Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Sorozatunkban a hangzatos győzelmekkel, küzdelmes döntetlenekkel és meglepő vereségekkel egyaránt teletűzdelt őszi idényünk összecsapásaira tekintünk vissza. Nem feltétlenül időrendben. Visszafogott kezdés után, egészen magasra kapaszkodtunk, de sem az elején, sem a végén nem jött ki számunkra a lépés.
Az őszi idényt két-két vereséggel foglaltuk keretbe, a közöttük lezajló tizenkét fordulóban csapatunk mindössze egyetlen egyszer hagyta el vesztesen a pályát: Szlatinán, a kilencedik játéknapon. Hatmeccses veretlenségi sorozattal a hátunk mögött, a pillanatnyi táblázat negyedik helyét elfoglalva utaztunk október elején Olténiába. Az Olt partjáról, az Olt partjára, hiszen akárcsak Csíkszereda, Szlatina is az Olt közvetlen szomszédságában lévő teraszra épült. Érdekes módon, mindkét település a folyó bal partján szökkent szárba.
Szlatina, kézenfekvő ellenfél
A második vonalban egyetlen év után visszajutó házigazdák kézenfekvő ellenfélnek tűntek. Annak dacára, hogy az előzetes várakozásokat felülmúlva, nyolc mérkőzést követően három győzelemmel, három döntetlennel és meggyőző 11-6-os gólkülönbséggel a kilencedik helyen álltak. Ráadásul a sorsolásuk sem volt éppen könnyűnek nevezhető, hiszen az első négy fordulóban négy esélyesnek számító gárdával néztek farkasszemet. Egészen biztató mérleggel, hiszen a Concordiát – tekintélyt parancsoló magabiztossággal – idegenben győzték le, aztán Bodzavásárról is elhoztak egy pontot, majd a Szlatina ellen is döntetlent játszottak. Nem véletlenül, amint arról, 2022. október 8-án szombaton mi is, közvetlen közelről és a saját kárunkra, megbizonyosodhattunk.
Korábban egyetlen bajnoki alkalommal találkozott a két csapat. A 2020/21-es idény alapszakaszának boldog emlékű zárófordulójában, amikor Suciu Tóni szemfüles gólja az FK Csíkszeredának rájátszást ért. Az idény végén az FK az ötödik helyre volt jó, a Szlatinai VSK pedig kiesett.
Szlatina, a kétarcú város
Amikor a mérkőzés előtti este a szocialista realizmusban gyökerező lakónegyedek utcáin a szálloda fele kígyózunk, az utcák két oldalt zsúfolásig tele vannak jó karban lévő és Romániában megszokott átlagon felüli árfekvésű személygépkocsikkal. Mifelénk az emberek jól keresnek, a munkanélküliség évek óta ismeretlen fogalom, mondja nem sokkal később felvetésünkre a szállodai fehér asztal mellett néhány helyi sportbarát. Ez a szálloda is a legfontosabb helyi cégcsoportot birtokló emberé, teszik hozzá. Az már bizonyára a várost jellemző kétarcúság lenyomata, hogy a helyi jól szituált potentátok széles körének dacára, a futballcsapat, akárcsak az élvonalban érdekelt női kézilabda együttes, az önkormányzat által finanszírozott városi sportklub keretében működik. Így aztán a futballszakosztálynak nincsenek költségvetési gondjai, igaz feljutási joggal sem rendelkezik.
Apropó kétarcúság, másnap az igencsak lepukkant helyi stadion lelátója javarészt jól öltözött családokkal telt meg. A verőfényes napsütésben apukák, anyukák és kiskorú gyerekeik népesítették be a nézőtér nyugati oldalát és Romániában szokatlanul kulturáltan viselkedtek. A szotyizni természetesen szotyiztak, de az ellenfél szidalmazása és különösen az idegengyűlölet fogalmát kimerítő megnyilatkozások sorozata elmaradt. A hazai lelátókon burjánzó magyarellenesség, ezúttal néma maradt. Ettől még a mérkőzést kiadós hangzavar kísérte. A helyi publikum lankadatlanul biztatta, hajszolta sajátjait. A buzdítást a szlatinai alakulat jó játékkal, a mérkőzést szinte mindvégig irányítva, magabiztos győzelemmel hálálta meg.
Szlatina, fájdalmas vereség
Csapatunk negyedik éve íródó második ligás történelmének első és egyetlen szlatinai kiszállása fájdalmas vereséggel végződött. A fájdalmas jelző használatára nem a puszta vereség ténye, hanem elszenvedésének körülményei késztettek bennünket. A találkozó alatt a legénységünk ugyanis mindvégig takaréklángon teljesített. Játékosaink igencsak visszafogottan álltak bele a mérkőzésbe. Mintha mindenki arra várt volna, hogy majd a társak futnak, harcolnak, küzdenek helyette. A házigazdák, köszönték szépen, éltek a lehetőséggel. Felkínáltuk a kezdeményezést, az agresszív letámadásnak részünkről nyoma sem volt, sőt a helyiek frissebbnek, energikusabbnak tűntek. Többször is a tizenhatosunkba juttatták a labdát és az egyik ilyen alkalommal a védelmünk büntetőt érően hibázott. Sem a bekapott gól, sem a szünet nem változtatott számottevően a játék képén. A két csapat erőbedobás különbsége megmaradt és a folytatásban is a szlatinai alakulat tagjai robotoltak többet. Jött a második gól, ami a hazai gárdának újabb, az utolsó sípszóig kitartó adrenalinlöketet adott. A három pont Szlatinán maradt és ezzel a hatmeccses veretlenségi sorozatunk is megszakadt.
Csíkszereda, 2023. január 24.
