Paprikás hangulatú találkozón nyert a hétvégén Elitliga U16-os gárdánk Jászvásáron, ahol atrocitások is érték csapatunkat a vereséget nehezen elfogadni tudó házigazdák részéről. Minderről Ubrankovics Zoltán vezetőedző számol be.
Paprikás hangulatú találkozón nyert a hétvégén Elitliga U16-os gárdánk Jászvásáron, ahol atrocitások is érték csapatunkat a vereséget nehezen elfogadni tudó házigazdák részéről. Minderről Ubrankovics Zoltán vezetőedző számol be.
Már az első másodperctől kezdve határozottan léptünk fel, jól „öltük” a labdakihozatalukat, és labdaszerzésből a támadó zónánkban már a második percben gólveszélyes ellenakciót tudtunk vezetni. A második labdákat szinte csak mi szereztük meg, mindegy, hogy labdaszerző vagy labdabirtoklóként.
Labdaelvesztés után jól támadtunk vissza, megakadályozva a kontrát, bár egy szögletünk után mélységben ki tudták ugratni a csatárukat, aki a kapusunkkal állt szemben, de szerencsére mellé emelte.
Az első öt perc nyomásunk után kiegyenlítődött a mérkőzés, de a középpályát illetve a teljes belső tengelyt jobban tudtuk uralni, így minimális veszélyt tudott kialakítani a hazai csapat. Jól keltettünk zavart a két belső védőnél, amikor labdát birtokoltak, folyamatos nyomást helyezve rájuk, hibára, pontatlanságra kényszerítve őket. Egy ilyen szituációból sikerült labdát szereznünk, amiből egy kapuralövés utáni kipattanó labdáért való küzdelem során ki tudtunk harcolni egy 11-est, amit értékesítettünk is.
A gól után egy rövid ideig felpaprikásodott a mérkőzés, de aztán visszarázódott a gólt megelőző időszakhoz, bár egyre kevésbé tudtuk megtartani a labdát a középső és támadó zónánkban, ők viszont egyre többet alattomosan „szurkáltak” mindegy volt, hogy a labda ott volt vagy sem. Helyzeteket se ők se mi nem tudtunk kialakítani.
A szünetben kényszerűségből cserélnünk kellett. A második félidőben a jobboldali védekezésünk és a középpályán való kontrolunk megingott, és annak ellenére, hogy nagyobb nyomás ellen nagyon jól hoztuk ki laposan a labdákat, a középső és a támadó zónában szinte minimális ideig tudtuk megtartani azokat. Teljesen beszorított minket az agresszívebb Jászvásár, erősen súrolva vagy akár át is lépve a sunyi alattomosságot.
Mi higgadtan nyugodtan, fegyelmezetten, határozott játékkal, koncentrálva játszottunk tovább, ellenállva a hazai nyomással szemben. Ugyan volt lehetőségük gólszerzésre, de azt vagy hárítottuk, vagy elkerülte a kapunkat. Az utolsó negyedórában már jobban meg tudtuk tartani a labdákat középpályán és abból támadást kezdeményezni, igy feléledt a kontrajátékunk. Már nekünk is adódott gólszerzési lehetőségünk, de végül az utolsó percig ugyan nyomás alatt, de ki tudtuk húzni kapott gól nélkül, megnyerve ezt a fontos mérkőzést.
Ugyan az ellenfelünk nem tudta elviselni a vereséget, és mind közvetlenül a mérkőzés után és az öltözőben is több atrocitás ért minket, de ez nem zavart meg abban, hogy önfeledten megünnepeljük a „mumusunk” elleni – szó szerint is értelmezve – kiharcolt győzelmünket.
Ezzel a sikerrel a volt csoportunkban lévő csapatok közül csak mi tudjuk tartani a lépést a másik csoportból érkező négy csapattal szemben, és kisebb-nagyobb puklikat kezelve a lábakon, a fejeken készülünk a következő székelyföldi labdarúgórangadóra a Sepsiszentgyörgy ellen, felkészülve a csoport első helyéért folyó játékra a Farul ellen.
