Interjú | Az erdélyi magyar futball legendájával, Dembrovszki Imrével beszélgettünk (IV.)

A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára.

A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára.

Az interjú első két fejezetében a gyermekéveket és a felnőtt pályafutás kezdeteit, a Bákói Dinamóval elért sikereket és a felnőtt válogatotthoz, valamint az 1970-es, mexikói világbajnokságig vezető utat járjuk végig Imre bácsi visszaemlékezései alapján. A harmadik fejezetben a minden idők egyik legjobb VB-jének tartott Copa Mundial de Fútbol, majd egy emlékezetes magyar-román párharc emlékeit idéztük fel. Sorozatunk záró részében szóba kerül az edzősködés, a nyugdíjas évek és Imre bácsi az FK Csíkszeredának is üzent.

Milyen volt ebben az időben, a szocialista Romániában magyar nemzetiségűként a válogatottban szerepelni? Éreztek megkülönböztetést, vagy kiemelt figyelmet?

Hogy őszinte legyek nem éreztem semmi ilyet, jó barátságban voltunk egymással. Beszéltem jól románul, sokszor nem is tudták rólam, hogy magyar vagyok. Nem volt nekünk bajunk soha, Bölönek, Szatmárinak sem. A futball volt a fontos. Egyedül akkor éreztem megkülönböztetést, amikor itthon az év legjobb játékosát kellett megválasztani. Az osztályzatok alapján az első helyen voltam, tízest, kilencest, nyolcast kaptam csak, hetest kétszer ha kaptam. Háromszor kellett volna a legjobb játékos legyek az országban és még a tizedik helyet sem kaptam meg. Itt éreztem a nyomást.

Dembrovszki Imre 1945. október 6-án született a Máramaros megyei Hosszúmezőn. 1977-ben szerzett diplomát a Sporttudományi Karon. Csatárként játszott. Csapatai: Foresta Sighet (1962-1965), Victoria Roman (1965-1966), Dinamo Bacău/SC Bacău (1966-1974) és Temesvári Politehnica (1974-1981). A legjobb helyezés a bajnokságban: 3. hely a Temesvári Politehnicával az 1977-1978-as szezonban. 1980-ban a Temesvári Politehnica csapatával a Román Kupát nyert. 1967 és 1981 között 386 román élvonalbeli bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 108 gólt szerzett. A válogatottban 1968-ban mutatkozott be a Románia-Lengyelország (2–1) találkozón. A román csapat tagjaként 27 mérkőzésen lépett pályára, kilenc gólt szerzett. A Temesvári Politehnica edzője volt két időszakban: 1983-1985 és 1994-1997 között.

Szinte negyven éves koráig játszott klubcsapatban, 1982-ben hagyta abba a futballt Temesváron. Csaknem négyszáz első osztályú mérkőzéssel a lábában hagyott fel a labdarúgással. Minek köszönheti ezt a hosszú, sikeres pályafutást?

Igen, és ezt a majdnem négyszáz mérkőzést úgy értem el, hogy elég későn kezdtem, 22 évesen kerültem az A-divízióba. Ha húsz évesen már ott játszhattam volna, lenne ez ötszáz meccs is. Sosem voltam komolyabban lesérülve, de volt egy autóbalesetem, ami után kiesett hat hónap.

Bákóból Temesvárra vezetett az útja, végül itt a közelben, Újszentesen telepedett le.

Nagyon szerettem Bákóban játszani és élni, jó helyem volt ott. A moldvaiak sokkal barátságosabbak, mint a bánátiak. Bákóban kezdtem az egyetemet, aztán bekerültem Temesváron a műszaki egyetemre, de visszamentem második évre a sportegyetemre, a feleségem gazdasági egyetemet végzett. Végül 1974-ben Temesvárra igazoltam, ahol Román Kupát nyertünk, bajnoki harmadikok lettünk. A visszavonulásom után edzősködtem is, de csak a közelben, Temesváron, az UTÁ-nál, Resicán. Hívtak távolabbi helyekre, de nem akartam a családomat költöztetni, maradtam itt a környéken, jártam, ahová autóval el lehetett menni.

(A Román Kupával 1980-ban. Dembrovszki Imre balról az első)

Őszintén szólva nem szerettem edzősködni, ahhoz kell elhivatottság, ami nem volt meg bennem. Azt mondta Lucescu (Mircea Lucescu, egykori válogatott középpályás és későbbi szövetségi kapitány, szerk. megj.), hogy nagyon jó edző lettem volna és többet érhettem volna el, mint ő, ha szerettem volna csinálni.

Ha visszatekint a pályafutására, elégedett? Van esetleg hiányérzete?

Sose leszek elégedett. Szerettem volna, ha megadják, hogy a legjobb futballista legyek az országban egy évben. Azután, hogy a legjobb voltam a mexikói világbajnokságon, nem éreztem semmit itthon. Kicsit több figyelmet szerettem volna, hogy foglalkozzanak ezzel a dologgal.

(Lakóhelyén, Újszentesen díszpolgárrá avatták Dembrovszki Imrét)

Sajnálom, hogy nem maradtam kint külföldön, pedig volt rá több lehetőség. Játszhattam volna egy európai nagy csapatban, és megmutathattam volna, hogy milyen futballista voltam. A pénz nem érdekelt engem soha, sokszor nem is tudtam, mennyi a prémium. Sokan csak azért futballoztak, hogy pénzt kapjanak.

A szülőfalujában szobrot állítottak Önnek, mostani lakóhelyén díszpolgárrá választották, állami kitüntetést is kapott. Fontosak ezek az elismerések Önnek?

Fontosak, de csak lelkileg, nem jár semmivel, de nem is érdekel. Diplomákkal tele van az otthonunk.

(Hosszúmezőn szoborral tisztelegtek Imre bácsi előtt)

Hogyan él mostanában, hogyan telnek a napjai?

Nyugdíjasok vagyunk én is, a feleségem is. Ő egy kicsit beteges, cukorbeteg és reumás. A fiunk 52 éves, velünk él, mérnökként dolgozik egy multinacionális vállalatnál. A koronavírus járvány idején otthonról dolgozott, aztán otthon is maradt és azóta is így végzi a munkáját. A feleségem azt mondja, most kellene futballozzak, akkor milliárdosok lennénk (nevet).

Ha már a mai futball-világ szóba került. Az Ön idejében más körülmények között fejlődtek a fiatal labdarúgók. Csíkszeredában kitűnő körülmények között készülhetnek a gyerekek. Hogyan látja ezt a fejlődést és az FK Csíkszereda, a Székelyföld Labdarúgó Akadémia tevékenységét?

Véleményem szerint egész Románia át kéne vegye ezt a modellt, ami Csíkszeredában működik. Jól van szervezve, nagyon hatékony az ottani munka. Nem véletlenül lettek országos bajnokok, nem véletlenül jönnek ki jó játékosok. A feltételek nagyon jók és csak így lehet elérni, hogy a játékosok fejlődjenek. Így lehet eredményeket felmutatni, játékosokat kinevelni. Azt hiszem, a klub vezetősége, élén Szondy Zoltán elnök úrral érdemesek az elismerésre, támogatásra. Innen is üdvözlöm a vezetőséget, a csapatokat! Kívánok egészséget és jó eredményeket mindenkinek Csíkszeredában!

Az FK Csíkszereda vezetősége, munkatársai és szurkolói nevében is köszönjük Imre bácsinak a tartalmas beszélgetést és kívánunk jó egészséget! Szeretettel várjuk Csíkszeredába! (vége)

Az interjút készítette és lejegyezte: Farkas Endre