Soros ellenfelünk, a Jászvásári Politechnika „az év legfontosabb igazolását” 2022. január 12-én mutatta be. Nem valamely rutinos kapus, brillírozó játékmester vagy az ellenfél védőit őrületbe kergető gólvágó, hanem az igazgatótanács elnökének személyében. A bemutatására összehívott sajtótájékoztatón, a Cornel Șfaițer által felvázolt jövőkép középpontjában a pénz volt. Árnyaltabban fogalmazva, előbb a pénz, aztán a foci.
2022. október 28. Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
„Ami biztos, hogy a Liga 2-ben szereplő csapatok költségvetései növekedtek, már nem lehet feljutni 1,2 millió euróból, mint hét évvel ezelőtt.” – tette egyértelművé Șfaițer a dolgokat Jászvásáron, majd a pénz után a focival folytatta: „Mindig is szerettem a célkitűzéseket. A célunk, mindannyiunk célja, hogy a csapat visszajusson az élvonalba. Botosányban is a feljutást tűztem ki magam elé és feljutottunk, a Sepsinél mondtuk, hogy a rájátszásba akarunk kerülni, hittünk benne és sikerült. Ezt akarjuk Jászvásáron is. A következő idényben fel akarunk jutni.”
Alaphangon kétmillió euró
A pénz fejezethez visszakanyarodva, ekkortájt a Politechnica boszorkánykonyhájában elsősorban a várostól érkező 2 millió euróval számoltak. Ami ugyebár jóval több a feljutáshoz hét évvel korábban szükséges 1,2 milliónál. Különösen, hogy 2021 végén a klub mintegy 6 millió lejes adósságot görgetett maga előtt. Az élvonalban felhalmozott tartozás nagyobb részét az államháztartás bánta, de az adóhatósággal sikerült, a törlesztést öt évre ütemezve, kiegyezni. Mégpedig rendkívül jutányosan, hiszen a havi részlet nagyjából 55.000 lej, azaz mintegy 11.000 euró.
Közpénz jön, közpénz vész el
A romániai futball paradoxona, hogy miközben a csapatok jelentős részénél az elmúlt években az adók és járulékok befizetésének elmulasztása bevett szokásnak bizonyult, a napi működésüket továbbra is a közpénzre alapozzák. Olyannyira, hogy a Liga 2-ben a mezőny negyede immáron szervezési formáját tekintve is közintézmény. Hogy a húsz csapatból ötnek nincs feljutási joga, bár a futball ezen a szinten versenysport volna, úgy tűnik senki sem zavar. Sem az állam vagy helyhatóság vezetőit, akik a semmiért nyomják bele a pénzt, sem az élvonalba jutásra ácsingózó ellenfeleket, akik örülnek, hogy öttel gyérül a konkurencia, sem a Román Labdarúgó Szövetséget (FRF), amely ezzel együtt önmagát az egyetlen állami forrásból nem részesülő szakszövetségként hirdeti. Miközben a Liga 2-ben és Liga 3-ban, valamint az országos korosztályos bajnokságokban ténykedő játékvezetők jelentős részének juttatásait a csapatok közpénzből folyósítják, de a játékosok után a FRF-hez befizetett leigazolási vagy éves díjak nagyrésze is az államháztartásból származik.
A pénz nem minden
Szerencsénre Vespasianus óta tudjuk, hogy pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga. Sem Jászvásáron, sem másutt. Edzők, játékosok, vezetők és vezetettek jönnek és mennek, de a pénz örök. Ebben az előbb a pénz, aztán a foci világban Sztaniszlav Csercseszov minapi nyilatkozata üdítően hat. Az oszét nemzetiségű mester, a Ferencváros csoportgyőzelmét jelentő Monaco elleni döntetlent követően, a mi a kulcsa annak, hogy csapata az elmúlt időszakban nála jóval nagyobb költségvetésű együttesek ellen tudott nyerni, illetve döntetlent játszani felvetésre frappánsan válaszolt:
És mekkora pénzből gazdálkodik az Iváncsa? Nem a pénz focizik, hanem a focival lehet pénzt keresni. A büdzsének nincs mindig jelentősége, jól be is kell tudni azt osztani. A kulcs az, hogy nagyon egységesek voltunk.
A Fradi a jó, a rekordbajnokot a Magyar Kupából néhány napja búcsúztató Iváncsa pedig a kiváló példa arra, hogy ahol egység van, ott nincs kétség. Sem a pénz, sem a futball tekintetében.
