A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára.
A napokban ünnepelte 78. születésnapját az erdélyi magyar labdarúgás legendás alakja, Dembrovszki Imre. Az 1970-ben a román válogatottal a mexikói világbajnokságot megjárt és ott a nemzetközi szakemberek és a sajtó képviselőinek szavazatai alapján a román csapat legjobbjának választott futballistával Temesváron találkoztunk és beszélgettünk. Az ebből az alkalomból elkészült interjút négy részben tesszük közzé kedves szurkolóink és az erdélyi magyar sporttörténelem iránt érdeklődők számára.
Az interjú első két fejezetében a gyermekéveket és a felnőtt pályafutás kezdeteit, a Bákói Dinamóval elért sikereket és a felnőtt válogatotthoz, valamint az 1970-es, mexikói világbajnokságig vezető utat jártuk végig Imre bácsi visszaemlékezései alapján. Következzenek a minden idők egyik legjobb VB-jének tartott Copa Mundial de Fútbol, majd egy emlékezetes magyar-román párharc emlékei!
Egészen elképesztő együttesekkel kerültek egy csoportba Mexikóban, Brazília, Anglia és Csehszlovákia várt Önökre…
Anglia volt a világbajnoki címvédő, Brazília később megnyerte a VB-t, Csehszlovákia pedig az aktuális Európa-bajnok volt. Majdnem lehetetlenség volt a továbbjutás, ám végül nem sokon múlt.
A 3. csoportban Románia a kétszeres világbajnok Brazília, a címvédő Anglia, valamint Csehszlovákia társaságában szerepelt. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjének megismételt mérkőzésén a brazilok hamar hátrányba kerültek Csehszlovákia ellen, de végül 4–1-es győzelmet arattak. Pelé egy gólt szerzett. Az angolok elleni mérkőzésen Jairzinho gólja elegendő volt a brazilok számára a győzelemhez. Románia szoros mérkőzést játszott a brazilokkal, végül 3–2-re kikaptak. Anglia jutott tovább Brazília mellett a két 1–0-s, Románia és Csehszlovákia felett aratott győzelmének köszönhetően.Milyen volt a szocialista blokkból eljutni Mexikóba egy világversenyre?
Megmondom őszintén, hogy milyen volt. Elvittünk magunkkal mi is 2-300 dollárt, a vámon betettük a szánkba, ezzel elmondtam mindent (nevet). A repülőben, amivel utaztunk, több szekuritátés volt, mint mi, követtek mindenhová. A csapat körül fegyelem volt, nem lehetett olyan, hogy nem játszol.
Hogyan állt fel akkoriban a csatársor?
A felkészülési meccseken így játszottunk: Dembrovszki, Dumitrache, Dobrin, Lucescu. Amikor Dobrin játszott, akkor Dumitrachéval ők voltak elöl, és mi Lucescuval jöttünk a pálya közepére, ő bal- és jobb szélső voltam. Én magamra vettem a játék irányítását. Amikor Dobrin nem volt, akkor én játszottam a helyén Dumitrachéval, és Neagu játszott jobb szélsőt és Lucescu bal szélsőt. Akkor hárman játszottunk elöl, 4-3-3-as felállásban. Amikor Dobrin játszott, akkor 4-4-2-ben álltunk fel.
(Dembrovszki Imrét a napokban elhunyt Sir Robert „Bobby” Charlton üldözi a mexikói világbajnokságon)
Minden Dobrinon és rajtam forgott. Amikor ő volt, akkor mást kellett játszanom, mint amikor nem játszott. Azt mondta Angelo Niculescu, a szövetségi kapitány, hogy ha a kapuba tenne, akkor ott is tudnék játszani. Amikor gyerek voltam, egyébként kapus is voltam, mondtam: tegyen be a kapuba és jobban fogok védeni, mint Răducanu (Necula Răducanu, egykori román válogatott labdarúgó kapus, szerk. megj.). Az meg majdnem megvert (nevet).
A világbajnokságon mindhárom mérkőzés szoros végeredményt hozott, Angliával és Brazíliával szemben is csupán egy góllal maradtak alul. A brazilok ellen Ön is betalált.
Szép gól volt. Hátulról indult a labda, Dinu átvette és áthozta hozzám, én átvettem és keresztülmentem az egész pályán, külsővel kirúgtam Szatmárinak és beszaladtam a centerezésre, mert tudtam, hogy fogják centerezni. Lucescu szaladt a hosszú sarokra, Dumitrache ment a rövidre, én pedig középen. Pont hozzám jött a labda és befejeltem Felixnek a kezei között (Félix Miéli Venerando, a világbajnok brazil csapat kapusa, szerk.megj.).
Az 1970-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének 9. világbajnoksága volt, melyet Mexikóban rendeztek 1970. május 31. és június 21. között. A torna az első Észak-Amerikában tartott világbajnokság volt, és az első olyan, melyet Dél-Amerikán és Európán kívül bonyolítottak le. A televíziós közvetítésnek köszönhetően, a számítások szerint 600 millió nézője volt. Két alkalommal világbajnoki címet szerzett csapatok játszották a döntőt, melyet Brazília nyert 4–1-re Olaszország ellen. A harmadik vb-győzelmének köszönhetően Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet kupát. A brazil csapatban szerepelt Pelé (akinek ez volt a negyedik, és utolsó világbajnoksága), Carlos Alberto, Clodoaldo, Gérson, Jairzinho, Rivellino és Tostão. Ezt a felállást a valaha volt egyik legnagyszerűbb, vb-n játszó, támadószellemű csapatnak tartják.
A világbajnokságon a román csapat legjobbjának választottak, Dinu volt a második, Dumitru a harmadik. Itthon, Romániában nem én lettem a legjobb az év végi szavazáson, azt hiszem, a tizediknek választottak. Mexikóban az edzők, szakemberek választottak a legjobbnak, akik értettek a futballhoz.
A világbajnokság után emlékezetes Európa-bajnoki selejtező-sorozatot játszottak, amely éppen Magyarország ellen ért véget, a legjobb négy közé, azaz az EB négyes döntőjébe jutásért vívott párharccal.
Kár, hogy nem játszhattam a harmadik mérkőzésen, Belgrádban, mert lesérültem. Budapesten, az első meccsen 1–1 lett az eredmény, Szatmári fejelte a gólt. Akkor biztos voltam benne, hogy kvalifikáljuk magunkat a négyes döntőbe. Bukarestben aztán 2–2-t játszottunk. Akkor nem számított, hogy ki rúg több gólt idegenben, harmadik meccset kellett játszani semleges pályán, Belgrádban. Bukarestben már éreztem, hogy valami történt a meniszkuszomnál, de nem törődtem vele, annyira akartam játszani a harmadik mérkőzése. Úgy éreztem, olyan erőben vagyok, hogy átugornám a tribünt.
(Az 1972-es EB-negyeddöntő első, budapesti mérkőzésének plakátja)
Mentünk ki a kezdéshez és Neagu odarúgott nekem egy labdát, oda se néztem megrúgtam, de rosszul találtam el, a térdemben megsérült a porc. Nagyon fájt, nem tudtam kinyújtani a lábam, az orvos azonnal mondta, hogy nem játszhatok. Kikaptunk 2–1-re és otthon maradtunk. Lehet, hogy lehettünk volna harmadikok az Európa Bajnokságon.
Azonnal szállítottak Bukarestbe, megoperáltak. Hat hét után már játszottam. Angelo elvitt a válogatottba, azt mondta, csak azért, hogy legyek ott velük. Amszterdamban játszottunk a hollandokkal, barátságos meccs volt. Az edzéseken már rúgtam a labdát, nem fájt semmi, végül 60 percet játszottam. Johan Cruijff ekkor tért vissza a válogatottba egy eltiltás után, mind a két gólt ő szerezte.
A gazdag és eredményes pályafutása során mindössze 27-szeres válogatottnak mondhatja magát. Nincs Önben hiányérzet emiatt?
Kevésnek tűnik, tíz évig játszottam a válogatottban és „csak” ennyit szedtem össze. Egy pár mérkőzés kimaradt a sérülésem miatt. Volt nagyon sok olyan találkozó, ahol nem szerepeltünk nemzeti válogatottként, hanem "divíziós" válogatottnak nevezték. Ezek nem számítottak A-válogatott meccsnek. Ausztriát megvertük Craiován 1–0-ra, én rúgtam a gólt, Lengyelországot legyőztük Jászvásáron, akkor is az én gólommal, Belgrádban 1–1-et játszottunk, az én csukafejesemmel, Újvidéken is legyőztük a jugoszlávokat, 40 méterről rúgtam gólt. Ez csak négy példa, ahol én rúgtam a gólokat és egyik sincs betéve válogatott találkozónak. Azt hiszem, lett volna össze-vissza ötven válogatottságom, ha mindent figyelembe vesznek. (folytatjuk)
Az interjút készítette és lejegyezte: Farkas Endre
