Csakis székelyudvarhelyi csapatokban játszott. Befejező csatár volt és góljai nagyrészét fejelte, elmondása szerint a tizenhatoson kívülről két gólt, ha szerzett. Az edzői pályára egy sérülés miatt került, de sikeres utánpótlás edző lett belőle, legutóbb az FK Csíkszereda U17-es csapatának vezetőedzője volt, amellyel a Románia kupában ezüstérmes lett. Ismerjék meg Dusinszki Zoltánt, aki nyártól az U16-os csapatunkat irányítja.
Hol született és mikor?
Székelyudvarhelyen, 1972.febr.19.
Mikor kezdett el sportolni és mit?
Mint minden gyermek, én is a focival kezdtem és még az sem volt akadály, hogy messze laktam a futballpályától, de minden edzésre lejártunk gyalog három kilométert oda és hármat vissza, úgyhogy nem volt ez probléma. Tíz évesen kerültem a székelyudvarhelyi Sportiskolához, ott sportoltam egészen 17 éves koromig, ahol különböző bajnokságokban: megyei és republikánus bajnokságban fociztam. 1989 júliusában, 17 évesen felkerültem a székelyudvarhelyi Haladásba, majd megfordultam a Hargitában és Budvár FC-ben. Végig NB3-ban fociztam és az NB2-be való feljutásért harcoltunk egészen 1996-ig, akkor viszont következett egy törés a székelyudvarhelyi labdarúgásban, akkor kezdődtek az anyagi problémák. Én ennek ellenére is kitartottam a székelyudvarhelyi foci mellett. 1998-ban lett volna egy lehetőségem továbblépésre Brassóba, amikor a széria gólkirálya voltam, viszont az utolsóelőtti fordulóban Achilles ínszakadást szenvedtem és utána sajnos már nem tudtam annyira felépülni. Még két évig folytattam, majd ezt követően kezdtem el edzősködni.
[caption id="attachment_8137" align="aligncenter" width="595"] Álló sor, jobbról a harmadik Dusinszki Zoltán.[/caption]
Mi volt az, ami miatt a focit választotta? Mi tetszett meg?
Szüleimtől, főleg édesapámtól örököltem a foci iránti szeretetet, mert ő is futballozott, csak ő 25 évesen térdsérülés miatt abba kellett hagyja. Otthon folyamatosan hallgattuk a rádióban a magyar válogatott mérkőzéseit, amennyire tudtuk követtük a román bajnokságot, tehát engem már kiskoromban megfertőztek a labdarúgással. Gyerekkoromban mi a székelyudvarhelyi Forrás utcában laktunk, ami egy füves utca volt, ott a szomszéd gyerekekkel sokat fociztunk és onnan kerültünk el szervezett futball edzésekre. Lőrincz Attila volt az első edzőm, de kezdetben Péter József is egyengette a karrieremet és Bálint Ferenc is.
Teljes játékos pályafutását Székelyudvarhelyen töltötte. Ennyire lokálpatrióta?
Igen, én egy ilyen röghöz kötött figura vagyok. Azzal, hogy én most Csíkban vagyok, távol vagyok a hazámtól (felnevet). Én Udvarhelyről se játékosként, se edzőként soha nem léptem ki. Ez a lehetőség megvolt a Székelyföldi Labdarúgó Akadémiánál és akkor ott már álmodtunk egy kicsit nagyobbat, hogy ne csak a székelyudvarhelyi labdarúgást segítsem, hanem próbáljam meg a székelyföldi labdarúgást segíteni, így kerültem Csíkszeredába, ahol jelenleg is dolgozok és nagyon jól érzem magam!
[caption id="attachment_8138" align="aligncenter" width="595"]
Balról az első guggolva, Dusinszki Zoltán.[/caption]
Mindig csatárként játszott?
Igen, én befejező csatár voltam és inkább a fejeseimről voltam híres. A 13 év alatt, amit a felnőtt futballban eltöltöttem talán két gólnál többet nem rúgtam a tizenhatoson kivülről. Én mindig a beadásokra érkeztem, a lepattanókra, jó érzékem volt, ahhoz, hogy kitaláljam hova érkezik a labda, ezért nagyon sok gólt fejeltem.
Sérülése miatt döntött az edzői pálya mellett?
Igen, még amikor a Budvár FC játékosa voltam, már akkor kaptam egy felkérést, de nem éreztem úgy, hogy én edzősködnék. Sérülésem után viszont a rehabilitációm alatt, a doktornő azt mondta, hogy felejtsem el a futballt, mert többet nem fogok tudni játszani. Megpróbáltam felépülni és sikerült is, még két és fél évet fociztam, de viszont már a műtét után elvállaltam egy korosztályt a Budvár FC-én belül harmadik osztályos gyerekekkel, akiket elvittem egészen U17-ig és majdnem republikánus bajnokságot nyertünk. Akkor kaptam egy felkérést, hogy legyek a Roseal felnőttcsapatának edzője és a cél a harmadik ligába való feljutás volt. Ez sikerült is, hisz megnyertük a megyei bajnokságot, az osztályozón büntetőkkel jutottunk tovább és másfél évig edzősködtem a harmadik ligában, de úgy éreztem valami nem működik és félre álltam. A Székelyudvarhely FC utánpótlás nevelésével kezdtem el foglalkozni és a gyerekképzés került előtérbe.
Tanulmányait hol végezte és milyen képzésekben részesült?
Először az instruktori képzést végeztem el, amit a Megyei Labdarúgó Szövetségnél lehetett elvégezni, ami most megfelel a C licensznek. Ezt követően Bukarestben elvégeztem az általános edzői iskolát és mellette a B licenszet. Ez már lassan nyolc éve volt, így nemrég beiratkoztam az A licenszre, ahova felvételit nyertem és remélem év végére ez is meglesz.
Mit tart eddigi edzői karrierje legnagyobb sikerének?
Mindenképp az FK Csíkszereda U17-es csapatával elért Románia kupa ezüstérmet és az elit bajnokságban elért negyedik helyet, de úgy fogalmaznék, hogy siker az, amit itt együtt építünk az edzőkkel már három éve! Kidugtuk a fejünket a homokból, a képzésünk nagyon sokat javult, a környék gyerekeinek egészen kívánatosak vagyunk most már, tehát szeretnének ide jönni hozzánk és ezáltal, hogy minél több tehetséges gyerek szeretne idejönni, így kialakulnak a jó korosztályok. Most kitudjuk emelni az U17-et, amely az idén nagyon jó eredményeket ért el és Románia Top10 csapatában benne van, ott vagyunk a legjobbak között, felfigyeltek ránk. A bajnokságban kis szerencsével elődöntőbe is juthattunk volna, a Románia kupa döntőjében pedig én úgy érzem, hogy mi domináltunk. Igaz, hogy a gól nem jött össze és a futballt gólra játszodják, de nekem az volt a megnyugtató, hogy az a képzés amit két év alatt elvégeztünk ezekkel a fiatalokkal, az visszatükröződött a pályán.
Az ön csapatából került be játékos a magyar és a román korosztályos válogatottba is.
Igen, előbb említettem, hogy vonzóbbak lettünk és sok tehetséges gyermek ide került. Tavaly nyáron három játékos Kovács Dániel, Tamás Nándor és Bara Levente kaptak meghívót a magyar korosztályos válogatottba, közülük Kovács Dánielt vissza is hívták és be is mutatkozott. Ami biztató, hogy most már felfigyeltek a román válogatottban is ránk: Becze Tamást és Tamás Nándort hívták be. De, ugye Tamás Nándor amiatt, hogy a Puskás Akadémiánál a Suzuki kupán kellett résztvegyen, nem tudott jelentkezni a válogatottban, viszont Becze Tamás helyt állt és pozitívan, nagyon jó élményekkel tért haza. Reméljük még lesznek behívók! Amit még tudni kell, hogy a román válogatottba most júliusban több játékosunkat is hívták be összetartásra, ahol továbbra is keresik a székely tehetségeket.
Székelyudvarhelyiként milyen Csíkszeredában dolgozni?
Székelyudvarhelyen egy pár lelkes kollégával és támogatóval újjáépítettük a székelyudvarhelyi labdarúgást, ugye tíz éve működik már a klub. Ott oroszlánrészt vállaltam a szervezésben meg edzősködésben is. Ezt felismerve az itteni vezetők úgy érezték, hogy megérdemlem, hogy továbblépjek. Én ezt továbblépésnek fogtam fel, hogy a Székelyföldi Labdarúgó Akadémiánál dolgozhatok. Természetesen az ércelődések mindig mennek az udvarhelyiek és csíkiak között, ezek mindig is lesznek, de ezt viccesen fogjuk fel. Én sose tudom ezt komolyan venni.
Edzőként van példaképe?
Különösebben nincs, de azt vallom, hogy mindenkitől lehet és kell is tanulni. A lehető legjobb dolgokat átvenni és alkalmazni. Fontos, hogy folyamatosan fejlessze magát az ember, annak érdekében, hogy még jobb legyen.
Van kedvenc csapata?
Minden országból van egy kedvenc csapatom. Ha, azt vesszük egyik kedvenc csapatom FC Székelyudvarhely, mert onnan származom, de kedvencem a Real Madrid, Juventus, Bayern München, Magyarországról pedig az Újpest.
Kedvenc játékosa van?
A brazil Ronaldo és Zidane nagy kedvencem volt.
Felnőtt csapat kispadjára nem vágyik?
Ezelőtt hét évvel már kipróbáltam, és szerintem egy edző sem mondaná azt, hogy ő nem szeretne felnőtt futballban oktatni. Én viszont úgy gondolom, hogy ahhoz egyszer el kell végeznem a megfelelő iskolát, amelyet én most jelen pillanatban végzek. Aztán, ha ez el lesz végezve akkor meglátjuk, hogy a sors mit hoz, de mindenképp Székelyföldben gondolkodom.
Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert az U16 kispadján is!
Köszönöm szépen!
