Nem született gól U16-os együttesünk és a Farul hétvégi idegenbeli találkozóján, de tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy nem történt a pályán semmi. Kiderül ez Ubrankovics Zoltán vezetőedző részletes, szakmai elemzéséből, amelyben nem csak erre a mérkőzésre tér ki.
Nem született gól U16-os együttesünk és a Farul hétvégi idegenbeli találkozóján, de tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy nem történt a pályán semmi. Kiderül ez Ubrankovics Zoltán vezetőedző részletes, szakmai elemzéséből, amelyben nem csak erre a mérkőzésre tér ki.
A mérkőzésterv a Farul csapatának speciális felállási formájának és játékának köszönhetően erősen módosult az idáig alkalmazottakhoz képest. Négy-négy-kettőben fogadtuk a támadásokat, és a visszalépő belső emberekkel az azonos oldali belső középpályás, illetve a bent helyezkedő szélső támadó miatt a szélső védőnknek kellett visszalépnie, illetve fél pozíciót felvennie, és felmérnie a beavatkozás kockázatát, és annak megfelelően döntést hoznia.
A két támadónknak nem V-alakzatban mozogva kellett fogadni a három védővel indított, felépített támadásukat, hanem a labda elhelyezkedésétől függően egymásnak mélységet adva, a labdát kifelé terelve, majd ezután a labdást támadva, a belsőt lefedezve próbáltunk a támadást kifelé terelve a középső zónánk elején megindítani a szervezet labdaszerzésünket. A területvédekezés elvén működő, de a területen belül embert lefedező középpályás négyes láncnál, ha a szélen volt a labda, akkor háromlépcsős védekezési formában, míg ha középen, akkor ez kétlépcsősé alakulva próbáltuk megakadályozni az ellenfél próbálkozásait.
Az első tíz percben nem igazán működött tökéletesen, mert néha túltolódtunk, vagy rosszul értelmeztük a helyzetet, és nem megfelelő döntéseket hoztunk, és folyamatosan úton voltunk. Így át tudták hozni a középpályánkon a labdát, és legfőképpen a 14-es zónából befejezéseket kezdeményezni. A közvetlen védelmünk stabil volt és magabiztos, a mélységi indításokat helyezkedésükkel tompították, megakadályozták. Ennek ellenére kapusunknak már az elejétől kezdve kisebb-nagyobb védéseket-bravúrokat kellett produkálnia, hogy ne zörögjön meg a hálónk.
Tíz perc után helyrerázódtunk, és egy picit stabilizálódott a labdaszerzésünk, ebből a szerkezetből tudtunk egy kettő-négy-három-egyes alapszerkezetből támadást építeni. Mivel szerettük volna, hogy megmaradjon az általuk alkalmazott ötvédős játékrendszer, ezért néha a 10-es pozícióban játszó játékosunk az ellenfél védelem vonalából indulva próbálta az előtte megmaradó területen fölvenni a labdákat. A személyi összetételünkből, illetve karaktereinkből fakadóan ez a labdaszerzési és labdabirtoklói szerkezet tudta megadni, hogy megfelelő létszámban tudjunk sikerrel kecsegtető támadást kezdeményezni, és eljutni az ellenfél kapujáig. Voltak „halvány” kísérleteink, de nagy bravúrra nem késztettük az ellenfél kapusát.
A 35. perc környékén tisztázódott, hogy tökéletesen nem fog működni a labdaszerzésünk, és túl nagy nyomás nehezedik a védelemre, ezért átálltunk labdaszerzésben négy-egy-négy-egyes szerkezetre, ahol a két belső védő előtt egy fix ember felügyelte a területet. Ezzel a szerkezettel az ellenfelünk a hátralévő időben nehezebben tudod helyzetet kidolgozni, viszont ez által a középpályásaink túl mélyen tudtak felvenni vagy megszerezni a labdát, és az ellenfél közelsége miatt többször le tudtak „atletizálni” minket támadásaink korai fázisaiban.
A második félidőben taktikai szempontból változás annyi történt, hogy a labdakihozatalainkat már három emberrel kezdeményeztük, aminek az eredménye az lett, hogy az első félidőhöz képest a kapunktól nem 20-25 méterre tudtak nyomást helyezni ránk, hanem ez kitolódott 35-40 méterre.
A támadást tovább építve az első félidődhöz képest a középső zónában már nem tudtuk felvenni vagy birtokolni sokáig a labdát, és így szinte folyamatosan a mi térfelünkön volt a játékszer. A támadásainkat már inkább labdaszerzésből támadásba való gyors átmenetre-kontrákra építettük, de egy-kétszer felépített támadásból is eljutottunk az ellenfél kapujáig. Ebben a félidőben már többször védésre, már-már bravúrra kényszerítettük az ellenfél kapusát.
Az ellenfél végig nyomás alá helyezett minket, ahogy kezdtünk fáradni, helyzeteket tudtak kidolgozni, és hol a kapusunk bravúrjai, hol pedig a kapufa mentett meg a góltól.
Cseréinkkel lendíteni nem, de kozmetikázni tudtuk a játékunkat, és ugyan a mérkőzés nagy részében védekezve, de nagyon értékes pontot hoztunk el az egyik ellenlábasunk otthonából.
Az, hogy ez az eredmény létrejöjjön, a játékosok nagyon, de nagyon sokat dolgoztak.
Ékes bizonyítéka ennek a Catapult-eredmények, hiszen két játékosunknak 12 kilométer, négynek 11 kilométer felett volt a megtett össztávja. Gyakorlatilag a lecserélt felsőtámadónk és a pozíciójukból fakadóan a két belső védő kivételével mindenki bőven tíz kilométer fölött teljesített, amiben 7-900 méter össztávú intenzív és magasabb intenzitású futás alapnak tekinthető lett. Erre a stáb büszke, hiszen mutatja, hogy a csapat milyen fizikális állapotban van.
Ez az eredmény és az egész ősz nem a véletlen sikere. Ennek érdekében a játékosok nagyon sok mindent megtettek, amiért dicséret illeti őket.
Ugyan jól látható a play off mérkőzései alapján, hogy a másik csoportból érkező csapatok lényegesen erőteljesebb játék erőt képviselnek. Mi pont az első helyre pályázó két ellenlábassal játszottunk az őszi play off-os mérkőzéseken, de a téli szünet számunkra is jól jön, hogy minden tekintetben be tudjunk erősödni tavaszra a hátralévő bajnoki mérkőzésekre. Mivel van egy elmaradott mérkőzés, ami befolyásolja, hogy első vagy második helyen fordulva fogjuk azt várni, ami ugyan a munkát, munkához való hozzáállást nagy mértékben nem befolyásolja, hiszen tudjuk saját bőrünkön tapasztalva, hogy elsőként fordulva az utolsó négy percen elbukva mit jelent a csúcsról való lemaradás. Mi ezt nem szeretnénk megélni, és ezért mindent megteszünk, hogy ez ebben az idényben a mi javunkra dőljön.
Az én életfilozófiámban nem igazán létezik a szerencse kérdés, mert egyrészt az élet mindig x-re játszik, és amit elvesz, azt tudatosan tanító szándékkal teszi, majd aztán később, amikor már megtetted, kijavítottad, amire az rámutatott, azt vissza is adja.
A következetes, tudatos, maximálisan teljesített munka hozhat tudást, képesség feletti eredményt.
Ezt tették a srácok edzésen, és ennek az eredménye lett az alapszakasz megnyerése, az ott szerzett 75 gól, és a volt mumusunk, Jászvásár elleni mérkőzés végeredménye is.
Még egyszer nagy gratuláció jár a játékosoknak ezért, de a sikert már a srácok a helyén tudják kezelni, hiszen tudják, hogy ezek nehézségeken és néha – vagy többször – kudarcokon keresztül jönnek.
Most úgy készülünk a hátralévő kemény és nehéznek ígérkező két kupamérkőzésünkre, hogy méltó módon zárjuk le ennek az idénynek az első felét: először itthon a Sepsiszentgyörggyel csapunk össze, majd a következő héten Brassóba utazunk.
R. A.
