A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette jelentősen felértékelődött. Éppen ezért egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Anventi Naptárral köszönti. Karácsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Ezzel az Adventi Naptárral kíván meghitt ünnepeket az FK Csíkszereda apraja és nagyja. Áldott Karácsonyt mindenkinek!
Kicsi a világ (XVII)
Gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy "kicsi a világ".
Pár napja az Adventi naptár történet sorozatunk első sztorijával kapcsolatban egy érdekes dologra figyeltem fel. Egy fotó, mely az 1978-as argentin VB-n készült, rajta egy nagy magyar zászló, amin azt írja "ERDÉLY MAGYAR". A nemzeti lobogó mellett egy kicsiny, de annál lelkesebb csoport látható, argentínai magyar cserkészgyerekek, illetve kivándorolt magyarok és leszármazottaik. A cikket elküldtem a Buenos Airesben született magyar barátomnak, Szeley Pablonak (Palinak), egyrészt mert kíváncsi voltam a reakciójára és titkon reméltem, hogy tud valamit az esettel kapcsolatosan. Igazam lett, bár ő akkor még nem élt, de egy közös ismerősünk, Jorge Esteban Mátray, vagyis Mátray Gyuri, ahogy nekem bemutatkozott 2019 nyarán, jelen volt azon a bizonyos mérkőzésen, ahol a feliratot egy egész világ láthatta. A napokban felvettem a kapcsolatot Mátray Gyuri barátunkkal, hogy meséljen kicsit a történtekről és élményeiről. Az Argentínai San Clemente del Tuyú tengerparti kis településen élő Mátray Gyuri, mindennapjait horgászattal tölti, illetve egy kis bolt tulajdonosa, magyarságát mai napig őrzi. Sőt, tavaly nyáron amikor Erdélyben járt, kutatta gyökereit, többek között Kolozsváron és Csíkszeredában. Városunkban én láttam vendégül és mivel épp akkor FK Csíkszereda - Dunărea Călărași meccs volt, jelezte nekem, hogy szívesen megnézné.
Hatalmas élmény volt számára, hisz magyarul szurkolhatott és hallhatta a szurkolótábor énekeit, a végén pedig a Székely Himnuszt. Adtam neki egy FK Csíkszereda sálat ajándékba, amit mai napig nagy becsben tart, erről fotót is küldött.
Na de kanyarodjunk vissza ahhoz a bizonyos 1978-as "ERDÉLY MAGYAR" felirathoz. Mátray Gyuri a következőket írta nekem:
"A képen balról a harmadik lény én vagyok 15 éves voltam. Szép élmény volt, annak ellenére, hogy a Román Konzulátus feljelentett minket és aznap a rendőrségen végeztük a meccset. Szomorúan veszítettünk, de a zászlót egész Európában látták."
Arról, hogy mi lett utólag a zászló sorsa, már Szeley Pali barátom mesélt nekem. Elmondása szerint, mikor fiatalként a Buenos Aires-i Magyar Házban tevékenykedett, mint cserkész, egyszer megtalálta ezt a zászlót. Sokáig vigyázott rá, egy időben még haza is vitte, mert úgy gondolta nagyobb biztonságban van nála, de aztán mégiscsak visszavitte a Magyar Házba, azóta nyoma veszett...
Szerző: Szép Zoltán
