Simának tűnő négygólos győzelmet aratott U16-os csapatunk szombaton a Sepsi OSK ellen itthon, de a pálya széléről, ahogy Ubrankovics Zoltán vezetőedző beszámolójából kiderül, egyáltalán nem volt annyira könnyű a meccs, mint ahogy az eredmény tükrözni engedi.
Simának tűnő négygólos győzelmet aratott U16-os csapatunk szombaton a Sepsi OSK ellen itthon, de a pálya széléről, ahogy Ubrankovics Zoltán vezetőedző beszámolójából kiderül, egyáltalán nem volt annyira könnyű a meccs, mint ahogy az eredmény tükrözni engedi.
A mérkőzés jól indult, hiszen az első adandó lehetőségből gólt szereztünk. A taktikai értekezleten felhívtam srácok figyelmét a kapus helyezkedésére és arra, hogy ezt miképpen használhatjuk ki, illetve közvetlenül a mérkőzés előtt azt kértem, hogy az első helyzetet rúgják be. Nem hittem volna, hogy ezt a kettőt össze lehet sűríteni egy másik verzióban, de ők megtették.
Ezután többnyire mezőnyjáték folyt. A mi támadásainkban több volt az „él”, de az ellenfél kapusának nagy bravúrra nem volt szükség.
A mi két belső védőnk nagyon jól védekezte le a mélységi indulókat támadásból védekezésbe való átmenetünkkor, mert tudtuk, hogy az ellenfélnek ez a legnagyobb erénye, így nagy veszélyt a kapunkra nem tudtak jelenteni, mert a szélen sem tudtak bontani minket.
Az első félidő jobban hasonlított egy taktikai csatára, hiszen általam nagyra becsült és tisztelt kollégám húzott egy váratlant az előző mérkőzésekhez képest a támadó szekciójukban, amit le is a reagáltunk, illetve mind két csapatnak hasonló volt az elve az ellenfél labdakihozatalánál, ahol a labda „becserkészésére” és a megfelelő pillanatban annak „lecsapására” volt alapozva. Ez nekünk többször sikerült, mint az ellenfelünknek.
Mi a labdáinkat elég nagy szélességgel mozgatva hoztuk ki, így ha az ellenfél labdát szeretett volna szerezni, nagy területet kellett volna kontroll alá venni. Középpályán jól csináltuk a ki- és beforgásokat, jól fel tudtuk venni a labdát a szélen, de tökéletes végjátékig nem tudtuk vinni a támadást, mert a támadó zónában nem minden esetben döntöttünk jól, és viteleztük ki. Így is teremtettünk hat lehetőséget, hogy körbelőhessük az ellenfél kapuját vagy komoly védésre kényszerítsük kapusukat.
A második félidőt jól kezdtük, de ezután már a több kockázatot és nyíltabb játékot felvállaló ellenfelünk néhányszor komoly mezőnyfölényt tudott kiharcolni magának, és bizony meleg pillanatokat éltünk át kapunk előtt, ahol egyszer bravúrral kellett a léc alá tartó fejest kivédenie a kapusunknak.
Az utolsó húsz percben feléledtünk, egyre nagyobb helyzeteket dolgoztunk ki, és végül hármat ki is használva fölényessé tettük a győzelmünket, bár a játék képéhez viszonyítva túlzónak tűnik a végeredmény.
Dicsérendő volt a csapat fegyelmezettsége, koncentrációja, és a végén nagyon örültünk a győzelmünknek, hiszen egy szívós, szervezet csapat ellen értük el.
Most készülünk, ha nem is az év mérkőzésére, hiszen tavasszal volt már hasonló atmoszférájú csatánk a Steaua csapatával, de az ősz első helyét eldöntő játékon mindenképp szeretnénk a legjobb, legfelkészültebb és legsikeresebb arcunkat mutatni a Farul ellen Konstancán.
R. A.
