A legsikeresebb csíki focista

365 mérkőzést játszott a román első osztályban, ahol 65 gólt lőtt. Nyert már bajnokságot, Románia kupát és Szuperkupát is. Játszott az UEFA kupában és a Bajnokok Ligájában is, de 2006-ban még Traian Băsescu államfő is kitüntette. Ő nem más, mint Ilyés Róbert, a legismertebb csíkszeredai labdarúgó, az FK Csíkszereda felnőtt csapatának másodedzője és játékosa. Ilyés Róberttel beszélgettünk, vele folytatjuk az "Ismerjék meg edzőinket" című rovatunkat:

Hol születtél és mikor?

1974. február 4. Csíkszereda

Kedvenc csapatod?

A gyerekkori kedvenc csapatom a Marosvásárhelyi ASA, de mostani kedvenc csapatom a Barcelona.

Kedvenc játékosod?

Lionel Messi.

Kedvenc edződ? Răzvan Lucescu, aki 100%-ban profi, de mondhatnám Mircea Rednicet, ő is kiváló szakember.

Példaképed, ha van ilyen?

Ioan Ovidiu Sabău volt az akire gyerekként felnéztem, majd a sors úgy hozta, hogy vele egy csapatban játszhattam, tőle rengeteget tanultam. Később pedig edzőm is lett Marosvásárhelyen, fantasztikus ember.

Mit sportoltál gyerekkorodban?

Mint minden csíki gyermek, én is a jégkoronggal kezdtem. Két évet hokiztam, de ez olyan szinten, hogy akkor csak korcsolya és hokibot volt, más felszerelésem nem volt. De, be kell vallanom, hogy nem voltak meg a képességeim a hokihoz, kicsi vékonyka voltam, ezért két év után abbahagytam.

Maradjunk egy picit a hokinál, hol játszottál?

A blokkok között! Minden télen a vederrel merítettük a kanálisból a vizet, mert abban az időben olyan telek voltak, hogy legalább egy hónapig kitartott a jó hideg és bárhol lehetett jeget csinálni. A blokkok között bajnokságokat csináltunk, egyik utca a másik utcával s így egész télen csak hokiztunk. Én a legtöbbet a Tudor negyedben a 10-es iskola udvarán, vagy a Nárcisz sétányon, ahol szintén volt hokipálya.

Mikor kezdtél el focizni?

Major Ágoston edzőnél kezdődött minden, ő volt az első edzőm. 1984-ben, tehát tíz évesen kezdtem, akkor le is igazoltak és egészen 18 éves koromig, amikor elkerültem Maroshévízre, addig Csíkszeredában voltam leigazolva. 17 évesen mutatkoztam be a harmadosztályban, az akkori csíkszeredai Rapid csapatában.

Ki vitt le téged edzésre: barátok, szülők?

Nem, hát gyerekkorunkban nekünk nem volt más lehetőségünk. Az udvarra lementél és vagy csak hokiztál, vagy „lyuksziztál”, vagy fociztál, ezt a három sportágat űztük. Ha, most visszagondolok a 10-es iskola udvarán akkoriban délutánonként 30-40-en voltunk, rendesen bajnokságokat tudtunk csinálni. Öt-hat csapatos bajnokság és ha kicsit késtél akkor aznap már nem is volt lehetőséged játszani. Hatalmas élmény volt a nagyobbakkal játszani és sajnálom a mai gyerekeket, hogy ezt ők már nem tudják átélni.

Akkoriban mit jelentett egy focilabda számodra? Volt bőrlabdád?

Nem volt, akkor kétfajta labdánk volt egy 18 lejes és egy 35 lejes. A 35 lejes kicsit keményebb gumiból volt, de mindig került egy vagy két gyermek akinek volt bőrlabdája és az, ha tudott focizni, ha nem az mindenkinek barátja volt! Mentünk füttyentettünk s akkor jött le, s ha hozta a labdát akkor az egész negyed focizott, ha nem jött akkor maradt a 18 lejes vagy 35 lejes gumilabda.

Jól emlékszel az árakra.

Igen megmaradt. A legelső stusznit, futballcipőt, amit vásároltam még arra is emlékszem, 106 lej volt. Édesanyám elküldött kenyeret venni és adott egy 100 lejest, én azt kipótoltam hat lejjel és abból vettem a legelső futballcipőm!

Lett bajod amiatt, hogy kenyér helyett futballcipőt vettél?

Hát megszidtak, de megúsztam egy annyival, mert tudták, hogy nagyon szeretek focizni és nekem ez az álmom volt mert addig én csak a TV-ben láttam futballcipőt.

Mennyire volt népszerű abban az időben Csíkszeredában a foci?

Mindenképp a hoki árnyékában volt, harmadosztályú csapata volt a városnak, de én gyermekként nagyon vártam a meccseket, mert labdaszedő voltam. Annyira izgultam, hogy aludni is alig tudtam a meccsek előtt, alig vártam, hogy tudjak jönni és lássam a focistákat.

Hogy alakult a pályafutásod?

Mint említettem 18 éves koromban Maroshévízre kerültem, onnan Székelyudvarhelyre, majd a katonaság ideje alatt ismét Maroshévízre kerültem és akkor a másodosztályba való feljutásért küzdöttünk, de elveszítettük Foresta Fălticeni ellen. Akkor tetszettem meg a Foresta csapatának és három csapattársammal együtt leigazoltak Fălticeni-be a másodosztályba és onnan kezdtem a lépcsőket megmászni. Az első évben második helyen végeztünk a Petrozsényi Zsil mögött, ott viszont nem volt esélyünk feljutni mivel az akkori petrozsényi csapat Miron Cozma birodalma alatt volt. De, az is egy élmény volt számomra, mert húszezer néző előtt játszottunk! Az egész Zsil völgyi bányát bezárták és mindenkit köteleztek elmenni a focimeccsre. Mi úgy érkeztünk meg a Zsil völgyébe a busszal, hogy az emberek ezresével mentek az úton és dobigálták a buszt. Mikor leszálltunk a buszról, Miron Cozma testőrjei sorfalat álltak és csak úgy tudtunk bemenni a pályára. Szóval, próbáltak megfélemlíteni, de ki is kaptunk 1-0-ra és akkor Petrozsény jutott fel. A következő évben viszont feljutottunk az első osztályba és ott játszottam egy és fél évet.

Következett az Astra Plojest. Igaz? Igen, játszottunk egy barátságos meccset és Gabriel Stan nézett ki, ő hívott, de persze nem akartak elengedni, mert nagyon szerettek engem. De, végül az én kívánságomra elengedtek és ott töltöttem el három évet. Majd, onnan kerültem a bukaresti Rapidhoz.

Pályafutásod leggyümölcsözőbb éveit a Rapidnál töltötted. Előbb Románia kupát, majd bajnokságot, végül Szuperkupát is nyertél.

Igen így van mondhatom, hogy karrierem legjobb éveit ott töltöttem hisz kupát és bajnokságot is nyertem. Ott volt lehetőségem Európa Ligában és Bajnokok Ligájában játszani, ott volt esélyem nagy stadionokban játszani, mint például az Anderlechtnél, ahol talán karrierem legnagyobb meccsét csináltam a Bajnokok Ligájában, gólt lőttem és gólpasszt adtam, de sajnos mégis elbuktuk a csoportba való továbbjutást, emiatt ez egy fájdalmas emlék.

Hogy kezeltek téged, mint erdélyi magyar embert Moldvában, Plojesten, Bukarestben? Érezted valaha is, hogy mellőzve vagy?

Nem éreztem ezt. A legelső időszak Fălticeni-ben kicsit nehezebb volt, de csak azért, mert a román nyelvvel hadilábon álltam és zavart ha néha ércelődtek emiatt velem. De, mindenhol tiszteltek és a játéktudásommal, hozzáállásommal valamint ambíciómmal elértem azt, hogy tiszteljenek ezért nem volt gondom soha.

Külföldről mikor kaptál ajánlatot?

Amikor a Rapiddal játszottunk az Európa kupában a PAOK Szalonikivel, akkor kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot Azerbajdzsánból az FK Khazar Lankaran csapatától. Karrierem végefele voltam, 31 éves voltam akkor és gondoltam, hogy kimegyek és lejátszom a szerződést, majd visszavonulok. De, hát 33-34 évesen is amikor azt hittem szögre akasztom a cipőt, akkor sem álltam le és nézd meg itt vagyok, 43 évesen! Tíz évet még ráhúztam, váratlanul.

Milyen volt Azerbajdzsánba játszani?

Januárban kerültem oda 2006-ban, akkor a tavaszi idényt játszottam ott le, majd még egy idényt ráhúztam. De ott viszont bajnokságot és azeri kupát is nyertem, hatalmas élmény volt az is! Ez a város Lankaran, az iráni határtól nincs messze, a Kaszpi tenger túlsó oldalán van, de ott amit megéltem a muszlim emberek között, az egy élmény volt! Jó tapasztalat volt!

Hazatérésed után következett Brassó?

Igen, még ott játszottam Azerbajdzsánba amikor megkeresett Răzvan Lucescu, hogy nagy terveik vannak Brassóban és számítanak rám. A csapatkapitányi szalagot is rám tűzte ki és már az első évben feljutottunk az első osztályba. Még következett három sikeres év, sokszor dobogós szinten, de voltunk Románia kupa elődöntősök is. Aztán volt egy összetűzésem a brassói klubvezetéssel és közben Ioan Ovidiu Sabău megkeresett Marosvásárhelyről, ő ugye volt csapattársam a Rapidnál, így távoztam. Mondjuk itt az is közrejátszott, hogy nekem gyermekkoromban a kedvenc csapatom a Marosvásárhelyi ASA volt és úgy gondoltam ez jó hely lesz arra, hogy befejezzem a pályafutásomat.

De, mégsem fejezted be!   

Nem! Úgy volt, hogy Csíkszeredában átveszem a megyeiben a csapatot és edző leszek, viszont benne van a véremben a játék és csak beálltam én is. S akkor egyre jobban éreztem magam és próbáltam mindkettőt folytatni, s Hála Istennek mai napig is így van.

Az a tény, hogy Csíkszeredának nem volt még másodosztályú csapata, gondolom téged is motivál. Nem?

Persze! Mikor hazakerültem és Szondy Zoltán elnök úr megbízott és Ráduly Róbert Kálmán polgármester is támogatott, akkor az volt az elképzelés, hogy csináljunk egy ütőképes csapatot a helyi játékosokból és jussunk fel a harmadosztályba. Az első évben sikerült is megnyerni a bajnokságot, viszont a selejtezőt elbuktuk. Nem adtam fel! Fájdalmas volt, nem is voltam hozzászokva a kudarcokhoz, de újrakezdtem és sikerült feljutni! Bevallom nekem az volt a célom mindig is, hogy Szeredának legyen B divíziós csapata. Most, hogy ez játékosként, másodedzőként sikerül, nekem mindegy, csak tudjam az ígéretemet betartani. Volt ugyanis egy bácsi aki megállított egyszer a városban és mondta nekem, hogy Robi megígérted, hogy lesz Szeredának másodosztályú csapata és ezt nem felejtettük el. Persze ez még a múlt bajnokságban volt, nem álltunk akkor még az első helyen, de szeretnék azzal a bácsival találkozni ismét, hogy hátha azóta egy kicsit törlesztettem.

Miért lettél edző?  

Én úgy gondoltam, hogy mivel annyira beleélem magam a játékba, ezért soha nem tudok majd edzősködni. Viszont miután hazatértem és itthon kezdtem edzősködni, akkor ez olyan lett számomra mint egy vírus. Annyira megszerettem, hogy most már nem is tudnám elképzelni másként, ezért szeretnék tovább fejlődni ilyen téren is.

Hol tanultál és milyen képzésben részesültél?

Magyarországon, Debrecenben szereztem meg a C licenszet és a nyáron szeretném folytatni a B licenszre.

Hiányzik-e valami a pályafutásodból, mondjuk a válogatott szereplés?

Amikor a Rapidnál játszottam, lehet megérdemeltem volna, de nincs hiányérzetem.

Milyen gyerekcsapatokkal dolgozni?

Van a 2005-ös korosztály amit még én indítottam Bajkó Barnival, mikor hazaérkeztem Marosvásárhelyről. Ez számomra vagy mondhatnám úgy, hogy számunkra büszkeség, mert amikor meghirdettük a toborzást, 100 gyermek jelentkezett.

Te, mint az eddigi legsikeresebb csíkszeredai focista, tudtál vonzani a jelenléteddel több kisgyereket a labdarúgásba?  

Igen, mindenképp úgy érzem, hogy a nevemmel és a karrieremmel több kisgyereket is sikerült bevonzani a labdarúgásba. De ez egy hatalmas büszkeség nekem is, hogy felnéznek rám, ezért úgy kell viselkednem, hogy egy példakép legyek továbbra is az itteni gyermekek szemében.

Mit jelent számodra az, amikor felveszed az FK Csíkszereda mezt és hazai közönség előtt lépsz pályára?

Mióta az új lelátó elkészült, azt látom, hogy mérkőzésről mérkőzésre egyre többen kíváncsiak ránk! Jobb a hangulat és a szurkolótábor fantasztikus. Nekünk is nagyon jó érzés és annak örvendek a legjobban, hogy mielőtt a mérkőzés elkezdődne akkor együtt éneklünk és a himnusz után a hideg kiráz. Olyankor úgy érzem, hogy nem 100%-os erőben vagyok, hanem 200%-ban!

Távlati céljaid?

Feljutni a másodosztályba, majd szeretném átadni a helyem a fiataloknak és az első hazai mérkőzésen emelt fővel méltó módon tudjak visszavonulni.

Ilyés Róbert játékos pályafutása:

1995–1999	Foresta Suceava	110	(19)
1999-2002	Astra Ploiesti	91	(14)
2002-2006	Rapid București	103	(26)
2006-2007	FK Khazar Lankaran	26	(2)
2007-2011	FC Brassó	122	(33)
2011-2012	Marosvásárhelyi ASA	29	(6)
2012-	FK Csíkszereda