Hatalmas szívvel, nagy önbizalommal játszottunk, s a kitartás meghozta a gyümölcsét a nehezítő körülmények ellenére is – értékelte a kedd esti, Resicabánya elleni idegenbeli győzelmünk mikéntjét Ilyés Róbert, az FK Csíkszereda vezetőedzője.
Hatalmas szívvel, nagy önbizalommal játszottunk, s a kitartás meghozta a gyümölcsét a nehezítő körülmények ellenére is – értékelte a kedd esti, Resicabánya elleni idegenbeli győzelmünk mikéntjét Ilyés Róbert, az FK Csíkszereda vezetőedzője. Villáminterjú.
– Egy, a mérkőzés végén megesett szerencsés gólnak köszönhetően született meg a győzelem, mennyire volt nehéz ez belülről?
– Minden szempontból nehéz volt ez a mérkőzés, mikor kielemeztem ezt a csapatot, láttam, hogy messze a legjobb azok közül, akikkel eddig játszottunk. Labdabirtoklásra építették a játékukat, minden mérkőzésükön magasan fölényben voltak benne, egy olyan csapat ez, amelyik tényleg futballozni próbál. Ismertem azonban a gyenge pontjaikat is, próbáltunk ezekre játszani. Örvendek, hogy ma ez ki is jött. De nagyon szoros volt a mérkőzés, még az utolsó percekben is mindkét csapat támadni próbált, nem akarta elfogadni a dönteltlent. Ebből mi jöttünk ki jobban, szerencsével, de a helyzetek alapján – a győztes öngól előtt még Andersonnak is volt egy hatalmas kapufája, s más ziccereink is voltak – megérdemeltük ezt a győzelmet.
– Hogy látod, mi tettünk meg többet a győzelemért vagy az ellenfél?
– Nehezítő körülmény volt, hogy a pálya talaja nagyon mély volt, utóbbi három-négy napban sokat esett, ez problémát okozott nekünk, nehezen tudtunk alkalmazkodni ehhez a talajhoz, próbáltunk inkább befutni a mélységi területekre, elkerülve a kispasszos építkezést, mivel nagyon pattogott a labda, sok technikai hibát követeltek a körülmények. De sokat tettünk azért, hogy megnyerjük ezt a mérkőzést, látszik, hogy a csapatnak óriási önbizalma van, 1–0-nál, 2–1-nél is gólt kaptunk, de újra fel tudtunk állni, s végül felül tudtunk kerekedni az ellenfelünkön. Ez azt jelenti, hogy a csapatnak van szíve, akarata, és a játékosok kitartása ma három pontot hozott.
– Milyen volt a mérkőzést övező hangulat? Egy adott pillanatban „bozgorozást” is lehetett hallani a nézőtérről.
– Így van, a közönség itt a hátam mögött főleg velem volt elfoglalva, kaptam mocskot sajnos, ez van, ezt nincs amivel kezeljem. Próbáltam, hogy ne halljam meg, de azért rosszul esik, amikor tettél valamit a román futballért, és eljössz egy ilyen városba, a Bánságba, ahol lehet, hogy több tiszteletet érdemelnél, és nehéz elfogadni, amit itt kaptunk. De így, hogy a csapat nyert, elengedtem, és megyünk tovább.
Rédai Attila
