Januártól nem Csíkszeredában folytatja munkáját Vég Csongor, aki szakmai és magánéleti okok miatt másfél év után távozik a Székelyföld Labdarúgó Akadémiáról.
A szatmárnémeti születésű, de Magyarországon nevelkedett egykori utánpótlás magyar válogatott, az FK Csíkszereda U17-es csapatát edzette, de emellett dolgozott kisebbekkel is, valamint a felnőtt csapat munkáját is segítette korábban.
Másfél év után visszatér Magyarországra, miért döntött így?
Több oka is volt annak, hogy emellett döntöttem, tehát nem egy hirtelen felindulásból történő döntéshozatal volt, hanem azért egy hosszú vívódás. Külön kell választani a szakmai illetve magánéleti részét, amit igazából nem is lehet külön választani, ennek a kettőnek együtt kellett összeállnia. A szakmai hátterét tekintve terveim közt szerepel, hogy valamikor a közeljövőben megcsináljam a PRO licenszes szakmai képesítést és ehhez elengedhetetlen fontosságú az, hogy az önéletrajzomban legyen felnőtt csapatokkal való munkatapasztalat. Ez az ajánlat amit kaptam Magyarországról ez egy másodosztályú csapatnak a másodedzői állása és a másik, hogy a menyasszonyommal a nyáron az esküvőt is tervezzük, így hozzá lényegesen közelebb leszek ezzel a munkahellyel, így ez a két ok volt ami a váltás mellett szólt.
Melyik másodosztályú csapatról van szó?
BFC Siófok, amely egy tradícionális magyar klub, amely az első és másodosztály között ingázik. Tavasszal egy nemes feladat vár ránk, a kollégákkal bent kell tartani a csapatot a másodosztályban.
Kivel fog együtt dolgozni Siófokon?
Varga Attila vezetőedzővel fogok együtt dolgozni, vele már dolgoztam együtt a BKV Előrénél, akkor ő az U19-es csapatot vitte, amikor én az U17-es csapatot. Megvan a kölcsönös tisztelet, az ősz folyamán többször is hívott, most decemberben úgy döntöttem elvállalom ezt a lehetőséget.
Szakmailag hogy összegezné az itteni munkáját? Elégedetten távozik?
Beszélgettünk a volt játékosaimmal, illetve kollégákkal, egyelőre nem érzem azt, hogy elmennék végleg, kicsit olyan íze van az egésznek, mintha csak mennék haza a téli szabadságra, aztán szerintem az első edzésen, amit már nem itt fogok megtartani, akkor fog igazán tudatosulni, hogy lezárult egy korszak az életemben. Azt tudni kell, hogy az elnök úrtól úgy váltam el, hogy nem szeretném becsukni magam mögött az ajtót, hanem lehet, hogy még valamikor lesz ennek folytatása. Szomorúság van, hiszen egy nagyon jó csapatot hagyok itt, egy olyan klubot, ahol napról napra lehet fejlődni, a kollégákkal is nagyon jó viszonyt ápoltam, sikerült talán valamit fel is építeni ebbe a másfél évbe, de én is nagyon sokat tanultam és nagyon sokat fejlődtem. Remélem, hogy tudtam átadni a gyerekeknek mind szakmailag, mind emberileg, de ez a szakma ilyen, az emberek jönnek-mennek, kicsit ilyen vándorcigány életmód, majd meglátjuk, hogy jó döntés volt vagy sem.
Az U17-es csapatunkat hagyja itt, amely a Románia Kupában a legjobb nyolc közé jutott és a republikánus bajnokságban a harmadik helyen áll.
Az ősszel kapcsolatban van némi csalódottság bennünk, hisz nem jutottunk be az Elitligába, így ezért bevallom őszintén szomorú vagyok. De, hála Istennek a kupában tudtunk kozmetikázni a szezonon és hagytunk még kiskaput nyitva, hogy a tavasz az szép legyen, hisz a legjobb nyolc között vagyunk. Ott már gyenge csapat nem fog az utunkba kerülni, a bajnokságban viszont lőtávon belül van az első hely, amit viszont fontosabbnak tartok, hogy ennek a csapatnak van tartása, karaktere, és a futballnak az alapelemei szilárdan visszaköszönnek a pályáról, amit naponta gyakoroltunk, úgyhogy az utódom egy jó anyagot fog átvenni és nem feltétlenül azért, mert én voltam az edző, hanem azért mert egy jó garnitúráról van szó.
Fogja követni az FK Csíkszereda eredményeit?
Egyértelműen! A XXI. században ez már elég könnyen megy, tehát biztos nem fogok elszakadni ettől. Szurkolni fogok azért, hogy a felnőtt csapat is elérje célját, az utánpótlás pedig a szívem csücske.
Milyen véleményt alakított ki a székely emberekről, ahhoz képest amikor másfél évvel ezelőtt megérkezett?
Amikor célegyenesbe fordult az, hogy én kifogok jönni ide, akkor tájékozódtam amennyire csak lehetett, tisztába voltam a nagyszázalékú magyarsággal, de igazából nem ismertem az embereket, a kultúrát sem igazán. De a másfél év alatt a nagyon sok munka mellett volt idő arra, hogy megismerjem a várost, amely Budapesthez képest ugye lényegesen ingerszegényebb környezet, de egy abszolút élhető város! Szinte otthonnak is tekinthettem, és nagyon jó szájízzel fogok innen elmenni és jó hírét fogom vinni a székely embereknek, Székelyföldnek!
Sok sikert kívánunk!
Köszönöm szépen!
