Rommagyarok (XXVII)
A jelentős sporteseményeket, a fontos összecsapásokat beharangozók előzik meg. A 2001. szeptemberi Magyarország – Románia mérkőzés előtt is számos írás született és néhány felvezető műsor készült. Akkoriban legnagyobb nézettségnek a Ioanițoaia által vezetett, vasárnap esténként a ProTV által sugárzott „Procesul etapei” volt. Húsz éve a tévézésben még rengeteg pénz volt, így a gyártásnak is megadták a módját. Az élőben sugárzott műsor hatalmas belső térben, a díszlet részét képező lelátón helyet foglaló „szurkolóhad” jelenlétében zajlott. Az alkalmilag toborzott statisztákat természetesen megfizették, voltak olyanok, akik magukat ebből a „mesterségből” tartották fenn.
A 2001. szeptember 2-án este az erdélyi magyarság képviselőjeként voltam ott a Buftea-i studióban. A nagy kerekasztal körül többek között Kassai Adalbert és Krizsán Zoltán foglalt helyet. Krizsán Nagyváradon, Kassai a szomszédban lévő Váradszentmártonon született.
Játékosként a krajovai egyetemista gárdában Crișan néven hetes számmal játszó Krizsán futott be nagyobb karriert. 1974 és 1984 között 46 alkalommal volt román válogatott és négy gólt szerzett. 192 első osztályú mérkőzéssel a háta mögött, Kassai ekkortájt a Román Labdarugó Szövetség főtitkára volt. Őt már korábbról ismertem. Anyanyelvi szinten beszélt magyarul, a nyelv minden fogását, árnyalatát, humoros és halálosan komoly ágát-bogát ismerte. De románnak vallotta magát. Ráadásul, aki egynek születik és másnak akar látszani alapon, ezt nagy hangon tette. Ránk nézve mégsem bántóan. Régi vágású fazon volt. Nem föltétlenül a kora miatt, hiszen mindössze ötven éves volt ekkor. A hangoskodó regátias magatartása dacára, a partiumi ember tartása ott pislákolt benne.
Amint arról az adást megelőző bemutatkozás során megbizonyosodhattam, Krizsán is beszélt magyarul. Megkopottan, a szavakat keresve, érződött, hogy nincs edzésben. A focimúlt képviseltében volt jelen, hiszen 1981 májusában, a Fazekas győztes góljával végződő Magyaroszág-Románia találkozón, a teltház előtt ő is ott futkározott a Népstadion gyepén.
Kiváló balszélső volt, abban a korban, amikor a klasszikus 4-3-3-as felállás sikere nagymértékben a szélsők gyorsaságában, beadásaiban, illetve kapu előterébe történő érkezésén és szemfülességén múlott. Krizsán természetesen ott volt a bukaresti gólnélküli döntetlennel végződő visszavágón is, de ezúttal az 64. percben lecserélték. Megbízható jobb lába, no meg alacsony termete miatt, a válogatottban a jobb oldali sarokrúgásokat rendszerint ő végezte el.
„Csak románul tudok írni” – szabadkozott Krizsán, amikor a több percig tartó reklámszünet alatt felkértem, hogy a másnapi Prosport egyik példányára írjon emlékbe néhány sort és ebben a mondatban a romániai futballista sorsszerű sorstalanságának minden mondata benne volt. Két évvel később, 2003. október 14-én tért örök nyugovóra. Az évtizeden át tízezrek által ünnepelt csatár, családja által elfeledve, a krajovai kórház magányában adta vissza lelkét a teremtőnek. 2002 adventi időszakába utalták be és hosszú hónapokig hiába várta szerettei látogatását. Utolsó szavaival fiát kereste. Negyvennyolc évet élt...
Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
