Ma: Nicolae Grigore – Bukaresti Rapid
A Rapid – FK Csíkszereda mérkőzés előtt Nicolae Grigore néma maradt. A szurkolók sem beszéltek sokat, inkább szurkálással jelezték, keveslik a tavaszi két mérkőzésen mutatottakat. A szurkálást szó szerint kell érteni, a pengeélek tüsténkedését a játékosok gépkocsijainak gumiabroncsai bánták. A tettlegesség helyszíne a Regie városrészben található, megboldogult egyetemista koromban Sportul Studențesc névre hallgató bukaresti diáksport egyesület futballcsapata által használt sportlétesítmény parkolója. Nicolae Grigore ennek kapcsán sem szólalt meg és hozzá hasonlóan mások is csendben maradtak. Példának okáért a rendőrség sem mondott semmit, nem nyomozott, nem vont senkit sem felelősségre. Úgy tűnik, arrafelé ez belefér.
Innen, azaz Erdély, vagy ha úgy tetszik, az erdő felől nézve, aggasztó ez a passzivitás. Különösen, hogy nem egyedi eset. Október második felében az elégedetlen rajongótábor, a harmadik vonalban játszó Progresul Spartac elleni váratlan kupavereséget követően, a játékosokat káposztává nemesítette. A már említett egyetemi sportközpont centerpályájának lelátóján rendezett zöldségkiállításon, képletesen szólva, ott díszelgett szép sorjában Daniel Benzar, Ștefan Pănoiu, Rareș Lazăr, Mircea Leasă, Cătălin Țîră, Anestis Nastos, Virgil Drăghia, Bogdan Manole, Alexandru Dulca, Cătălin Hlistei, Alexandru Tătaru, Raul Costin, Radu Crișan, Antonio Sefer és Marian Drăghiceanu mellett még egy, a „folt hátán folt, tű benne sosem volt” szemlét népszerűsítő fénykép alapján azonosítatlan személy. „Káposztát adományozok” – díszelgett a tizenhat fej fölött a reklámüzenet, „sarvalásra sem alkalmas” utóirattal fűszerezve.
Amint azt Ilyés Robitól is tudjuk a megalázás és megfélemlítés nem új keletű. Ahogy a Repetitio est mater studiorum mondás sem, hiszen az október végi Mioveni elleni vereség után, a szurkolói „káposztázás” „balerinázásba” fordult. Van úgy, hogy az ember, abban a hitben él, hogy ő futballista, mégis alig néhány nap alatt a zöldségkereskedésből a magas kultúra deszkáin találja magát. Nagyívű váltás, amit a mesebeli Hamupipőke is megirigyelne.
A Rapid az őszt ugyan a harmadik helyen zárta, de a jónál is van jobb reményében, a téli szünidő alatt keretét alaposan felforgatta. Kilencen távoztak és tízen érkeztek. Többek között Tîră, Manole, Dulca, Crișan is tovább állt a „káposztáskertből”, de ezzel együtt papíron a keret minősége javult, hiszen négy játékost az élvonalból sikerült elcsábítani: Ursu, Ioniță és a kapus Moldovan az ősszel még az Aradi UTA, Zunics pedig a Kolozsvári CFR kötelékébe tartozott. Ahogy az lenni szokott, a gyökeres, mondhatni mohó változtatás megbillentette a csapaton belüli egyensúlyt, ami a mutatott játékra és az elért eredményekre is kedvezőtlen hatással volt. A Rapid bennragadt a tavaszi rajtnál és csapatunk elleni egyértelmű vereségét követően, mondhatni gödörbe került.
Nicolae Grigore következetes maradt és a Rapid – FK Csíkszereda összecsapás után sem nyilatkozott. A hírek szerint a mérkőzés izgalmai kikezdték egészségét. Mi, akik tudjuk, hogy a futball egy játék, ezúton is jobbulást kívánunk neki. A vezetőedző hallgatott, de mások beszéltek. Inter arme, silent musae alapon, nemcsak mondtak, hanem beszóltak. Nem gratuláltak, hanem gyalázkodtak. Pedig örök igazság, hogy a győzelem felé vezető úton a vereség alázatos elviselése az egyik legfontosabb stáció. A gyalázkodóknak nincs helye a sportban. A futball nem háború. A foci csak játék. Olyan játék, amely a legkülönbözőbb embereket is képes közelebb hozni egymáshoz.
Ráduly Róbert Kálmán
Csíkszereda, 2021. március 7.
