Néhány hete új szakemberrel bővült az FK Csíkszereda, Székelyföld Labdarúgó Akadémia szakmai stábja. Klink Zoltán sporttudományi és módszertani vezetőként elsősorban a fiatal labdarúgók fizikai állóképességének javításáért felel a jövőben.
Néhány hete új szakemberrel bővült az FK Csíkszereda, Székelyföld Labdarúgó Akadémia szakmai stábja. Klink Zoltán sporttudományi és módszertani vezetőként elsősorban a fiatal labdarúgók fizikai állóképességének javításáért felel a jövőben. A szakemberrel a Csíkszeredába érkezése utáni napokban beszélgettünk.
Először arra kérlek, hogy röviden mutatkozz be, honnan jöttél és mi a „mesterséged címere”?
Klink Zoltán vagyok, 54 éves, Magyarországról érkeztem, ahol labdarúgóként jegyeznek. A múlt században az Újpesti Dózsa és a Vasas labdarúgócsapatában az NB I-ben játszottam profi labdarúgóként, aztán eltávolodtam a sportágtól, egy egészen más irányt vettem, ez pedig az erőnlét. Alapvetően a testépítéssel kezdődött, aztán szépen átalakult. Az első próbálkozás az 2005-ös évre datálódik, amikor az NB I-ben, Mészöly Géza vezetőedző mellett dolgoztam két és fél évig a Vasas első csapatánál. Aztán egy éles váltás következett, megkeresett Erdei Zsolt profi világbajnok bokszoló stábja. Abban az időben Zsoltnak az akut problémáira, mégpedig az állóképességére kerestek „gyógyírt”. Gyönyörű három évet töltöttünk együtt, szép győzelmet értünk el a Zsolttal Philadelphiában, illetőleg Atlantic City-ben. Ennek azért híre ment, hiszen Magyarországon Zsolt eléggé prominens sportoló.
Olimpiai élmények
Ennek a hullámain keresztül megkeresett a vízilabda szövetségi kapitány, Merész Bandi, aki együttműködést ajánlott. Ez az időszak egybeesett a 2012-es londoni Olimpiával, és akkor én már együtt dolgoztam Kammerer Zolival, illetve Kulifai Tamással, akik a kajak négyes akkori két oszlopos tagja volt. Úgyhogy eléggé sűrű időszakom volt ez. Ott volt Zsolt is, csak éppen ő megsérült, aztán hirtelen vissza is vonult, úgyhogy maradtak ők. A londoni Olimpián a kajak négyessel egy ezüstérmet sikerült összeszedni. A vízilabdásokkal egy hosszabbítás utáni negyedik helyet, a bronzmeccsen kikaptunk az ausztráloktól, a hosszabbítás utolsó másodpercében kaptunk egy gólt.
Még az olimpián megkeresett engem két, akkor eléggé lejtőn lévő úriember, Verrasztó Dávid, illetőleg Kozma Dominik. Az a Kozma Dominik, akinek az apja az a Kozma István, akivel én együtt játszottam az Újpestben, tehát volt családi kötődés is. Őket is beválogatták a csapatba, együtt dolgoztunk tovább. Ezek azok a mérföldkövek, amik megalapozták a későbbi pályafutásomat.
Tudományos bizonyíték
Már akkor elkezdtem dolgozni egy olyan edzésmódszeren, ami nem igazán volt szokványos abban a korban, sőt az edzéselmélet alapparadigmáival teljesen szembement, de sikeres volt. Tehát nem volt kétség, hogy valamit másképpen és jól csinálunk, mert jöttek az eredmények. Ezután jött pár olyan év, amikor azt gondoltam, hogy szükséges tudományos bizonyíték a hátam mögé, nem elég a szavam meg az eredményem. Ezért iratkoztam be a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemre, ahol először alapfokon, aztán mesterfokon végeztem, most pillanatnyilag a doktori iskolát járom. Beteljesítem a kört, tehát véget adok neki, a doktori címmel szeretném lezárni a tudományos bizonyításnak a körét.
"Visszaszívott a labdarúgás"
Közben a labdarúgás visszaszívott. Dolgoztam az MLSZ erőnléti edzőképzésében vezető instruktorként, nagyon szép három évet töltöttem ott, és azt gondolom, hogy az ott megszerzett tudás és az előzőekben megemlített sportolókon keresztüli sikerek megalapozták azt a fajta renomémat, hogy nekem már nem kell magyarázkodnom. Viszont a labdarúgás egy eléggé speciális környezet, egészen pontosan elszigetelt a többi sporttól, és nem nagyon befogadóképes a magasabb szintű munkára. Itt viszont Csíkszeredában az elnök úr biztosította számomra azokat a környezeti változókat, amire szükségem van mindenképpen.
Dusinszki Zoltán, szakmai igazgatóval sikerült olyan konszenzusra jutnunk, hogy mind a labdarúgás sportági specifikumai, mind az erőnlét sportági specifikumai összehangolnak, összefésülődnek, aminek a végeredménye teljesen tiszta, tehát bajnokságot kell nyerni. Az U18-nak be kell jutni a Youth League-be. Mindez nagyon szép és hálás feladat. Úgy gondolom, hogy ebben is előre fogunk tudni lépni. A lányoknak szintén bajnokságot kell nyerniük, és el kell hoznunk Csíkszeredába a Bajnokok Ligája szereplést.
Picit előre is szaladtál. Áruld el, hogyan vezetett az utat Csíkszeredába?
Dolgozik itt egy edző, Szakál Csabi (A 2023/2024-es idényben az U17-es elitligás csapat vezetőedzője, szerk. megj.), aki a pályaedzőm volt Egerben még 2019-ben. Előtte is és azóta is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, ő keresett meg azzal, hogy esetleg azt a tudást, amit felhalmoztunk, tudnánk itt hasznosítani, hogy magasabb szintre tudjunk lépni. A sportminisztériumban dolgoztam idáig, de rájöttem, hogy az iroda nem igazán az én világom. Amikor ez a megkeresés megérkezett, akkor igaz nagy dilemmával, családi megbeszélés után, úgy döntöttünk, hogy ez egy olyan lehetőség, amit vétek lenne kihagyni.
A célokat már érintetted. Hogyan tudod hozzáadni ehhez a saját részedet, illetve mi az, amihez hozzákezdtél azokban a hetekben, amióta itt vagy?
Roppant szisztematikus építkezésen vagyunk már most túl, tanítjuk a gyerekeket arra, hogy mit fogunk kérni tőlük július 8-án, az első napon. Közbeszúrnék egy mondatot. Adam Krikoriannal, a női amerikai vízilabda válogatottnak a szövetségi kapitányával tíz éve nagyon jó kapcsolatba kerültünk, edzőtáboroztunk is kint nála. Az a fajta mentalitás, ami az amerikaiakat jellemzi, ami a siker felé vezető utat biztosítja, példaértékű. Adam azt mondta nekem, hogy ha nem győzök, vagy ha nem tűzök ki olyan célt magam elé, ami első pillanatra teljesíthetetlennek tűnik, akkor a második részt sem fogom elérni. Ezt ők úgy fogalmazták meg, hogy a csillagok közé akarsz eljutni, de csak a Holdig érsz el, már az is siker.
Nekem nem lehet más célom, mint hogy őket a csillagokhoz vezessem. Jelen esetben a Hold a BL, tehát a csillagok még följebb vannak. Ezt a célt kell kitűznöm eléjük, és meg kell értetnem velük, hogy ezért nagyon sok lemondást kell tenniük. A sportoló pályafutása nagyon rövid. Ez idő alatt kell megvalósítani azt, amire másnak egy élet jut, 30-40 év, nekik van rá 8-10 összesen. Igen, nekem sem volt gyerekkorom. Nem voltak nyaraim, nem voltak teleim, viszont eljutottam arra a szintre, amit megcéloztam.
Ha megértik, hogy miért fogom őket felkelteni fél hatkor, miért fognak kimenni a lépcsőre hat órakor, miért fognak hányni a lépcsőn, ha célt adok, elmagyarázom az odavezető utat, és beállnak a sorba, akkor nem lesz probléma. Mindig vannak outsiderek, egy húsz fős csapatban mindig vannak kívülállók, de ezt a közösség fogja kigyomlálni, mert ha igazi sportoló, akkor célirányosan fejleszti saját magát. Ha megadom az itinert, hogy mit szeretnék tőlük látni, és mi az az elvárás, aminek meg kell feleljenek, onnantól fogva mindenki egymás kezét fogja, és egymást húzzuk, még akkor is, ha gödörben vagyunk, mert leszünk párszor, ez biztos. Ki kell törni abból a nem szép megfogalmazásból, amit szoktam közölni, hogy vannak a sportolók, és vannak a labdarúgók. Egyenlőséget szeretnék rakni a kettő közé.
Melyik korosztályokat érinti ez a program?
Elsősorban az akadémiai korosztályokat. A 15-16-17-18 ami prioritás, de Dusinszki Zoltánnal úgy állapodtunk meg, hogy szigorú felügyelet alá vonjuk a pre-akadémiai képzést. Ennek letéteményese többek között az a fajta tesztrendszer, amit idáig nem tartottak jelentőséggel teljesnek. Vannak olyan mérések, például a PHV-s csúcsnövekedés mérés, ahol meg tudjuk állapítani, hogy a gyerek melyik korában éri el a maximális fejlődést, hogy tudjuk hozzáigazítani a terhelést. A biológiai és a kronológiai kor közti különbség számottevő, az a retardáltság vagy az akceleráltság, ami esetlegesen fennáll egy 14-15-16 éves gyereknél. Itt az átirányítás csapaton belül is jelentős lehet a fejlődésük érdekében. Mindemellett a számtalan teszt, ami a mozgásképességüket vizsgálja és korlátozottságukat sajnos, mert a nyújtás, a merevség, a nem megfelelő diszfunkcionális mozgás jelen van, ezeket mind-mind ki kell javítani, föl kell építeni egy alapot.
Milyenek a kezdeti tapasztalataid nálunk, akár a csapatot nézve, akár a klubot, akár a várost tekintve?
Tizenötödik éve élek Pest mellett agglomerációban Gödön, úgyhogy én a nyüzsgést nem is nagyon szeretem. Gödhöz képest egy pici előrelépést jelent Csíkszereda, nagyobb területű város, de nem Budapest. Nem óhajtok világvárosban élni, tehát pontosan tökéletes. Hogyha kinézek az ablakon, és a hegyeket látom, most már lenyugodtam annyira, hogy azt mondjam, ez nekem tökéletesen megfelel. A környezet varázslatos, azon nincs is mit beszélni, az infrastruktúra fantasztikus, szinte még a nejlon rajta van az ajtókon, tehát annyira új a történet. A felületek, a felszínek megfelelőek. Van elég füves-, van elég műfüves pályánk, a kamerarendszereink kielégítőek, az analitikai rendszerünk kielégítő, étkezés megfelelő. Egyetlen hibapont van: a játékosok, a kulcskérdés, hogy hogyan tudjuk beállítani őket a sorba. Ez pedig gondolom, hogy egy folyamat része.
Mi az az időpont, amikor már meg fog látszani ennek a munkának a gyümölcse, tehát az első eredményeket hol és mikor láthatjuk?
Bő időintervallumot kértem Szondy Zoltán elnök úrtól, ami azt jelenti, hogy az első évben tanítani szeretnénk, a második évben fejleszteni, a harmadik évben aratni. Egyértelmű és világos célt tűzött ki magunk elé: piacképes, európai fronton bevethető játékosokat szeretne látni. A nagy átlag azt mutatja, hogy csapatonként 15 százalék az, akiből valamikor is professzionális játékos lesz. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 1-2 srácot tudunk úgy menedzselni, viszont az euró százezrek vagy akár milliók kompenzálják azt a fajta befektetést, amit az elnök úr eszközöl. Megvan rá a lehetőség, mert a talentek megvannak, csak ki kell bányásznunk őket.
Hogyan alakul a további programod? Gondolom, hogy végigköveted még a csapatok levezetését, és júliustól jössz újra teljes mellszélességgel.
Május 23-án jár le az első hat hetünk, utána tartunk egy átmeneti hetet. A gyerekek még iskolába járnak, tehát edzeni fognak, de már nem annyira szigorú keretek között, tehát ez már az élmény része lesz, játszani fognak valószínűleg. És igen, hát kapnak programokat. Egy hét lesz, amikor teljesen inaktív pihenést kérek, tehát amikor semmivel nem törődnek, de a második héten már elkezdenek dolgozni, mivel augusztus 11-én kezdődik a bajnokság, és mi július 8-án fogunk találkozni egymással. Tehát bő négy hetünk van arra, hogy a bajnokságra felkészítsük őket, bár az én elvem az mást követ, itt egy folyamatos növekedést fogtok majd látni. Augusztus 11-én egy átmeneti állapotban lesznek a fiúk, amit majd augusztus végéig, szeptember elejéig körülbelül az átlag fölé emelhetnek. Aztán mennek följebb, mert ez egy rámpaterhelés, ez a hivatalos megfogalmazása mind taktikai, mind fizikai szempontból.
Azt gondolom, hogy az igazán csúcsteljesítményt majd jövő nyárra kell leadniuk, amikor a bajnokság döntőjében fognak szerepelni. Ha akkor majd megint csinálsz egy interjút, hogy „emlékszel egy évvel ezelőtt, amikor arról volt szó, hogy megnyerjük a bajnokságot”, remélem, elmondhatjuk, hogy igazunk lett.
Farkas Endre
