat hajnalra terveztük. Jelelentős csúszással ugyan, de a mérkőzést végül lejátszották. A futballilletékesek úgy gondolták, hogy a játék leköti az embereket és a szemük előtt lezajló tragédia dacára, a mérkőzésre sort kell keríteni. Kicsi volt a képernyő és távol volt Brüsszel, de a csapatok illetődöttsége így is jól átjött. A találkozót, könyű síppal befújt büntető értékesítését követően, az olasz bajnok nyerte.
A győzelemnek kemény ára volt. A krónikák 39 szurkoló halálát jegyzik: 32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír nemzetiségű személy vesztette életét.
A végső sípszót követően, sötétben botorkáltunk a kalibánk felé. Feldúltan tértünk nyugovóra. Többségünk ugyan a Juventusnak szorított, de a győzelemnek nem tudtunk önfeledten örülni. Egymás mellé vackolódva, jóval éjfél után aludtunk el és kora hajnalban már tekertünk vissza. Élményeinket sportszerető iskolatársainkkal még aznap megosztottuk. Volt amit mesélni...
Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
