Az elmúlt évek legjobb eredményét érték el

Az előzetes vállalkozásokat túlteljesítve az elmúlt évek legjobb eredményét érte el az FK Csíkszereda U19-es csapata az ifjúsági országos bajnokságban. A létszámhiány rányomta bélyegét a szezon hajrájára, hiszen az utolsó három fordulóban öt pontot is elhullajtott a gárda. Így a második hely helyett meg kellett elégedni a megosztott harmadik hellyel. Burus Csaba, az FK Csíkszereda U19-es csapatának edzője elemezte a 2015–2016-os idényt. – Mióta edző az FK Csíkszereda U19-es csapatának? Hogyan jellemezné az alakulatot? – Edzőként 1997 óta dolgozom, az FK Csíkszereda vezetősége az U19-es csapatát 2015 júliusában bízta rám. Az egy éves kényszerkihagyásom után tértem vissza oda, ahova mindig odaadással, tisztelettel és alázattal jártam ki – a pályára. Ha jellemezni kell az U19-es csapatot, akkor röviden elmondhatom, hogy megpróbáltak rövid időn belül eleget tenni az elvárásaimnak. Nem volt könnyű feladat a 17 – 18 éves fiataloknál szemléletváltást behozni. De nagy vonalakban sikerült ezt a legfontosabb célkitűzést elérni, ezt követően lehetett építkezni a továbbiakban. – Hogyan, milyen szempontok szerint válogatták, állították össze a csapatot? – A gyerekek már több éve tagjai az akadémiának, ezt a képzést kapják. Amikor idekerültek, válogatáson mentek át és csak a legjobbak maradtak itt. Persze az évek során voltak akik „lemorzsolódtak” és voltak olyanok is, akikre a klub nem tartott igényt ilyen vagy olyan okokból kifolyólag. Akik maradtak, nem túl sokan, azokkal megpróbáltunk egy jó eredményt elérni ebben az idényben, és én úgy gondolom, hogy sikerült. – Hogyan készültetek fel a szezonra, mit fog idén másképpen csinálni? – Be kell vallanom, hogy nagyon nehéz volt az indulás. Tíz-tizenegy játékossal indultunk neki a felkészülésnek, mentális és motivációs problémákkal „küszködtek” a fiúk. Rendszeres „agymosás” tréningeket kellett alkalmaznom, de szerencsére a végére megértették, hogy munka nélkül nem lehet pozitív eredményeket elérni. Hogyha a dolgok jól mennek, akkor nem kell sokat változtatni. Persze a felkészülésbe mindig és folyamatosan be kell vinni az újat ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Az újítás nem utolsó sorban még függ a keret és a játékosok „értékétől” is. – Hogyan jellemezné a bajnokságot a csapata szempontjából? Ön szerint mik voltak jó lépések, mik voltak a hibák? – Elmondhatjuk bátran, hogy a 2015–2016-os idény sikeres volt az U19-es csapat számára. Sokak számára nem várt harmadik helyezést értünk el. A tavalyi tizedik helyezés után ez szép előrelépésnek számít. Kár, hogy a végére a számbelileg kicsi keret sajnos „kiégett”, nem tudtunk frissességet behozni a csapatba. Összességében a rajtunk múlt és elveszített nyolc ponttal az első helyen is végezhettünk volna, de azt hiszen, így sincs okunk a panaszra. A helyezés mellett viszont én sokkal jobban értékelem azt a tényt, hogy a csapaton belül mentális szemléletváltás történt. A játékosok rájöttek, hogy a kemény munka legyőzi a tehetséget, ha a tehetség nem dolgozik keményen. – A Foksány elleni március végi gólzáporos siker (6-1), majd az április 23-i addig veretlen  Jászvásári CSM elleni bravúr győzelem után a mélybe zuhant a csapat, mi volt ennek az oka? – A csapat igazából nem a mélybe zuhant, hanem inkább mentálisan és fizikálisan is elfáradt. Kilenc nyert mérkőzés után kellett volna a csapaton belüli frissítés, amit nem tudtunk biztosítani. Tizenhárom-tizennégyes kerettel nagyon nehéz sikeresen végig vinni egy bajnokságot. A jó munkánkat viszont tükrözi az a tény is hogy gyakorlatilag sérülések nélkül végig játszottuk a szezont, ez szerintem nem kis dolog. Tévedések voltak és lesznek még úgy edzői, mint játékosszinten is, a lényeg, hogy tanuljunk belőlük. – Többször is utalt arra, hogy szűk volt a keret, a jelenlegi csapatból kikre számít a következő keretbe, július folyamán mit tervez annak érdekében, hogy  a következő idény alapozásának kezdetén, július közepén 22-25 fős kerettel kezdhesse a felkészülést? – Szeretném, ha a felkészülés elejére ilyen kerettel rendelkeznénk. Ez lenne az ideális állapot. Meglátásom szerint négy-öt játékosra szükségünk van, plusz még két kapusra. Véleményem szerint nem igazán könnyű olyan labdarúgókat találni, akik megfelelnének a mi elvárásainknak ebben a régióban. Én megteszek minden tőlem telhetőt és bízom benne, hogy a szakmai stáb is fog segíteni, hiszen a mi sikerünk a klub sikerét is jelenti. – Hogyan tovább a jövőben? – A jövőben tovább kell fejlődni. A feltételek adottak. Ha sikerül pótolni a „kiöregedett” három-négy játékost, akiket a nagy csapatnál kipróbálnak, ismét jó gárda alakulhat ki, és akkor tovább lehet tervezni a jövőben. A legfontosabb célkitűzésünk viszont az, hogy a felnőtt csapathoz játékosokat adjunk. Ez nekünk a mindenkori, igazi feladatunk! Silló Ottilia