Rejtőzködő törékeny életünk időnként „felszínre dobja” magát: óv, jelez, int, figyelmeztet, megszólít, üzenetet hordoz…..most szavunkat szakította. Tehetetlen érthetetlen szomorúsággal próbáljuk elfogadni kedves kolléganőnk, Jánosi Erika-Mária hirtelen távozását e földi világból. Könnyeink prizmáján keresztül még nagyon elevenen villannak át a jelenlévő múlt emlékei. Köszönjük mindazt, amivel gazdagabbá tettél bennünket, köszönjük, hogy voltál nekünk.
„Sokáig éltem gyalázatos magányban,
kevélységem odalett éveimmel.
Megszégyenültem. Megaláztattam. Megtörettem.
Nyitott vagyok,
Mint pohár, melyből mindenki ihat, ha szomjas.
Mint kút, amiből mindenki meríthet.
Amit mindenki beszennyezhet, meggyalázhat.
Kérlek, ti is irgalmazzatok magatoknak.”
Őszinte fájdalommal búcsúzunk!
A Márton Áron Tehetséggondozó Központ nevelőtestülete, az FK Csíkszereda és a Mens Sana Alapítvány munkaközössége.
