1000 év Erdélyben, 100 év Romániában
2021. március 5-én a Bukaresti Rapidhoz látogatunk. Az igazi hatpontos párharcra, nem a vasutas klub sokat látott és még többet megélt hagyományos fészkében, azaz a Dzsulesti városrészben, hanem a szakszövetség, főváros melletti egyik edzőbázisán kerül sor. Ez jó alkalom, hogy elmerengjünk a régmúlt ködbe burkolózott eseményei fölött és az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” jegyében, képzeletbeli időgépünk kijelzőjét 1935. július 6-ra állítva, egy nagyváros központja felé vegyük az irányt. Tisztelt olvasó, kérjük az öveket bekapcsolni, indulunk!
Időgépünkkel egy város szívébe érkezünk 1935. június 6-án, délután. Ugyanabba az irányba tartó emberek sokaságába csöppenünk. Mindannyian a térség legnagyobb sportlétesítménye felé igyekeznek. Többségükben férfiak. A kimérten és körültekintően haladó, életük delén lévő, elegáns urak és sokat látott idős férfiak között, mint megannyi vad kiscsikó, gyerekek rohangálnak. A változatos viseletű, számos nyelvjárásban, illetve nyelven beszélgető alkalmi társaságok között, az összehangolt menetben és hasonló ruházatban érkező csoportok tűnnek ki leginkább. Nemcsak szervezettségükkel, hanem időközönként felzúduló ritmusos kiálltásaikkal irányítják magukra a közfigyelmet.
Nem könnyedén, de bejutunk a stadionba és némi küzdelem árán, a pályára viszonylag jó rálátást biztosító helyet foglalunk. Kezdésre a lelátókra mintegy 18.000 fő zsúfolódik be. Van, aki mindig többet szeretne, így 20.000 főre becsüli a tömeget. A számháborúnak, az alkalomra kivezényelt katonazenekar indulója vet véget. Többezer torok biztatása közepette, a csapatok a játéktér két ellenkező sarkáról vonulnak fel, majd középre, a királyi páholy elé érkezve, a nagyérdemű publikumot kézlendítéssel üdvözölik. Többezer torokból érkezik a válasz, majd kisvártatva, a helybéli Denis Xifando sípszójára, elkezdődik a mérkőzés.
Az első félórában, percekig nyomasztó fölényben játszva, szinte csak az egyik csapat kezdeményez, de a másik oldal rendkívül zártan védekezik, így nagyobb gólhelyzetet nem sikerül kialakítania. A játék addigi képe alapján teljesen váratlanul, a passzívabb csapat első támadása eredménnyel jár. A 31. percben a bal fedezet szélre húzódik, beadását a beszaladó balszélső a hálóba továbbítja (1:0). „Attila, Attila – élteti a gólszerzőt a publikum. A derék nézőhad éppen csak felszusszan a vezető gólt követő tombolásából, amikor az előbb gólpasszal jeleskedő balfedezet a 38. percben betalál (2:0). „Ströck, Ströck” – zúg a biztatás, miközben kétgólos előnye birtokában az ünnepelt csapata ismét védekezésbe vonul. Társai tehetetlenségét megunva, a másik oldal egyik játékosa a félpályáról indulva, átcselezi magát az ellenfél teljes védelmén és szépít. Az óránk szerint a 41. percben járunk. Dobay, világosít fel egykedvűen a mellettünk álló fess fiatalember, aki becsületére legyen mondva nemcsak együtt él a játékkal, hanem – amint az szünetben kiderül – alaposan ismeri a pályára lépő csapatok összetételét.
A félidő végét jelző sípszót követően, úgy sorolja a gyep gladiátorait, mint a magyar tanár a tollba mondott írásgyakorlatot. Theimler, Rosculeț, Újlaki, Cossini, Wetzer II, Cuedan, Georgescu, Barbu, Medve, Ströck, Junk, Zombory, Bürger, Hoksáry, Deheleanu, Kotormány, Lakatos, Bindea, Beke, Ciolac, Schwartz, Dobay.
Fontos adatsor, de ebből számunkra, akik jelen életünk mindennapjaiban a XX század nacionalizmusa után, a XXI. század szélsőséges liberalizmusát kóstolgatjuk, még az sem egyértelmű melyik országba csöppentünk.
Az alaposabb áttanulmányozás érdekében a neveket tintacerúzával, azonnal egy darab papírra rögzítjük és a magunkkal hozott 2021-es technológia segítségével ádáz keresésbe kezdünk.
Az első gól szerzője Junk Attila, a másodiké Ströck László, a harmadiké pedig Dobay István. Sorra vesszük a szereplőket és mindenik esetében sikerül kinyomoznunk a keresztnevüket. Névsorba szedve készítjük el a névlistát: Barbu Ștefan, Beke Zoltán, Bindea Silviu, Bürger Rudolf, Ciolac Gheorghe, Cossini Vintilă, Cuedan Alexandru, Deheleanu Vasile, Dobay István, Georgescu Gheorghe, Hoksáry Balázs, Junk Attila, Kotormány Rudolf, Lakatos Jenő, Medve Géza, Rosculeț Nicolae, Schwartz Sándor, Ströck László, Theimler Ferenc, Újlaki László, Wetzer II István és Zombory Vilmos.
Kutakodásainkban eddig jutunk el, máris kezdődik a második félidő, amely során igazi gólesőt láthatunk. Mindjárt a 47. percben Schwartz egyenlít, de a korábban előnyben lévő csapat visszaállítja a két gólos előnyét. A 55. percben Georgescu eredményes, majd hét perccel később Attila már a második gólját szerzi. Alig két perc múlva Dobay révén zárkózik az ellenfél, de „Attila” a 70. percben ismét betalál és a találkozó eldőlni látszik. Dobay másképp gondolja: Bindea szöglete nyomán a labdát a hálóba vágja, majd 88. percben, Újlaki saját tizenhatosán belül elkövetett kezezése miatt, Denis Xifando büntetőt ítél.
Zombory Vilmos egész pályán végigrohan a végrehajtáshoz. Ez jó alkalom arra, hogy felidézzük az előző év augusztusában történt esetet, amelyben szintén Zombory és Xifando főszereplésével, végül az utóbbi húzta a rövidebbet. Az FC Austria ellen játszott barátságos mérkőzésen, Zombory csapata javára Xifando büntető ítélt. A tizenegyesrúgásért felelős, de ezúttal a cserepadon ücsörgő derék hálóőr, azonnal felpattant, az ellenfél tizenhatosába rohant, annak rendje és módja szerint bevarrta a labdát a hálóba, majd mintha mi sem történt volna, elfoglalta korábbi helyét a játéktér szélén. Az átverés az ellenfélnek nem tűnt fel, mivel Zombory és a kapuban kezdő Pavlovics felszerelése azonos volt. Kissé később újabb büntető. Járt utat, járatlanért el ne hagyj alapon, Zombory ismét a tizenegyesponthoz, Pavlovici meg a kispadhoz rohan. Ezúttal a nézőközönség derültsége közepette Sindelar, a legendás osztrák csatár, felfigyel a turpisságra és a „cselt” számon kéri Xifandon. Rövid szóváltást követően, Sindelar szó szerint fenéken billenti a sípmestert, aki a rendhagyó mutatványt piros lappal hálálja meg. A váratlan közjáték Zomboryt nem zavarta meg, a második büntetőjét is berúgta, majd a kispadról nézte tovább a mérkőzést. Talán Zombory Vilmos a futballtörténelem egyetlen kapusa, aki két gólt szerzett úgy, hogy hivatalosan pályára sem lépett…
A 88. perc eseményéhez visszakanyarodva, a derék hálóőr ezúttal a pályán volt, ráadásul megingásait kihasználva, az ellenfél ötször is bevette kapuját. Volt amiért visszavágnia és a kínálkozó alkalmat nem szalasztotta el. Góljával döntetlenre mentette a találkozót. 90 perc után az eredményjelzőn ez állt: CFR – Ripensia 5:5. (folytatás következik)
Ráduly Róbert Kálmán
Csíkszereda, 2021. március 2-4.
