Három Diósgyőrben eltöltött év után tért haza szülőföldjére és igazolt női szuperligás csapatunkhoz a székelyudvarhelyi Geréd Erika.
Három Diósgyőrben eltöltött év után tért haza szülőföldjére és igazolt női szuperligás csapatunkhoz a székelyudvarhelyi Geréd Erika. A válogatott védő mindkét eddigi bajnoki mérkőzésünkön pályára lépett és harcos játékával már most kivívta a nézők elismerését.
Magyarországról, a Diósgyőri VTK csapatától tette át székhelyét Csíkszeredába Geréd Erika. A Székelyudvarhelyi Vasas Feminában nevelkedő játékos a miskolci évek után elsősorban külföldi csapathoz igyekezett, ám végül „a második legjobb opcióként” választotta az FK Csíkszeredát, így újra közel lehet a családjához, barátaihoz.
„Emellett persze az a cél, hogy minél motiváltabb tudjak maradni, és ehhez az kellett, hogy olyan csapatba kerüljek, ahol a bajnoki cím is szóba jöhet” – mondta el Geréd Erika.
A játékossal felidéztük labdarúgó pályafutása kezdeteit is. „Nagyon-nagyon örökmozgó voltam, minden elérhető sportot kipróbáltam, a kézilabdától kezdve tornászásig, atlétikáig mindent, de semmi nem hozott annyi örömet, amennyit a foci, így dőlt el, hogy akkor emellett maradok” – idézte fel a védő. Hozzátette, családja az első pillanattól fogva támogatták. „Szerették látni azt bennem, hogy valami mellett kitartok, és nem adom fel, és büszkék rá” – tette hozzá.
A Magyarországon eltöltött időszakról Erika elmondta, amikor odaérkezett, úgy érezte, hogy nagy a szakadék még közte és az ottani játékosok között, de hamar felvette az iramot. „Nagyon sokat fejlődtem ott. Főleg az első évben, a második két év után úgy éreztem, hogy már akkor jó volna váltani. Egy kis környezetváltozásra, nagyobb kihívásra vágytam. Ezért is döntöttem úgy, hogy most már ideje váltani, kicsit a komfortzónámon kívüli új csapatot találni, és kihozni belőle többet” – mondta.
Arra a kérdésre pedig, hogy mekkora szakadék tátong a magyarországi és a romániai női futball között azt válaszolta, hogy jelenleg még elég nagy a különbség az ottani élklubok és az itteniek között, de ez már sokat változott az utóbbi években, itthon is fejlődik a szakág és csökkennek ezek a távolságok.
Erika az U15-ös korosztály óta tagja a román válogatottnak. A felnőttek közé 17 évesen kapott először meghívást. Érdekes, hogy első hivatalos mérkőzése idején éppen érettségiznie kellett volna. „Pont akkor volt az érettségi, a szóbeli érettségi, és akkor hívtak be először a román válogatottba úgy, hogy egy barátságos meccsen is pályára léphettem. Döntenem kellett, hogy akkor most érettségizzek, vagy válogatottba megyek. Megkockáztattam, elmentem válogatottba, mondtam magamban, nem biztos, hogy még behívnak, érettségizni pedig még csak tudok. Összejött mind a kettő azután” – osztotta meg velünk.
Erika leginkább a védelem jobb-, vagy bal oldalán érzi magát igazán otthonosan. „Ott érzem jól magam, úgy érzem, hogy tudok segíteni a támadásban és a védekezésben is, és nem olyan kötött a szerepem, mint például belső védőé” – mondta el.
„Szerintem mentálisan erős vagyok, az utolsó pillanatokban is tudom támogatni a csapatot, biztató szavakkal akár, vagy utolsó utáni sprintekkel. Nagyon harcos játékosnak mondanám magam, agresszív vagyok a pályán, sebességem is van” – tette hozzá a saját játékára vonatkozó kérdésünkre.
Felidéztük azt is, hogyan tekint a Székelyudvarhely-Csíkszereda (sport)rivalizálásra. Mint elmondta, ugyan nem volt egy osztályban a Vasas és az FK, amikor ő Udvarhelyen játszott, ám a kupában többször is pályára lépett ellenünk. Mint elmondta, nem szeretett szerepelni ezeken a meccseken, mivel a csíki lányok agresszívan futballoztak és valóban felfokozott volt a hangulat.
A 2024/2025-ös szezonban önmaga elé azt a célt tűzte ki, hogy minél többet tudjon segíteni a csapatnak, akár gólpasszokkal, vagy akár csak a pályabeli jelenlétével. A csapattal pedig, hogy ha minden jól sikerül, akkor szeretne bajnokságot nyerni, és a kupában a döntőben szerepelni.
Sok sikert kívánunk piros-fekete mezben!
Farkas Endre
