A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Anventi Naptárral köszönti. Karácsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Az ismeretlen ország (XV)
Az 1998-as labdarúgó-világbajnokság házigazdája Franciaország volt. Ezen a világbajnokságon vett részt először 32 csapat és ez volt az első világbajnokság, hogy Horvátország is részt vett, miután a 90-es évek elején egy véres polgárháború során ki vált a jugoszláv föderációból. A 98-as VB volt az első amelyet komolyabban követtem, annak ellenére, hogy Magyarország nem jutott ki. Édesapám titkon ennek a kis Horvátországnak szurkolt, amiről én akkoriban nagyon keveset tudtam, de elmondása alapján megérdemelten jutottak ki, és az ottaniak háborús élményein sokat segíthet ez a torna – gondolta apám.
A horvát válogatott külföldi sztár-klubokban játszó, nemzetközileg is elismert labdarúgókra építhetett. Jarni, Stimac, Prosinecki, Boban, Suker csak, hogy néhány nevet említsek. Emlékszem akkoriban gyűjtöttem a kis lehúzósokat, amelyen ezek a játékosok szerepeltek és egy élmény volt őket látni a TV-ben. A horvát válogatott szövetségi kapitánya egy boszniai horvát volt - Miroslav Blažević -, aki a világbajnokság alatt azzal keltett feltűnést, hogy minden mérkőzésen egy francia csendőrsapkát tartott a kezében és gyakran szivarazott a kispadon.
Horvátország a vb-n a H-jelű csoportba került, ahol Jamaikát és Japánt magabiztosan legyőzték (3:1 és 1:0 arányban), az esélyesebb Argentínával szemben azonban alulmaradtak, így a csoport második helyén jutottak tovább. A G-csoportban Románia legyőzte Angliát, így megszerezte a csoportelsőséget és Horvátországgal kerültek össze. A horvátok stabil védekezése ellen a románok nem nagyon tudtak mit kezdeni, többnyire tanácstalanul, elképzelés nélkül tologatták egymásnak a labdát. A horvát válogatottnak eközben megvoltak azért előrefelé azok a játékosai, akik veszélyt jelenthettek Stelea kapujára. Az első félidő hajrájában aztán sikerült megszerezni a vezetést is egy tizenegyes góllal, ezt az előnyt pedig magabiztosan megőrizve ki is harcolták a továbbjutást. A románok kudarcként élték meg a vereséget, de később beláthatták, hogy az egy kapott gól nem is sok ahhoz képest, amit a németekkel műveltek Davor Sukerék, aki ekkor már három gólnál járt.
A legjobb nyolc között az Európa-bajnok németek vártak rájuk, és nem kis meglepetésre súlyos 3-0-ás vereséget mértek a Nationalelfre, igaz Wörns kiállítása után tíz emberrel maradtak a németek. Előbb Jarni, majd Vlaovic és végül Suker is betalált Köpke kapujába. Az elődöntőben a házigazda franciák következtek, akik sokáig nem tudtak mit kezdeni a szervezetten védekező és kontrákra építő fehér-piros kockás mezben játszó horvátokkal. Suker révén megszerezték a vezetést, és a franciák, hiába játszottak fölényben, nem találták a szervezett délszláv védekezés ellenszerét. Egyszer azonban megjelent a jobbhátvéd Lilian Thuram és teljesen váratlanul rúgott 2 gólt, a csavar csak az a történetben, hogy ez a két találat volt a francia futballista első két gólja a címeres mezben, és az utolsó kettő is egyben…pedig utána még 10 évig állt a válogatott rendelkezésére, összesen 144 alkalommal öltötte magára a kék mezt. Jól emlékszem erre a meccsre, a franciáknak sosem szurkoltam és sajnáltam a horvátokat, akik újoncként nagyon közel álltak a fináléhoz. Sukeréknek viszont volt még egy dobásuk. A kisdöntőben Hollandiát is maguk alá gyűrték, ezzel pedig megszerezték a bronzérmet, Suker pedig 6. találatának köszönhetően a gólkirályi címet is. Horvátország ennek a sikernek köszönhetően nemcsak a futball térképre került fel, hanem ez egyben egy külpolitikai siker is volt.
Szerző: Szép Zoltán
