2021. február 27-én a Ripensiahoz látogatunk. Kedvcsinálóként időutazásra hívjuk Önöket. Rendhagyó mérkőzés felvezetőnkkel ezúttal is a XX. század húszas éveinek történéseibe merülünk. Cikkünk az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével elérhető korabeli sajtó és a szerző korábbi sporttörténeti kutatásai alapján íródott.
1928. november 17-én Tänczer, profinak állás szándékával, Temesvárról Budapestre utazott. A Hungáriával és a Ferencvárossal már az indulása előtt tárgyalt, de a jobbszélen bevethető játékosra az Újpest is számított. A fővárosba másodmagával érkezett. Vogl, a centerhalf is vele tartott. Foglalóként Tänczer kerek 10.000 pengőre tartott igényt. Nem „mintha nekem erre nagy szükségem volna, vagy éppen a képességeimet taksálnám annyira, hogy alább nem szerződöm. Itt ilyen okok vannak: ha én eljövök hazulról, ki kell lépnem az apám üzletéből, ami természetesen nem jár anyagi veszteség nélkül, hiszen a helyemre kell egy ember.” – magyarázza a futballista. Budapestre fiával felutazó, a hentesáru és a csemege világában jártas idősebb Tänczer, atyai alapossággal hozzáteszi: „Ha akar futballozni, futballozzon, de legalább rá ne fizessek a passziójára. Én, kérem, 56 éves ember vagyok, beteg is vagyok, nem nagyon megy már a munka, kire számítsak, ha a gyermekeimre nem...” Amolyan jöttem is, meg nem is, hoztam is, meg nem is szituáció. Ami a 10.000 pengőt illeti, ennyire rúgott egy helyettes államtitkár egy éves fizetése.
A meglehetősen kuszának ígérkező történet, igazán izgalmassá válik, amint az ifjú Tänczer további részleteket tár fel. „A Ripensia sehogy se tud megalakulni. A vezetőséget ugyan már megválasztották, csak éppen játékos nincs. Ők számítottak Wetzerre is, de Voglra is, meg rám is számítanak. Ha Vogl visszamegy, úgy semmiképpen sem adnak ki, mert engem visszakapva, még mindig meg lehet próbálkozni a Ripensia tényleges megalakításával, ha ellenben ő is itt marad, úgy nem gördítenek akadályt pesti szereplésem elé s a Ripensia meg sem alakul.”
Akkora azonban az FC Ripensia már megalakult. “Két esztendős vajúdás után megszületett Temesváron a Ripensia Footbal Club” – adta hírül 1928. október 28-án a Kolozsváron megjelenő Ellenzék nevű napilap temesvári tudósítója. Örömre azonban nem volt ok, hiszen a fejleményt jóval többen ellenezték, mint ahányan támogatták. A bánsági kerület csapatai azonnali értekezleten tiltakoztak a profi egyesület létrejötte ellen és a romániai futballközeget az FC Ripensia bojkottálására szólították fel. A futballért álcázott módon fizető és így, az amatőr jelleg látszatát fenntartó klubok ugyanis attól tartottak, hogy a profi alternatíva létrejöttének hírére játékosaik juttatásemelésre tartanak igényt és ennek elmaradása esetén az FC Ripensia kötelékébe igazolnak. Ami a játékosok bérezését illeti, példának okáért a Resicabányai UDR csapatánál, a futballisták nem dolgoztak, csak fizetést kaptak a gyártól.
A bánsági kerület futballcsapatainak félelme megalapozottnak bizonyult. Ugyan az FC Ripensia tényleges színre lépése vaskos regényre való bonyodalom, néhány váratlan fordulat és az egymással szembe kerülő felek több hónapos állóháborúját követően csak 1930-ban került sor, de a játékosok fejvadászata már 1928 őszén megindult.
A Tänczerék budapesti útjához visszakanyarodva, a szőke, nyúlánk alkatú Voglnak is volt néhány, a helyzet komolyságára utaló szava: „Nálunk Romániában nem lehet olyan kondícióra szert tenni, hogy itt minden átmenet nélkül érvényesülni tudjunk. Itt felfokozott, nagy teljesítményt kell adni már a bajnoki beosztás miatt is, nálunk meg igen kényelmes feladat a mérkőzések lejátszása. Tänzernek ezért nincs nagy kedve az egészhez és úgy gondolkozik, hogy Temesvárhoz köti minden. Érzelmi szálak is, hiszen mostanában tartotta volna az eljegyzését Semler húgával, így viszont azt is el kell odázni. Azután ott az üzletük, amit sajnálnak ilyenképpen tönkre tenni. Tessék elhinni nekem, hogy ez az egész ideutazás teljesen ötletszerű volt és inkább az idősebb Tänzernek kellett, mint a Miskának. Erős a gyanúm, hogy mi ketten a Ripensiaban fogjuk rúgni a labdát.”
Ráduly Róbert Kálmán
Csíkszereda, 2021. február 22-23.
