Elitliga U16-os csapatunk vezetőedzőjének, Ubrankovics Zoltánnak a szezonzáró elemzését olvashatják – tanítványai a felsőházi rájátszás utolsó fordulója keretében a Steaua ellen mérték össze erejüket a hétvégén, háromgólos győzelmet aratva.

Elitliga U16-os csapatunk vezetőedzőjének, Ubrankovics Zoltánnak (a fotón balról) a szezonzáró elemzését olvashatják – tanítványai a felsőházi rájátszás utolsó fordulója keretében a Steaua ellen mérték össze erejüket a hétvégén, háromgólos győzelmet aratva:

Érdekes mérkőzéseket játszunk az ellenfelünkkel gyakorlatilag már tavaly óta. Akkor ősszel 1:0-ra mi nyertünk itthon, tavasszal három percen múlott, hogy mi legyünk az elsők a csoportban, de végül megszerezték az egyetlen gólt a mérkőzésen, így ők játszhattak tovább az országos helyezésekért. 
Ebben az idényben pedig a különlegessége abban nyilvánult meg, hogy az első mérkőzésen 3-5-2-es felállás ellen készültünk, és megleptek egy 4-3-3-mal, most pedig erre készültünk, és 3-5-2-es felállást alkalmaztak.

Ez a játékosaimat nem hozta zavarba, nagyon gyorsan és jól alkalmazkodtak anélkül, hogy kívülről korrigálni kellett volna, amire nagyon büszke az ember, hiszen tudja, hogy ebben az időszakban, amit velük töltött, megtanította, hogy melyik játékrendszer ellen milyen játékot, milyen szerkezetben kell azt alkalmazni, milyen feladatkörökkel. De az engem is meglepett, hogy ennyire gyorsan és jól alkalmazkodtak ehhez. Talán a bal oldali támadó játékos félpozícióját kellett korrigálni az ellenfél labdakihozatalakor.

Ami az első félidőt érinti: mi nagyon jól támadtunk le, nagyon jó pozíciókból indítva, megfelelő irányból, megfelelő határozottsággal és technikailag jól kivitelezve.
Labdaszerzések után jól felismerve a helyzeteket pontos labdákkal oldalakat váltottunk vagy biztos helyre juttattuk a labdát. Ha kellett, passzsávokba helyezkedve vettünk fel a labdákat, ha kellett, kiforgást alkalmaztunk.

Ez volt jellemző a labdakihozatalunkra, támadásépítéseinkre is: pontosság, gyorsaság és célirányosság. Ha a szituáció úgy hozta, ívelt mélységi labdával, ha kellett, kis játékkal, ha kellett, a szélén bontásokkal és sűrű oldalváltásokkal.

Öröm és élvezet volt nézni, hogy taktikailag mind védekezésben, mind támadásban, mind átmenetben mennyire fegyelmezett a csapat, technikai kivitelezésben mennyire pontos, mennyire labdabiztos és mennyire sikeres. Aminek volt köszönhető három fantasztikus gól, amelyeket egy beadás, egy szélén szűk területen háromfős kisjáték utáni labdakimentés, illetve egy mélységi betörés utáni átlövés előzött meg.

A második félidőt a kiemelkedő első félidőhöz képest kicsit „álmosabban” kezdtük. Az ellenfelünknek volt lehetősége esetleg kozmetikázni az eredményt, de kapusunk jól jött ki, jól zárta a szöget, így sikertelen volt a kísérletük.

Ez egy picit helyrerázta a csapatot is, újra kezünkbe vettük a mérkőzés irányítását. Az ellenfelünk négyes cseréje ugyan egyéni minőségi javulást hozott, de a játékunkban ez nem nyilvánult meg a kapunkra veszéllyel.

A második félidőben is felszabadultan, koncentráltan, taktikailag fegyelmezetten játszottunk, de már a játék minősége nem volt annyira kiemelkedő, így kevesebb helyzetet, de hasonló tartalmat hozott, mint az első félidő.

Ugyan lehetőségeink voltak a további gólszerzésre, de nem voltunk elég pontosak, határozottak a befejezéseknél, így már nem növeltük az előnyünket.

Maga a játék, a győzelem, a játék tartalmi része nem volt előzmény nélkül, hiszen az elmúlt hat hétben visszatértünk azokhoz a sikeres elvekhez, amik az elmúlt másfél évben a fejlődést és a sikereket hozták. Onnantól kezdve először a játék tartalmi részében kezdett megjelenni az egyre minőségibb gólhelyzetteremtés, egyre pontosabb befejezés, majd megjelent ez gólok számában és mérkőzés-sikerekben. Úgy működött, ahogy ennek működnie kell: egy folyamatként, aminek a komplex csúcsa ez a mérkőzés lett.

A mostani Steaua elleni összecsapás tökéletesen megmutatta, hogy tavasszal a sok külső és belső nehézséggel ellenére – ami a kifelé mutatott sikerességünket nagymértékben befolyásolta – a játékosok fizikai, technikai, taktikai fejlődése nem állt meg, és egy minőségi szintet ért el.

Ugyan a csoportban egy reális eredményt értünk el, hiszen az alapszakasz első helyezettjeként a legjobban szerepeltünk a csoportbéli csapatainkhoz képest, és a másik csoport egy csapatát megelőzve olyan nagy múltú és jó utánpótlásnevelő egyesületek mögé beérve, mint a Rapid, a Farul és a Steaua, a 4. helyen végeztünk.
Persze ha a tavasz folyamán nem kellett volna küszködnünk szinte minden héten betegséggel, sérüléssel és azok felépülési és visszaállási idejével, illetve sárga- vagy piroslapok miatt kimaradó meghatározó játékosok hiányával, valamint az idősebbek közül lejövő játékosok csapaton belüli morális, támadó és védekező mechanizmusok, egyéni és csapatszerkezetben lévő kontaktok, feladatok elsajátítása hamarabb, gyorsabban megtörténik, akkor lényegesen fényesebb eredmény is kijöhetett volna. De van egy isteni rend, ami azt irányozta elő, hogy ennek valami miatt így kellett lenni.

Természetesen ebből mindenkinek le kell vonni a konzekvenciákat, mind nekem, mind a játékosnak, mind a vezetőnek és annak, aki erre ráhatással volt.

Büszke vagyok és büszkék lehetünk ezekre a játékosokra, képességükre, az elsajátított tudásra, amit elértek technikai, taktikai és fizikai oldalon, de ennek a folyamatnak nem szabad megállni, hiszen ők még nem komplex, kész játékosok.

Örülünk, hogy a csapatunkból lesznek, akik feljebb lépnek, innen is sok sikert kívánunk nekik! Nagy sikernek könyvelhető el, hogy a csapatból tavasszal két játékost tartósan tudtunk delegálni a román korosztályos utánpótlás-válogatottba, ami nem igazán volt idáig jellemző a klubunk történetében.

Az egyikük még a magyar utánpótlás válogatottban is megmutathatta tudását.

Dicséret és gratuláció illeti a játékosokat, köszönet részemről a stábtagoknak, az orvosi személyzetnek és mindazoknak, akik segítették a játékosok fejlődését, mindennapjait, legyen az szülő, szertáros, pályamunkás, konyhás és takarító nénik, nevelő tanárok és mindenki, akit ebből a felsorolásból véletlenül kihagytam.

Kívánok mindenkinek a nyári időszakra kellemes pihenést, jó feltöltődést, a következő idényre további szakmai, emberi fejlődést, egészséget, sportbéli sikereket!

R. A.
Fotó: Pál Zoltán