Nagy meccset játszott ifjúsági csapatunk vasárnap a korosztály egyik élcsapata, a Kolozsvári Universitatea ellen, itthon tartva a három pontot. Hogyan látta az eseményeket Goran Kopunović vezetőedző? Ez derül ki az alábbi cikkből.

Nagy meccset játszott ifjúsági csapatunk vasárnap a korosztály egyik élcsapata, a Kolozsvári Universitatea ellen, itthon tartva a három pontot. Hogyan látta az eseményeket Goran Kopunović vezetőedző? Ez derül ki az alábbi cikkből.

A szakember már a felvezetésben hangsúlyozta, milyen komoly kihívást jelentett számukra a kolozsvári együttes.
– A Kolozsvári U ellen ez volt a negyedik meccsünk, háromszor idegenben játszottunk – az alapszakaszban, a rájátszásban és a kupában –, de egyszer sem tudtunk nyerni. Ugyanakkor ezek mindig jó mérkőzések voltak, mert szerintem az U ebben a pillanatban az ország egyik legjobb csapata ebben a korosztályban. Számomra ez mindig igazi rangadó.

Kopunović kiemelte, hogy csapata tudatosan, nyomás nélkül készült a találkozóra.
– Nagyon készültünk, nagyon akartunk. Azt mondtam a játékosoknak, hogy semmi nyomás: azt kell megcsinálni, amit gyakorlunk, amire minden meccs előtt készülünk.

A vezetőedző szerint a pályán is visszaköszönt az elképzelt játék.
– Igazi férfias mérkőzés volt, nagyon meg vagyok elégedve. Voltak periódusaink, amikor nagyon jól játszottunk. Az én filozófiám a direkt, gyors futball, és ebből rúgtunk két szép gólt. Emellett volt még három-négy hatalmas ziccerünk is, amit kihagytunk, de ez benne van egy ilyen meccsben.

A második félidőben azonban nehezebb időszakot is megélt a csapat.
– Volt egy rosszabb periódusunk a második félidőben, a második gólunk után. Akkor átadtuk a kezdeményezést, könnyen elveszítettük a labdát, és nem működött a passzjátékunk. De a srácok összeszedték magukat, és újra elkezdtünk játszani. Az ellenfél jogosan kapott egy tizenegyest, de szerencsére így is győzelemmel tudtuk befejezni a mérkőzést.

A szakember külön beszélt a csapat mentális állapotáról és az általa képviselt szemléletről is.
– Nekem az a fontos, hogy a játékosok boldogok legyenek: boldogan jöjjenek edzésre, mérkőzésre, és boldogan menjenek haza is. Most is ezt láttam rajtuk. Dolgozunk kőkeményen, és ők is tudják, hogy nekem kicsit más a mentalitásom. Én profi vagyok, számomra a foci nem csak játék. A klubvezetők és a felnőtt csapat edzői azt várják tőlem, hogy felkészítsem a fiatalokat a felnőtt futballra. Szombaton például a felnőtt csapat mérkőzésén kezdőként lépett pályára Brugger Dániel, akivel tizenegy hónapja keményen dolgozunk, és az egyik legjobb játékosunk. De nem csak ő: eddig nyolc ifjúsági játékos edzett a felnőtt csapattal, és hárman már be is mutatkoztak az első ligában. Ezek a számok azt mutatják, hogy jó úton járunk.

A mérkőzés végén sokatmondó üzenetet fogalmazott meg játékosai felé:
– A meccs után négy szót mondtam nekik: boldogság, tisztelet, büszkeség – és végül gratuláltam. Ebben benne van minden, amit gondolok róluk és arról, amit képviselünk. Megyünk tovább, még négy mérkőzésünk van hátra. Mindegyik ki-ki meccs és rangadó lesz számunkra, de én nem a tabellát nézem. Sokkal fontosabb, hogy a játékosaim ezek alatt a találkozók alatt tovább fejlődjenek, és minél jobban felkészüljenek arra, hogy nyáron felnőtt játékosokká váljanak, és ebből minél többet profitáljanak.

R. A.