Beindult a nagyüzem az idén harmadik szezonjának nekifutó Székelyföld Labdarúgó Bajnokságban (röviden: SZLB). A sorozatról, a tehetséggondozásról, a székelyföldi labdarúgó-képzésről Krecska Jánossal, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia regionális igazgatójával beszélgettünk.
Megmaradt-e a lendülete a három évvel ezelőtt útjára indított kezdeményezésnek?
Hála a jó Istennek, megmaradt a bajnokság lendülete. A pandémia idején találtuk ki a sorozatot, mert a román szövetség (FRF, szerk. megj.) egyszerűen nem versenyeztette a csapatokat a felsőbb két akadémiai korosztályon kívül. Szondy Zoltán elnök úr kezdeményezésére alkottuk meg a Székelyföld Labdarúgó Bajnokságot (SZLB), ami arról szól, hogy az alközpontjainkat tömörítő csapatokat versenyeztetjük a saját szintjükön.
Ez azért kimondottan fontos, mert így megfelelő szintű ellenfelekkel találkoznak az utánpótlás-csapatok. Szakmailag ez indokolja, másrészt az is lényeges dolog, hogy a saját égiszünk alatt tudjuk vizsgálni a kiválasztott gyerekeket, nyomon tudjuk követni őket ebben a bajnokságban, ahol saját szabályaink is vannak. Ezek a szabályok elsősorban a gyermekek fejlesztése érdekében jöttek létre. Hoztunk egy érdekes döntést például a kapusokra vonatkozóan. Az SZLB-ben megtiltottuk a hosszú kidobásokat. A kapusnak le kell tennie a labdát a földre és utolsó emberként osztogatni. Ezáltal a kapus lábjátéka fejlődik, illetve megpróbálunk hátulról történő támadás-felépítést kezdeményezni, amivel a védőink is megtanulnak focizni. Ha csak hajigáljuk előre a labdákat, erre nincs lehetőségük.
Minden alközpont versenyez
Mennyire népszerű a csapatok körében ez a sorozat?
Jó tapasztalatokról tudok beszámolni, az edzőink várják a bajnokságot. Tudni kell, hogy nyolc korosztályban történik a gyermekek versenyeztetése. Az alsó korosztályok (U7, U8, U9, U10, szerk. megj.) interligás szisztémában játszanak. Ez azt jelenti, hogy egy normál futballpályát négy különböző méretű játéktérre alakítunk ki az életkori sajátosságoknak megfelelően, ahol különbözik a játékosok száma, a labda- és a kapuméretek is.
Például a kiemelt csoport 6 alközpontjának 4 korosztálya, vagyis 24 csapat nagyjából 5 óra alatt (egy mérkőzés 30 perces) 36 mérkőzést játszik le egy játéknapon. Ezt mind a 6 városban megismételjük egy bajnokságon belül. Előtte természetesen minden kollégával egyeztetünk, hogy mikor tudjuk beütemezni a meccseket. Komoly egymás közötti mérkőzéseink vannak, amit a megyei hivatalos bajnokságok nem garantálnak. Láthatóan egyre jobb a minőség.
Kik alkotják a bajnokság mezőnyét?
A három zászlóshajóra - FK Csíkszereda, Sepsi OSK és Székelyudvarhely - alapoztunk kezdetben, amit később Szondy úr bővített, bevonva mind a 16 alközpontunkat.
Most így néz ki a mezőny: Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsi OSK, Marosvásárhely, Szászrégen és Gyergyószentmiklós, ezek alkotják az elitet, a kiemelt csoportot. Ezalatt a kiemelt csoport alatt van a hat másodosztályú csapatunk. Onnan lehet az élvonalba kvalifikálni. Itt jelenleg van a két Kovászna megyei csapat, Kézdivásárhely és Barót, Maros megyéből Szováta, Erdőszentgyörgy és Nyárádszereda, Hargita megyéből pedig Szentegyháza. A bajnoki szisztéma érdekessége, hogy a másodosztályból a legjobb felkerül, idén Gyergyószentmiklós, míg a legjobbak sereghajtója egy osztállyal lejjebb kerül, ez most a Barót VSC volt.
A nyugati alközpontjaink esetében két Bihar megyei csapat, Nagyvárad és Érmihályfalva, Szilágy megyéből Kraszna, Kolozs megyéből a Kolozsvári Dribli vesz részt a sorozatban. Összefoglalva: 16 csapatunk van, az első osztályban hat csapat, a másodosztályban hat csapat és a nyugati csapatok, amelyek a nagy távolságok miatt egymás között játszanak. Ugyanakkor a Székelyföld Labdarúgó Kupa, amit a három különböző zóna bajnoksága után rendezünk (2023-ban lesz), szavatolni fogja, hogy a legjobbak – bajnokként vagy válogatottként – bizonyíthassák tudásukat.
Elterjedt a bajnokság híre
A lebonyolítás hogyan működik?
Az interligáról már beszéltünk, az efölött lévő korcsoportok bajnoki szisztémában játszanak. Vagyis minden alközpontunk 4 évjárata oda-vissza megmérkőzik a másik 5 alközpont azonos korú csapataival.
Hogyan tartják számon az eredményeket?
Az eredményeket rögzítjük, a bajnoki sorrendet fordulónként nyomon követjük, a gólkirályokat külön jutalmazzuk. Ez jótékony és főleg motiváló hatással van gyermekre, edzőre egyaránt.
Mindennek a koordinálása nem kis feladat…
Tornáról-tornára vezetni a statisztikákat, góllövőket, nem egyszerű folyamat. A sorsolás, a lebonyolítás az bejáratott, szeretik a kollégák, nyomon tudják követni, hogy hol tartanak csapataik. Külön motiváció, hogy a kiírás befejeztével összesítjük a 8 korosztály helyezései alapján az alközpontok eredményességét. Ezek alapján a legsikeresebb 2021-ben Székelyudvarhely FC, idén pedig az FK Csíkszereda volt. Büszkék lehetünk arra, hogy a bajnokság híre már elterjedt országszerte. Több megye neves egyesületei jelezték részvételi szándékukat. Minőségi szempontból biztosan sokszínűbbé tennék a versenyt, de semmiképpen nem mehet a székely csapatok rovására, ezért ez csak létszámbővítéssel képzelhető el.
A lányok is bekapcsolódnak az SZLB-be?
Szépen fejlődik a női labdarúgásunk, gondolni kell a lányokra is. Azon korosztályok esetében, ahol az FRF még nem gondoskodik versenyeztetésről, idén elindítjuk számukra is a bajnokságot. A kislányoknál szintén hat csapattal indul az SZLB, akiknek van női szakáguk: Csíkszereda, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, a Székelyudvarhelyi Vasas Femina, Székelykeresztúr és Gyergyószentmiklós.
Védjeggyé válhat az SZLB
Hogyan alakulhat az SZLB jövője?
Nagyon szeretném, ha ez a bajnokság a Székelyföld Labdarúgó Akadémia védjegyévé válna. Úgy gondolom, hogy megfelelő koordinációval hatalmas lehetőségek vannak benne. Túl azon, hogy a gyermekeknek örömforrás és komoly felkészülést igényel, egyfajta hiánypótló bajnokság is. Máshol igazából nincs lehetőség arra a kisebb korosztályokban, hogy Marosvásárhely és Csíkszereda megmérettessen egymás ellen szervezett formában. A monitorozás szempontjából számomra, mint utánpótlás alközponti felelősnek azért fontos ez, mert az SZLB-n keresztül napra készek lehetünk. Láthatjuk, aktuálisan hol tartanak azok a gyermekek, akiket idővel be tudunk emelni ide, az akadémiára. Nyomon tudjuk követni őket, állandó adatbázisunk van a legügyesebb gyerekekről.
Mindebben mi az Ön szerepe?
Alapvetően három pilléren alapszik az én munkám. Az első, amely során konkrétan meghatározzuk, hogy a legkisebb korosztályokban mit és hogyan fejlesszenek az életkori sajátosságoknak megfelelően. A második dolog maga a versenyeztetés, amit az SZLB-vel sikerült tökéletesíteni minőségi, egymás közötti mérkőzésekkel. A harmadik pedig a kontroll. Ennek a három munkafázisnak köszönhetően napi szinten képben vagyunk azzal, hogy melyik gyermeknél van éppen megtorpanás, vagy mekkora lépcsőfokot ugrott a fejlődésben.
Meg kell jegyeznem, hogy az alközpontokban minden kollégának edzésnaplót kell vezetnie, így visszakereshetők az adott gyermek fejlődése szempontjából is fontos momentumok. Én mind a 16 alközpontot felügyelem, de még feszes munkatempóval is kevesebbszer jutok el hozzájuk, mint szeretném. Folyamatban van egy kamerarendszer bevezetése is, amivel a tényleges műhelymunkát tökéletesíthetjük. Ez azt jelenti, hogy minden alközpontban egy félpálya be lesz kamerázva, és rendelkezhetek arról, hogy melyik csapatot szeretném megnézni. Így láthatom, hogy milyen munka folyik nap mint nap.
Természetesen a versenyeztetésen keresztül sok minden kiderül, egy-egy mérkőzésszituáció választ ad arra, hogy mennyire követik alközpontjaink az egységes szakmai irányvonalunkat. Az alközpontok látogatása alkalmával három részre bontható egy napom. Edzéselmélettel kezdek, a helyi edzőképzés fejlesztése érdekében. Ezt az edzésgyakorlat követi, ahol egy választott korosztállyal bemutatom az edzéselméleten elhangzottakat. A harmadik rész pedig az adott alközpont tehetségeinek tesztelése 14 mért adattal, fizikai és technikai felmérésekkel. Ez az adatbázis segítségünkre van, ugyanakkor elsősorban az dönti el, ki juthat be az akadémiánkra, hogy ki mennyire játék-intelligens, képzett és szorgalmas.
Határ a csillagos ég
Van-e arról képünk, hogy az erdélyi, székelyföldi gyerekek mit képviselnek a futballban?
Fontosnak tartom, hogy globálisan gondolkodjunk, de lokálisan cselekedjünk. A székely futball-közeg alapvetően sajátosnak nevezhető. A merítési bázisunk lehetővé teszi, hogy elérhessük céljainkat, a piacképes labdarúgó kinevelését. Kérdés persze az, hogy ami Romániában elég, az nemzetközi szinten, vagy akár Közép-Kelet Európában elegendő-e? Erre majd az idő megfelelő választ ad.
Pozitív és bizakodó vagyok közös munkánkat illetően. Amennyiben a kiválasztott tehetségek megfelelő időben és jó kézbe kerülnek – emberileg, pedagógiailag, és szakmailag képzett edzőkre gondolok – akkor a határ a csillagos ég. Hihetetlen lehetőség van a székelyföldi futballban. A gyerekek létszámában remekül állunk, ehhez már csak a minőséget kell hozzátenni. Ennek letéteményesei elsősorban a majdani helyi, képzett szakemberek lehetnek. Bízom benne, hogy a Kárpát-medencei Akadémiai Rendszer sorában vezető szerepet töltünk majd be.
Farkas Endre
