Kétgólos vereséget szenvedett U16-os csapatunk a hétvégén az Elitliga rájátszásában Bákóban, de Ubrankovics Zoltán vezetőedző nem csak erre a mérkőzésre, hanem a múlt heti kupaelődöntőre is kitér elemzésében.

Kétgólos vereséget szenvedett U16-os csapatunk a hétvégén az Elitliga rájátszásában Bákóban, de Ubrankovics Zoltán vezetőedző nem csak erre a mérkőzésre, hanem a múlt heti kupaelődöntőre is kitér elemzésében:

A bákói mérkőzésbe egy olyan Kolozsvári Universitatea elleni kupatalálkozó után vágtunk bele, amelyen az első félidő elején mi kezdeményeztünk, és ki is alakítottunk egy ígéretes helyzetet éles szögből, amiből akár gólt is szerezhettünk volna. Ezután kiegyenlítetté vált a játék, de egyik csapat sem tudott igazán veszélyt jelenteni a másik kapujára. Egészen addig, amíg a jobb oldalunkon vezetett támadásuk során az ellenfél nem használta ki sorozatos helyezkedési hibáinkat: a középre kerülő labdát egy teljesen szabadon érkező játékos hatalmas bombagóllal váltotta vezetésre.

Ez a találat kissé visszavetett bennünket, de továbbra is mezőnyjáték folyt. Sajnos a félidő vége előtt egy szögletből közvetlenül növelni tudták előnyüket.

A szünetben személyi cserékkel és némi szerkezeti váltással próbáltuk meg ledolgozni a kétgólos hátrányt. Ugyan mezőnyfölénybe kerültünk, és voltak veszélyes átlövéseink, beadásaink, de nem tudtunk betalálni.Az ellenfél egyik védőjének kiállítása után ismét szerkezetet váltottunk, és gyakorlatilag a kapujuk elé szorítottuk őket, komoly nyomást helyezve rájuk. Egy távoli, megpattanó beadásból ugyan sikerült szépítenünk, de az egyenlítés már nem jött össze. Végül az a csapat jutott tovább, amely két lehetőségéből két gólt szerzett. Emelt fővel, de szomorúan kellett elfogadnunk a tényeket.

A két mérkőzés között sokat dolgoztunk azon, hogy megfelelő motivációs állapotba kerüljenek a srácok.

Maga a találkozó a szokásos bákói forgatókönyvet hozta: mi kezdeményeztünk, de ügyeltünk arra, hogy az ellenfél ne tudjon kontrákból helyzetet kialakítani. Az első húsz percben teljesen beszorítottuk őket. Egy jó letámadás után 1v1-ben, sőt 2v1-ben vezettünk támadást a kapusra, de kimaradt a helyzet.

Ezután az ellenfél is ki tudott jönni a szorításból, és szögleteket harcolt ki. Az első is veszélyes volt, de a másodikból – igaz, kétes körülmények között – a mi technikai és reakciós hibáinkat kihasználva megszerezték a vezetést.

Tovább próbáltuk bontani a védelmüket, néhány betörés sikerült is, de a befejezések továbbra is pontatlanok voltak.

A szünetben rendeztük a középpályásaink helyezkedését, és személycserékkel próbáltuk gyorsabbá, hatékonyabbá tenni a szélső játékunkat.

A második félidő teljes egészében nagyobb iramot diktáltunk, gyorsabban cselekedtünk, és ismét beszorítottuk az ellenfelet. Mélységi, alapvonalról érkező beadásokkal, azokra történő érkezésekkel, illetve középen való betörésekkel próbáltunk helyzeteket kialakítani, de a lövéseink és fejeseink rendre elkerülték a kaput.

A labdarúgás törvénye, hogy ha kimaradnak a helyzetek, akkor egyetlen hiba – például egy pattogó labda hibás hárítási kísérlete – elég ahhoz, hogy az ellenfél könyörtelenül kihasználja azt.

A csapat dicséretet érdemel azért, mert az utolsó pillanatig nem adta fel, és mindent megpróbált a gólszerzés érdekében. Nem omlott össze – ez biztató.

Igaz, több meghatározó játékosunk hiányzik eltiltás vagy sérülés miatt, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy három mérkőzésen kilenc gólt kaptunk, és gyakorlatilag nem rúgtunk egyet sem. Ez nem újkeletű probléma: a tavalyi rájátszásban sem sikerült sok gólt szereznünk. Az viszont szintén tény, hogy míg tavaly három, idén hét minőségi ellenféllel kell megküzdenünk.

Ez a fejlődés útja – még akkor is, ha ez néha nagyon fáj játékosnak, edzőnek, vezetőnek egyaránt.

Mivel utánpótlásképzésről beszélünk, ez duplán érvényes: dolgoznunk kell, és előbb-utóbb meg kell, hogy legyen az eredménye.

Természetesen a stáb és a játékosok is szeretnék, hogy már jövő héten megtörténjen az áttörés. De ehhez még többet és még jobban kell dolgoznunk. Ez visz minket előre, így állunk hozzá a következő hetekhez, mérkőzésekhez, és továbbra is próbáljuk mindegyikből kihozni a legtöbbet.

R. A.