A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára
A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára.
Az interjú első fejezetében a gyermekéveket és a felnőtt pályafutás kezdeteit, valamint a Bákóba igazolást idéztük fel. Sorozatunk második részében a Bákói Dinamóval elért sikereket és a felnőtt válogatotthoz, valamint az 1970-es, mexikói világbajnokságig vezető utat járjuk végig Imre bácsi visszaemlékezései alapján.
Mekkora kihívást jelentett a harmadosztályból érkezve a másodosztályban, majd rövidesen az élvonalban játszani?
Ahogy megérkeztem, azonnal betettek játszani. Az első edzőmeccsen a Moinești-tel játszottuk, ott is B-divíziós csapat volt akkor. Nyertünk 3–2-re és két gólt rúgtam. Benne is maradtam a csapatban. Az edzőmnek sokan mondták. „Ez fog bevinni benneteket az A-divízióba” és úgy is lett, a bajnokság végén bejutottunk az első osztályba. Mindenki azt mondta, hogy az én közreműködésemmel sikerült a feljutást elérni, a csapat gólkirálya is lettem.
(Az A-ligába jutott Bákói Dinamo bajnoki tablója - jobb alsó sarokban Dembrovszki Imre)
Megkezdődött a bajnokság, az első meccsen engem csak a második félidőben tettek be, 2–1-re megvertük a Steauát, az egyik gólt én rúgtam. Az UTA-meccsen is csak cserejátékos voltam, beálltam és két gólt rúgtam. Az első évben negyedikek lettünk. Én mindig a legeredményesebbek között voltam, hét évig, 1974-ig maradtam Bákóban. Nagyon szép évek voltak, közben megnősültem, lakást kaptunk, megszületett a fiunk. A Bákóval azokban az években játszottunk az UEFA Kupában, vagy, ahogy akkor nevezték Vásárvárosok Kupájában. Eljutottunk Oslóba, Londonba, Máltára, Skóciába.
Az 1969/1970-es Vásárvárosok Kupája kiírásban a máltai Floriana FC, a norvég Skeid Fotball és a skót Klimarnock FC kiejtésével a negyedik fordulóig jutott a Bákó. A sorozat negyeddöntőjében végül a világhírű Arsenal FC jelentette a végállomást, az angolok kettős győzelemmel jutottak tovább. A piros-fehérek később, az elődöntőben az Ajax, a döntőben az Anderlecht együttesét fektették két vállra, ezzel az angol klub történetének első nemzetközi trófeáját szerezték meg.Hamar felfigyeltek Önre a válogatottnál is? Ha jól tudom, nem volt mindennapi az útja a felnőtt válogatotthoz.
A harmadik meccs után meghívtak az ifiválogatottba, akikkel Grazban megvertük az osztrákokat 3–1-re, ott is rúgtam egy gólt. Aztán megvertük a törököket 1–0-ra, ott is én rúgtam a gólt. Aztán jött a nyár, elment az ifiválogatott Afrikába egy hónapra. Bár én voltam a legjobb a csapatban, majdnem minden gólt én szereztem, de engem itthon hagytak. Egy sovén edzője volt a válogatottnak, nem szerette a magyarokat.
(Örömünnep Bákóban - Dembrovszki Imre a szurkolók vállán)
Amikor újra szerveztek egy közös felkészülést, engem is meghívtak, de nem mentem, letagadtam magam, azt mondtam a klubomnál, mondják meg a szövetségnek, hogy elutaztam a hegyekbe, Borsára. De hívott a csapattól az elnök, hogy megbüntetik a klubot, kizárhatják a bajnokságból, ha nem megyek. Végül visszamentem a klubomhoz és kértem, hogy mutassák meg a válogatott meghívót. Kérdeztem az elnököt, hogy elolvasta? Csak akkor látták meg, hogy nem az ifjúsági válogatottba hívtak, hanem az A-válogatottba.
Ekkor alakították ki az 1970-es VB selejtezőire a felnőtt válogatott keretét.
Igen, a nagy válogatott Snagovon volt összehíva, Angelo Niculescuval (1967 és 1972 között a román válogatott szövetségi kapitánya, szerk. megj.) beszélt telefonon a bákói elnök és kérdezte, a késés ellenére még mehetek-e. Mondták, hogyne, azonnal utazzak oda. Amikor megérkeztem Snagovra, a kapunál ott volt Szatmári (Szatmári Lajos, egykori válogatott labdarúgó, szerk. megj.) és kérdezte, hol voltam eddig, biztos megharagudtak rám. De nem volt probléma, jól fogadott a szövetségi kapitány és a stáb.
Felkészülés volt, voltunk ott vagy harmincan öregek, fiatalok vegyesen. Kezdődtek a világbajnoki selejtezők a mexikói VB-re, össze kellett állítani a keretet. Ott maradtam a válogatottnál és kijutottunk a világbajnokságra. Érdekes, hogy 1966-ban Romanban néztük a televízióban a VB-t, négy év múlva pedig én is ott voltam!
Maradjunk egy kicsit a selejtező-sorozatnál, hiszen Imre bácsinak hatalmas érdemei voltak a kijutás kiharcolásában.
Az edző stáb azt mondta rám, hogy igazi „playmaker” (játékmester, szerk. megj.) vagyok, aki veszélyes a kapura is, így maradtam a világbajnoki selejtezőkön induló keretben. Portugáliával, Svájccal és Görögországgal voltunk egy csoportban és az első helyezett juthatott ki Mexikóba. Az első hazai meccsen úgy állt fel a csatársor, hogy Petrovici, Dumitrache, Domide és Lucescu. Én a cserék között voltam, volt még vagy húsz perc, az edzőnk szólt, hogy becserél Domide helyére. Amikor akartunk cserélni, Domide hatalmas fejes gólt szerzett, ezzel lett 2–0 az állás. Én melegítettem tovább (nevet). Betettek végül a jobb szélső helyére, mondták, hogy most ott fogok játszani. Gondoltam magamban, játszottam én már bal szélsőt is. Persze, nem ültem a szélen, bementem a helyemre, a pálya közepére, kiszorítottam Domidét a szélre. Hat perc alatt csináltam négy veszélyes gólhelyzetet. A következő meccsen Domidét kihagyta az edző és engem tett be a helyére.
Mivel vívta ki a helyét a csapatban, mi döntött Ön mellett?
A technikai stáb látta, hogy más is tud gólt rúgni a csapatban, de én mindent csináltam, szerveztem a játékot, gólokat szereztem. Ezután minden meccset végigjátszottam. Rúgtam gólt a görögöknek is, amivel végül megnyertük a csoportot és kijutottunk a VB-re. (folytatjuk)
Az interjút készítette és lejegyezte: Farkas Endre
