Igazi örömfocit játszott U17-es csapatunk az elmúlt hét végén Temesváron, ahol 5–1-re múlták felül a helybéli Politehnicát. Szász Ferenc vezetőedző értékelése. 

Igazi örömfocit játszott U17-es csapatunk az elmúlt hét végén Temesváron, ahol 5–1-re múlták felül a helybéli Politehnicát. Szász Ferenc vezetőedző értékelése. 

A vasárnapi napon a Poli Temesvár csapat ellen lépett pályára csapatunk. Egy jó minőségű, de elég magasan meghagyott füves pályán játszottunk Ez az első húsz percre rá is nyomta bélyegét a csapatom játékára, és lassan, álmosan gurigáztunk, ami ellenfelünknek kedvezett, és a lelkesedésük ki is fizetődött, egy felesleges szabálytalanság utáni büntető értékesítésével. Ez egy kicsit felébresztette csapatom, és próbáltunk gyorsabb játékra, ritmusra ráállni. Kezdtük kihasználni a szélső játékosainkat, és így jöttek is a helyzetek, lehetőségek, majd szép lassan a gólok is. A második félidő pedig már egy örömjáték volt. Jó volt látni pár játékoson a felszabadult játékot. Ugyanakkor a kihagyott rengeteg helyzet miatt van hiányérzetem.

Az eredmény tükrözi a két csapat helyezését is, bár azt mindenképp meg kell jegyezni az ellenfelünkről, hogy roppant szimpatikusan próbálkoztak játékot építeni, és próbálkoztak a középpályán a játék szervezésével is. Ezt elég kevés csapat meri felvállalni. Főleg a felsőházi csapatok teljesen defenzív, kivárásra, a hibákra való játékra törekedve építkeznek. Ami azért ellentmond az utánpótlásnevelés alapjainak. Mi más úton megyünk, ez tény, bár nálunk pedig az eredménykényszer tudja elnyomni a játékra való törekvést. Gratulálok csapatomnak, és megyünk Ploiești-be, ahol vissza kell vágjunk a tavalyi mérkőzés miatt, ahol igazából kezdődött a vesszőfutása a csapatunknak, még ha ez rövid ideig is tartott, de már nehéz volt gyorsan megfékezni.

R. A.
Archív felvétel: Pál Zoltán