A várakozás időszakát éljük. A hagyomány, a hit és a remény, a hétköznapjainkat átrendező világjárvány közepette, jelentősen felértékelődött. Éppen ezért, egyesületünk a sportbarátokat, szurkolókat, a földgolyó különböző részein élő magyar gyerekeket és felnőtteket a karácsonyi ünnepkörben rendhagyó Adventi Naptárral köszönti. Karáncsonyig minden áldott napon egy-egy kis történetet osztunk meg sorstársainkkal. Fogadják, olvassák és osszák meg olyan szeretettel, amilyennel az elkövetkező sorok, mondatok, gondolatok íródtak.
Número diez (I)
Az első nagy futballélményem Argentinához kötődik. 1978-ban Gauchitó nevében ide hívták össze a világ legjobb 16 csapatát találkozóra. Tíz éves fejjel többnyire a családi Temp 6 képernyőjén és a napi sajtón keresztül követtem az eseményeket, de egy félidő vagy mérkőzés erejéig néha egyik-másik barátomhoz is átruccantam.
A magyar válogatott, a házigazdák mellett az olaszokkal és a franciákkal volt egy csoportban. A bemutatkozó mérkőzésén Argentina erőteljes játékvezetői segédlettel, hátrányból fordítva legyőzte Nyilasiékat. A csoportkör harmadik fordulójában a magyar válogatott franciák elleni mérkőzését a TVR felvételről tűzte műsorra, vasárnap kora délután. Különösebb tét nélkül, hiszen az előző két mérkőzését mindkét együttes elveszítette. Mégis fura találkozó volt, hiszen a játéktér egyik fele folyamatosan átláthatatlan ködfelhőben úszott, így gyakorlatilag csak a jobb térfélen zajló eseményeket követhettük. Évekkel később tudtuk meg, hogy a derék dákoromán szerkesztők az Argentinában élő magyarok nemzetiszínű szalagra méretes fekete betükkel írt „ERDÉLY MAGYAR” üzenetét takarták ki.
A tornát a hazai pálya minden előnyét maradéktalanul élvező Argentina nyerte, a nagy vesztes, négy év alatt másodszorra a holland együttes lett. A gólfelelős a jellegzetes hajviseletű, székelyesen mondva nagy sörényű Mario Kempes volt, aki gyorsasága és kiváló helyezkedése mellett, a szerencsével is jó viszonyt ápolt.
A 10-es számú mezt sem a futballtudása, hanem a véletlen osztotta rá. Történt, hogy az argentin mezszámokat nemes egyserűséggel a névsorhoz rendelték. Így a kapus Fillol az ötös, az Olguin, Galvan, Passarella, Tarantini összeállítású védelem pedig a korban megszokott 2-3-6-4 helyett a 15-8-19-20 számokat viselte. Az ember viseli a számot és teszi naggyá és nem fordítva alapon a tízesben futkárózó Kempes hét mérkőzésen hat találattal gólkirályi címet szerzett.
Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
