A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Anventi Naptárral köszönti. Karáncsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
A Foci hazatér
Nagyjából 8-9 éves lehettem, amikor az első foci labdámat megkaptam és onnantól kezdve ritka volt az a nap amikor ne rúgtuk volna az óvoda udvarán, vagy a blokk háta mögött a lasztit. Nem is értem, hogy bírtuk annyi ideig, gyakorlatilag reggel a kulcsot a nyakamba akasztottam faltam valamit és fordultam is ki az ajtón, ebédre még hazamentem, vagy valamelyik barátomnál ettünk egyet aztán sötétedésig egykapuztunk, kapufáztunk, és különböző labdás játékokat találtunk ki. Sokszor a kapu maga, két hátizsák, vagy kő volt. Nem voltunk igényesek, bármekkora felületen eljátszottunk, egy dolog viszont nagyon értékes volt, a bőrlabda! Emlékszem a kilencvenes évek elején a Tudor negyedben akkoriban nem sok bőrlabda volt, én a nővéremtől kaptam ajándékba egyet, Magyarországról küldte, évekig szolgált. Addig rúgtuk, míg a bőr része teljesen leszakadt róla és a belsővel is játszhattunk egy ideig, aztán az óvoda kerítésének valamelyik szegén fentragadt és megsirattuk.
Az udvaron a meccsek során mindig valamelyik világsztár focistának képzeltük magunkat, volt köztünk Djorkaeff, Romárió, Roberto Carlos, Bebeto, Shearer, Sammer, Laudrup, Zubizareta, Hagi, Vincze Ottó, Kluivert, stb. Édesapám nagyon szerette a focit és emlékszem vele kezdtem el nézni a TV-ben a meccseket, az 1996-os Európa bajnokság volt az első olyan torna, amit a TV-ben követtem komolyabban is. Ez volt a futball történetének 10. Európa bajnoksága.
Angliában rendezték és az Eb szlogenje a „Foci hazatér” volt, mivel ez volt az első alkalom, hogy a labdarúgás szülőhazájában, Angliában rendezték meg a kontinenstornát. 16 csapat vett részt és először volt aranygól-szabály. Magyarország nem jutott ki a tornára, Románia viszont igen és a keretben ott volt a kézdivásárhelyi Selymes Tibor, és a nagysármási Dobos Antal (Anton), illetve Puhl Sándor játékvezető is bíráskodott azon a kontinenstornán. A 96-os EB egyik sztárja Alan Shearer volt, aki meghatározó alakja volt az angol labdarúgásnak, 1995-ben bajnokságot nyert a Blackburnnel, és egy egész nemzet tőle várta, hogy diadalra vezesse Angliát az Európa bajnokságon.
Románia nem sok vizet zavart ezen a tornán, kikapott Franciaországtól és Bulgáriától 1-0-ra, majd Spanyolországtól 2-1-re, így a csoportból sem jutott ki. Az angolok 1-1-es döntetlennel kezdtek Svájc ellen, majd 2-0-ra verték Skóciát, 4-1-re Hollandiát, a fentebb már említett Alan Shearer minden meccsen betalált, sőt a hollandoknak két gólt vágott.
A csoportból kijutva, következett Spanyolország, amelyet büntetőpárbajban győzött le, és jöhettek a németek. Ezen a találkozón Puhl Sándor volt a játékvezető, emlékeim szerint jól bíráskodott. Alan Shearer már a 3. percben gólt rúgott és úgy tűnt, ez a torna valóban az övék lesz, Stefan Kuntz azonban egyenlíteni tudott és mivel sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett több gól, egy idegörlő büntetőpárbajban dőlt el a győztes kiléte, a németek javára.
Ide kattintva láthatják a büntetőpárbajt:
https://www.youtube.com/watch?v=3EiE7eLWI_M
Én ekkor az angoloknak szurkoltam, így a Németország - Csehország döntő, már nem hozott annyira lázba, pedig izgalmas meccs volt, Bierhoff aranygóljával története során harmadszor lett Európa bajnok Németország. A torna gólkirálya végül Alan Shearer lett.
Szerző: Szép Zoltán
