A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Adventi Naptárral köszönti. Karácsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Letették a fegyvert és fociztak
1914. december, Franciaország és Belgium határán. Folyamatos esőzések után beköszönt a valódi tél: lehull a hó, megfagy a talaj. Egymással szemben a brit és német csapatok, zajlik az első világháború. Felhangzik német oldalról a Csendes éj kezdetű karácsonyi dal, majd a britek is énekelni kezdik, végül a katonák kimerészkednek az árokból és barátkozni, csereberélni kezdenek, majd fociznak. MIÉRT PONT FOCI?
A németeknél is űzött sportág a briteknél egyenesen nemzeti időtöltés volt már az első világháborút megelőzően is, és ezen az akkoriban Nagy Háborúnak nevezett első világégés sem változtatott. A stadionok tele voltak, erejük teljében lévő fiatal férfiak rúgták a bőrt a pályán és drukkoltak a lelátókon, mialatt a fronton rengeteg embert veszített Nagy-Britannia. Az ország katonai vezetése ezt nem nézhette tétlenül, ki kellett találniuk valamit.
Skóciában egy Sir George McCrae nevű politikus rávett arra egy komplett futballcsapatot – a Heart of Midlothian gárdáját –, hogy vonuljon be. A csapatot ötszáz elszánt drukker követte a toborzóirodába. Ennek mintájára a sereg labdarúgó zászlóaljakat alapított, ahol a szurkolók együtt harcolhattak bálványaikkal. Különböző feliratú toborzóplakátokkal árasztották el a stadionok környékét, a kampány pedig bevált: olyan klubok focistái – és szurkolói – vonultak be, mint például a Cardiff City, a Tottenham, a Liverpool vagy a Clapton Orient (ma Leyton Orient).
A katonák kiképzése során egyébként is használták a labdarúgást, mert az fejlesztette a a csapatmunkát, a fegyelmet, a fizikai és mentális kondíciót. Utóbbi egyébként a nagy vereségek – mint például a Somme-i csata – utáni focimeccsek esetében erősödött igazán.
A futballzászlóaljak a fronton egy-egy csapatot alkotva bajnokságot is szerveztek a fronton. Igaz, a körülmények nem voltak éppen kedvezőek: a kapufák földre vetett tunikák voltak, a felső lécet pedig csak elképzelték. A csapatokból sorra hullottak el a játékosok a csatákban, így sokan mindig más poszton fociztak. Volt, ahol a pozitív hatásai ellenére is betiltották végül a labdarúgást. Az indoklás az volt, hogy sérüléseket szerezhettek foci közben a bakák.
Ha focizni nem lehetett hivatalosan, akkor csata közben vették hasznát a labdáknak. A Somme folyónál lezajlott nagy csata első napján az egyik harcoló alakulat például focilabdákkal szabta meg, hogy melyik irányba kell támadni.
A NŐI FOCI ELSŐ SIKEREI
Eközben odahaza a bajnokságokat felfüggesztették, a stadionokat pedig bezárták és üzemeket létesítettek a pályákon. A Tottenham Hotspur stadionjában, a White Hart Lane-en például gázmaszkokat és védőszemüvegeket gyártottak az egyedül maradt asszonyok. Őket aztán ugyanazon okokból kezdték labdarúgásra biztatni, amiért a kiképzésbe is bevették a focit: mert az különböző képességeket erősített. A háború utolsó két évére Nagy-Britanniában női futballcsapatok alakultak, amelyek aztán a nézők szimpátiáját is elnyerték. A korszak legsikeresebb női fociklubja, a Dick, Kerr’s Ladies FC például az első nagy meccsén tízezer nézőt vonzott a Preston North End üresen álló stadionjának lelátóira. A klub leggólerősebb támadója, a 182 centiméteres Lily Parr – aki állítólag ezer találatot szerzett – is igazi sztár volt. Ám amikor a futballisták és a katonák hazatértek a frontról, betiltották a női labdarúgást a szigetországban, annak ellenére, hogy komplett csapatok estek el a nyugat-európai harcvonalakon.
KÉTEZERBŐL EZER
Több mint kétezer brit labdarúgó vonult a frontokra a korábban már említett kampány hatására, de közülük kevesebb mint ezren tértek vissza a szigetországba. Olyan remek futballisták estek el az első világháborúban, mint például Sandy Turnbull, aki az első gólt lőtte a Manchester United stadionjában, az Old Traffordon (igaz, később fogadási csalással vádolták), vagy Leigh Roose, az Arsenal és a Tottenham korábbi kapusa, aki gránátdobásban volt jó. Walter Tull pedig az első fekete mezőnyjátékos volt Angliában. Jónak tűnő karrierje közepén ment a frontra és hetekkel a háború vége előtt, 1918-ban lőtték le.
Szerző: Incze Tibor
