Nagybánya. Mesebeli hegykoszorú ölelte város, amely sorsával megbékélve simul a Gutin hegység Rozsály tömbjének lábaihoz. A szomszédos magaslatok szépségükkel a hely aranykorát tükrözik vissza. A múlt szép emlékeit, amikor az emberek még a harmóniát keresték. Azokat a nagy időket, amikor Nagybánya az arany városából, a festők városává vált.
2022. szeptember 7. Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
A múltunk jegyei
A múltból is jól meg lehet élni. Erről a világ számos helye tanúskodik. Különösen az épített örökségünk csodái vonzanak nagy tömegeket. Az egykor oltalmat nyújtó erődökre és a mindenkor menekvést jelentő templomokra, az állításunk kiemelten igaz. Az ódon erődök és patinás templomok, létezésünk olyan mentsvárai, amelyek előtt az önmagát félistennek képzelő modern ember is kénytelen belátni percember mivoltát. Nagybányán a Szent István-torony és a meggypirosra mázolt, bádogkupolás református templom ilyen szent hely.
A várost gyöngéd határozottsággal körülfogó hegykoszorú mellett, évtizedeken át az utóbbi volt – a festők által előszeretettel vászonra vitt – jellemző forma. A városban ugyanis – a Millennium évében – a magyar modern festőművészetet elindító mozgalom bontakozott ki, majd később, a táj és az épített örökség egyedi ötvözetének hatására, festőiskolává nemesült. Festőiskolává, amelynek jellegzetes programját, alapvetően nem a szabad ég alatti alkotás vagy az apró részletekig menő ábrázolás technikájából, hanem a hely sajátos szelleméből merítette. Mondhatni, Nagybánya emelte a magyar képzőművészet piedesztáljára Ferenczy Károly, Hollósy Simon, Thorma János vagy éppen Iványi-Grünwald Béla népes követő táborát és nem fordítva.
Az átalakulás
Az impériumváltás és különösen az 1948 és 1989 között féktelenül csapongó egypártrendszer, a várost kifordította korábbi önmagából. A festőiskola a második világháborúig még működött, de ezt követően – az iparosítás és a kényszer betelepítésekkel erőltetett homogenizációs politika – a település évszázados lelkét zilálta szét. Az új kollektíva összekovácsolásához, előbb gyökerestől ki kellett irtani a régi közösséget. Gombamód szaporodó tárnák, üzemek, csarnokok, tömbházak hirdették az új időt. Az emberek tömeggé ötvözését pedig a sport szolgálta. A bukaresti nagyokkal harcolni képes kézilabdacsapat, az UEFA Kupában a Real Madrid ellen ideig-óráig továbbjutásra álló futballcsapat volt a katalizátor. Az új típusú embert, a hetvenes évek végén Voinea Maricel csavart dobásai és Koller Sanyi távoli bombái tették boldoggá.
Koller Sanyi
A futballfélisten szerepkörét bizonyos Mateianu Viorel töltötte be. Ő varázsolt edzőként, látványosan és eredményesen játszó csapatot Nagybányára. A játékosok többségére sajnos már nem emlékeszem név szerint, de az ellenfél védőit őrületbe kergető Rozsnyai és Tulba csatárpáros megmaradt emlékezetemben. Nem mellékesen Koller volt a kedvencem. Rám is ragadt. Mármint a neve. Jó ideig így hívtak a pajtásaim a lakónegyedi futballpályán.
Koller Sanyi, akit csak hírből ismertem, bődületes lövőerővel rendelkezett. A hazai odavágón, többek között a Real Madrid kapujának keresztlécét is telibe találta, a levágódó labda pedig – egyesek szerint – a gólvonal mögé pattant. Aztán a Bernabeuban már a 12. percben gólt szerzett, de a csapata ettől még simán alulmaradt a királyi gárdával szemben. A párharc amúgy a Kupagyőztesek Európai Kupája keretében zajlott. Külön szenzációt jelentett, hogy Kollerék akkoriban a földrajzi szempontok alapján három részre osztott, egyenként 18 csapatos Divizia B, nyugati csoportjában kergették a labdát és innen jutottak ki az európai kupaporondra. Azóta azonban sok víz lefolyt a Zazaron.
Az átalakulás átalakulása
Az 1989 decemberi eseményeket követő időszakban, Nagybánya újfent átalakult. A kommunizmus kivonuló szellemével lassan, de biztosan megannyi városidegen elem kikopott. Akárcsak az ország más tájain, a támasz nélkül maradt emberek pénzhajszásba fogtak. Elhitték, hogy sokkal kevesebb munkával, sokkal jobban fognak élni. A téveszme egyetlen évet tartott, majd a szocializmus vívmányait hirdető vállalatok szép sorjában rogytak meg. Velük együtt a helyi sport és ennek zászlóshajója a futball is mélyrepülésbe kezdett. Olyannyira, hogy Nagybánya gyakorlatilag felnőtt csapat nélkül maradt. Az újjáépítést később több ízben is elkezdték.
Öt éve a harmadik vonalban voltak ellenfeleink. Társaságuk jó ómennek bizonyult, hiszen az idény végén a második vonalba jutottunk. Mostanra Nagybánya is a Liga 2-be került. Mégpedig a kézilabdapályákon bejáratott Minaur név alatt. A futballcsapat jelenleg a városi sportklub egyik szakosztálya. A jelenlegi klubnév pedig stílusosan, a bányászat és az arany szavak ötvözéséből alakult.
