Szeretnénk időről-időre az FK játékosait, stábtagjait személyesebb hangvételű írásokon keresztül is bemutatni kedves Szurkolóinknak. Sorozatunk következő részében Liga 1-es női csapatunk középpályásával, Nyéki Annával beszélgettünk.
Négy magyarországi játékos erősíti az FK Csíkszereda női felnőtt csapatát. Korábbi írásainkban megismerkedhettünk Horváth Lucával, Balázs Eszterrel és Mezőssy Melániával. Ezúttal az anyaországi kontingens „első fecskéjével”, Nyéki Annával ültünk le beszélgetni. Anna 2021 februárjában érkezett Csíkszeredában. Itt töltött második szezonjában elérték a csapattal az osztályváltást jelentő bajnoki címet és első alkalommal képviselhetik ilyen magas szinten Csíkszeredát a nagypályás labdarúgásban.
A középpályás a feljutást hozó 2021/2022-es szezon minden mérkőzésén pályára lépett és nyolc gólt szerzett. Az élvonalban lejátszott eddigi négy mérkőzésen sem hiányzott, ám az első Liga 1-es találat még várat magára. Egy kézenfekvő kérdéssel kezdtük: hogyan került ide négy magyarországi lány, azaz a többi három, mert Annát már tudjuk, jött, látott, győzött :)
„Utánam először Balu érkezett (Balázs Eszter, szerk. megj.), nála és Lucánál volt nekem igazán szerepem. Mindketten csapattársaim voltak az előző klubomnál. Balut én hívtam, éppen támadóra volt szükségünk, csapata, a Kelen akkor esett ki az első osztályból. Otthon voltam nyáron és beszéltem Laci bácsival (Albu László, a női csapat vezetőedzője, szerk. megj.) arról, hogy kijönne hozzánk focizni. Balu így került ide a támadójátékunkat erősíteni. Luca később érkezett, most nyáron, amikor védőt keresett a csapat. Nála is közvetítő szerepet játszottam. Melus (Mezőssy Melánia, szerk. megj.) is a csapattársam volt még régebben a Fradi fiókcsapatában” – elevenítette fel Anna.
Könnyen beilleszkedett
A Csíkszeredában eltöltött közel két évről így fogalmazott középpályásunk:
„Azt érzem, hogy könnyen ment a beilleszkedés. Nekem nagy segítséget jelentett, hogy itt volt Anita (Antal Anita, szerk. megj.), akit ismertem, de a többiek is hamar befogadtak. Azt gondolom, az itteni életbe is hamar beilleszkedtem, a focin kívüli életem is jól kialakult itt” – tudtuk meg, és az is kiderült, hogy mi hiányzik Annának Magyarországról?
„A családom nyilván. A pesti élet annyira nem hiányzik, de a családom mindig oda fog kötni. Hiába telik az idő, szerintem mindig lesz bennem egy alap-honvágy, ami szerintem természetes. Ilyen sokat távol nem töltöttem az otthonomtól, a legtöbb általában egy hónap volt, Budapestről is mindig hazalátogattam. Most voltam egyébként otthon, múlt hétvégén, amikor szabad hétvégénk volt. Ez ilyenkor mindig ad egy kis erőt, most decemberig kibírom (nevet). A családom mellett az otthon maradt barátaim is hiányoznak. Sok olyan baráti kapcsolatom megmaradt, amit fenn tudok tartani ilyen távolságból is. Ennyi igazából, a többivel elégedett vagyok, a focit megkapom itt” – mondta el.
Vajon mi hiányozna Csíkszeredából, Székelyföldről, ha egyszer elhagyná a várost, erre is kíváncsiak voltunk.
„Azok a baráti kapcsolatok, amiket itt a foci által kötöttem, nagyon hiányoznának, de biztos vagyok benne, hogy ezek vannak olyan erősek, hogy megmaradjanak, és fenn tudjam tartani, ha otthon leszek. Az edzősködés is nagyon hiányozna, a gyerekeket nagyon megszerettem, bár bízom benne, hogy otthon is lesz majd lehetőségem erre. És az itteni élet is hiányozna, persze”.
Kitörtni a monotonitásból
De milyen is az itteni élete Nyéki Annának?
„Alapvetően egy sportolónak nagyon monoton az élete. Az élsportban ez van, hogy az edzések kitöltik a napot, én még edzéseket is tartok minden nap. Nehéz kilépni ebből a monotonitásból, de mindig van egy olyan hétvége, amikor az egyik nap tudok a barátaimmal lenni, csinálunk valami közös programot. Télen még jobban szeretek például a Hargitára menni, ami még gyönyörűbb abban az időszakban. Mindig megtaláljuk azt a napot, amikor tudunk a kikapcsolódásra időt szánni. Jó a társaság, tudunk együtt programokat kitalálni”.
Persze egy sportolónak nem könnyű feltöltődni hétről-hétre. Annának erre is van receptje.
„Az olvasás például nagyon feltölt. Amikor bekuckózósabb estém van, olyankor nagyon szeretek olvasni, vagy akár megnézni egy jó sorozatot. Legutóbb Feldmár András Most vagy soha című könyvét olvastam. Ha külsős programról van szó, nagyon szeretek az erdőbe menni, ha van rá lehetőségem”. Ebben még a medvék sem akadályozzák meg.
Medvék és hegyek
„Nem félek a medvéktől. Egyszer láttunk egyet a Szent Anna tónál, amikor itt voltak a szüleim, de messze volt és valamivel el volt éppen foglalva. Kocsiból többször láttam Tusnádfürdőn és szokott jelezni a telefonom, amikor érkezik riasztás. Amikor először hallottam, fogalmam sem volt, mit jelent”.
Alföldi lévén Anna meglehetősen sík vidékről érkezett a Kárpátok kanyarjába, ám megszokta és megszerette a hegyeket.
„Nagyon jó kapcsolatban vagyok velük. Pont arról beszéltünk a lányokkal, hogy aki itt él gyerekkora óta, még a sem tud igazán betelni az itteni hegyekkel. Én is így vagyok vele, mindig rácsodálkozok, hogy milyen szép helyen vagyok. Magyarországon nagyon kevés ilyen táj van, Debrecen pedig teljesen síkság, annak is megvan persze a szépsége” – osztotta meg. Szót ejtettünk természetesen a fociról is. Kíváncsiak voltunk, mekkora váltást jelentett az első osztályban tapasztalt tempó, játék a Liga 2-ben tapasztaltakhoz képest.
„Nagy különbségek vannak. A másodosztályban minden meccset fölényesen meg tudtunk nyerni, nem nagyon volt rajtunk nyomás. Meg kell szoknunk, hogy másabb a tempó, nyomás alatt kell dönteni egy-egy helyzetben. Ehhez el kell telnie egy kis időnek, betanulós idő ez az első szezon. Ahhoz képest szerintem nagyon jó ez a két győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Lehetünk türelmesek magunkkal, hogy megszokjuk ezt az egészet. Szerintem a középmezőnyben ott a helyünk és nagyon örülök, hogy az első osztályban is megálljuk a helyünket”.
Székely derbi
A szezon első fordulói meghozták az első megyei derbit is, a Székelyudvarhelyi Vasas Femina otthonában is pályára lépett a csapat és értékes döntetlent ért el. Presztízsrangadóvá nőtte ki magát ez a párosítás, ez nem is kérdéses és ezt a játékosok is érzik.
„Ha nincs is kimondva, akkor is tudjuk, hogy ez a meccs más, mint a többi, de nem készültünk máshogy az edzéseken, mint a többi mérkőzésre. Volt persze, egy kis feszültség a pályán a két csapat között és utólag is volt visszhangja. Nagyon várom már, hogy meg tudjuk őket verni. Ellenük sosem tudunk majd úgy játszani, mint a többi csapat ellen, mindig lesz egy plusz töltete” – mondta el a székely derbiről. És ha már székelyek. Arra is rákérdeztünk, hogyan is áll egy magyarországi a helyi kifejezésekkel.
„Tanulgatom őket és most már ismerem, tudom, mit mire használnak. Nem annyira veszem át, de Balun és Lucán azt látom, hogy rájuk nagyon hamar ragad. Szeretem, hogy ilyen ízes a beszéd, de én nem szoktam használni ezeket a kifejezéseket" – árulta el. És a kedvenc székely kifejezés? „Még most is nevetek, amikor mondják, hogy ejsze”.
Az első osztályú szereplés során még nem tapsolhatott a közönség Nyéki Anna-gólnak, a középpályás nagyon várja már, hogy ez megtörténjen. Erre legközelebb vasárnap hazai pályán a Nagybánya ellen lesz lehetősége a magyarországi középpályásnak.
Farkas Endre
