Szerző: Ráduly Róbert Kálmán
Sorozatunkban a hangzatos győzelmekkel, küzdelmes döntetlenekkel és meglepő vereségekkel egyaránt teletűzdelt őszi idényünk összecsapásaira tekintünk vissza. Nem feltétlenül időrendben. Visszafogott kezdés után, egészen magasra kapaszkodtunk, de sem az elején, sem a végén nem jött ki számunkra a lépés.
Irány Szlobozia
Saját házigyártású közvetítéseinket Vízi Balázzsal közösen hozzuk tető alá. Képletesen szólva, ugyanis mikor van tető a fejünk felett, mikor nincs. A technika számára ez különösen kiadósabb csapadék esetében zavaró. Az elektromos kütyük az esőt annyira nem szeretik, a víz okozta rövidzárlat kockázatról nem is beszélve.
Szeptember első péntekén, késő délután keltünk útra. Idehaza nem volt rossz idő, de a célhoz közeledve igencsak elszomorodott az idő. A csapat a Szlobozia melletti, a megyeszékhelytől délre fekvő, gyógyászati körökben sóstaváról ismert Amara üdülőtelepén szállt meg, így mi is oda tartottunk. Hatalmas zivatarban húztunk be gépkocsinkkal a szálloda elé és igencsak csipkedtünk magunkat, hogy az épülettől elválasztó jó tíz méteren elkerüljük a bőrig ázás állapotát. Egész éjjel tombolt az idő. A széllökések elegyítette intenzív esőzést hang és fénytechnika tekintetében is kiadós égiháború kísérte. Bár az eső reggelre elcsendesedett, amint ébredésünket követően csakhamar kiderült, az ítéletidő nem múlt el nyomtalanul.
A leégett lelátó
Az özönvízszerű esőzést kísérő villámcsapások egyike ugyanis a szloboziai futballpálya közvetlen szomszédságába csapott be, lángba borítva a hivatalos lelátót. A tűzoltók hajnalig küzdöttek a lángokkal, mesélte az egyik helyi sportvezető, amikor reggel fél tízkor a szemerkélő esőben a stadionhoz érkeztük.
A baj nem jár egyedül alapon, a játékteret övező salak borítású atlétikapálya is vízben úszott és a gyep is inkább tűnt alkalmasnak mocsárfutásra, mint futballra. Beindultak a szivattyúk, tüsténkedtek a pályamunkások és tizenegykor a Nagy Vladimir Andrei aranyosmohácsi sípmester vezette bírói négyes a pályát játékra alkalmasnak találta.
Időközben mi sem ültünk tétlenül. A vendégfogadóink által felkínált rongyokkal próbáltuk a felgyült víztől megszabadítani az igencsak elázott közvetítőállást, majd a szomszédos sportcsarnokból asztalt és székeket hoztunk, végül a villamos energia és internet csatlakozást is sikerült megoldani, így Petőfire némelyest rácáfolva, már nem a víz volt az úr.
Hősies küzdelem, bravúrgyőzelem
Csapatunk legelszántabb arcát Szlobozián láthattunk. Hatalmasat küzdöttek a fiúk. Minden fikarcnyi energiatartalékra szükség volt, hiszen a második félidőben végig emberhátrányban játszottunk. Bár a játékidő nagyobb részében a hazai csapat volt a kezdeményezőbb, a mérkőzést lényegében mindvégig egyenlő erők csatája jellemezte. Az eső áztatta talaj dacára, nemcsak rendkívül küzdelmes, de látványos találkozót közvetíthettünk. Küzdelmes, izgalmas és főleg győztes találkozót.
A látottak alapján a döntetlen igazságosabb lett volna, mondta a lefújást követően a néhány nap alatt két kemény csapást is elszenvedő sportvezető. Érthetően szomorú volt, hiszen alig néhány óra leforgása alatt, előbb a lelátó, majd a csapata is égett. Nem csak udvariasságból nem mondtam ellent neki. Valóban az egy pontra rászolgált (volna) a hazai csapat. Csakhogy a futballt nem az igazságra, hanem gólra játszák. Aznap Szlobozián pedig csak Kovács Lóránt volt eredményes. Mondta valaha valaki, hogy a futball igazságos játék?
Csíkszereda, 2023. január 31.
